Portfóliók
Édesapámat keresem...
- Az édesapámat keresem! Magas, őszes hajú idős ember, 60-70 év körüli. Nem látták?
Mindenki a fejét rázta vagy csak elfordította, hogy ne kelljen még ránézni se. Kit érdekel egy idegen és az ő elveszett rokona?!
- Valaki segítsen! – sikította már szinte önkívületben. Egy idegen városban volt és azt se tudta merre keresse beteg apját. Ha nem állítja meg az a hülye biztonsági őr, hogy kötekedjen vele, isten tudja miért, akkor nem veszíti el szem elöl. – APAAA!
Már csak ő maradt neki. A többiek mind meghaltak abban a rohadt erdőtűzben. Anya, és a két kis öcsi nem tudott kimenekülni az erdőből. Körül ölelte őket a tűz és lassan elemésztette testüket. Az igazságügyisek szerint még előtte megfulladhattak. Apa ekkor kapott idegrohamot és utána évekig kezelték őt erős gyógyszerekkel. Nagyon lassan hatottak és végre ez lett volna az első alkalom, hogy együtt legyenek a kórházon kívül és az orvosok nélkül. Erre elveszíti.
Felrohant a metró megálló lépcsőjén az utcára. Sehol sincs. Emberek sietnek, lökdösődnek, veszekednek, de valójában ügyet sem vetnek egymásra. Merre mehettél, apa? Lehet, hogy rosszul lett vagy csak az emberek addig taszigálták, míg elesett és most fekszik valahol az utcán.
- Kisfiam! Hát itt vagy? Égre-földre kereslek, mert…– hirtelen megpördült és megkönnyebbülve átölelte, bár inkább átszorította az apját. – Mi a baj? – komolyodott el az apja.
- Azt hittem… mindegy, lényeg, hogy újra együtt vagyunk.
Mindenki a fejét rázta vagy csak elfordította, hogy ne kelljen még ránézni se. Kit érdekel egy idegen és az ő elveszett rokona?!
- Valaki segítsen! – sikította már szinte önkívületben. Egy idegen városban volt és azt se tudta merre keresse beteg apját. Ha nem állítja meg az a hülye biztonsági őr, hogy kötekedjen vele, isten tudja miért, akkor nem veszíti el szem elöl. – APAAA!
Már csak ő maradt neki. A többiek mind meghaltak abban a rohadt erdőtűzben. Anya, és a két kis öcsi nem tudott kimenekülni az erdőből. Körül ölelte őket a tűz és lassan elemésztette testüket. Az igazságügyisek szerint még előtte megfulladhattak. Apa ekkor kapott idegrohamot és utána évekig kezelték őt erős gyógyszerekkel. Nagyon lassan hatottak és végre ez lett volna az első alkalom, hogy együtt legyenek a kórházon kívül és az orvosok nélkül. Erre elveszíti.
Felrohant a metró megálló lépcsőjén az utcára. Sehol sincs. Emberek sietnek, lökdösődnek, veszekednek, de valójában ügyet sem vetnek egymásra. Merre mehettél, apa? Lehet, hogy rosszul lett vagy csak az emberek addig taszigálták, míg elesett és most fekszik valahol az utcán.
- Kisfiam! Hát itt vagy? Égre-földre kereslek, mert…– hirtelen megpördült és megkönnyebbülve átölelte, bár inkább átszorította az apját. – Mi a baj? – komolyodott el az apja.
- Azt hittem… mindegy, lényeg, hogy újra együtt vagyunk.
