Portfóliók

1.
egyetek a füvön
s igyekezzetek
mert maholnap
ô eszik testetek felett

2.
hadüzenet jött
két kézre fogtam
bátorságomat
s megfojtottam

3.
álmodó ha néha visszatérsz
mosolyoghat rá az élet
de inkább csak leszámol
mielôtt felmond néked

Gondolat
(Pensée)

nem én vagyok ki dalol
csak egy virág mit láttam

nem én vagyok ki nevet
csak az a bor amit ittam

nem én vagyok aki sír
szerelem mit elhagytam

Kik egymást szeretik
(Qui s'aiment)

szeretik egymást s ölelik
az éj kapuiban
s a járókelôk ujjal mutatnak rájuk
de kik szeretnek
senkinek sem léteznek
csak árnyékuk az
mely az éjben remeg
s kihív haragost megvetôt irigyet
kik szeretnek
senkinek nem léteznek
egyébként is messzebb vannak az éjnél
feljebb a napfénynél
elsô szerelmük vakító egénél

Vér és tollak
(Sang Et Plumes)

emlékek pacsirtája
a te véred hull
és nem az enyém
emlékek pacsirtája
kezem ökölbe szorul
emlékek pacsirtája
szép halott madár
mondd miért vagy itt
miért szemezed kezembôl
a feledés magvait

Menet
(Défilé)

Isten meglepte Évát s Ádámot
így szólt
csak tessék folytassátok
igazán nem zavarok
higgyétek azt hogy
nem is vagyok

Az élet szép
(La vie est belle)

mikor az élet lelép a színrôl
a halál mindent rendbe rak

az élet játszik
a halál takarít
nem számít a por
mit a szônyeg alá rejt

sok szépséget persze ott felejt

Dal a vízrôl
(Chanson d'eau)

fürgén mint egy kisegér
Aubervilliers-i egér
mint nyoma mely rohan az utcán
Aubervilliers sok utcáján
a folyóvíz folyik a kövön
Aubervilliers-i kövön
igyekszik
rohan siet
úgy tûnik szinte menekül
Aubervilliers-bôl menekül
rohan a természetbe
ki a rétre az erdôkbe
hogy társainak a fáknak
folyóknak réteknek elmesélje
mirôl álmodik egy munkás
Aubervilliers-i munkás

Üzenet
(Le message)

az ajtó mit kinyitottak
az ajtó mit újrazártak
a szék mire leültek
a macska kit simogattak
a gyümölcs melybe haraptak
a levél mit elolvastak
a szék mit valaki felrúgott
és valaki ajtót nyitott
azút hol valaki futott
erdô min valaki átrohant
valaki magát folyóba veti
a kórházban halálát leli

Kopognak
(On frappe)

ki az?
senki csak a szívem dobog
hangosan ver
veled
érted
de ott kint
a kicsiny bronzkéz a kapun
nem mozdul
nem rezzen
még kisujja sem rebben

Idô
(Temps)

az életem nincs mögöttem
sem elôttem
sem jelenben
csakis bennem

Madárszem
(Oeil d'oiseau)

madarakkal szememben alszom el
egy kertrôl álmodom
de ha szemeid messze járnak
könnyekkel szememben alszom el
s álmomnak neve: bánat

Biblia
(Bible)

És Szûz Mária eladá Józsefet Putifárnénak egy tál lencséért.
Jól kellett táplálni a kicsit.

Isten azért teremtette meg az elefántot, hogy az ember tudjon
elefántcsont-feszületeket faragni.

Istentôl minden kitelik - vélik az apostolok.

Férfi és Nô
(Homme et femme)

Hétszer forgatta meg nyelvét a számban, mielôtt szerelemrôl kezdett beszélni
nekem.

Egy jólnevelt kísértet soha nem hívja feleségét "kicsi özvegyemnek"

Az asszonyi gondolat a legerôsebb a természetben, kár, hogy ingatag.

Memória
(Mémoire)

Az emlékezet lyukában
rejtôzünk
hegyeiben
elveszünk

(a fordítások 1974-ben születtek)

***

Utazás a Holdba
(Voyage sur la Lune)

ah ön tehát odamegy
Igen
tudja hogy hol van?
nem de ismerem
és ennyi csomagot visz?
Igen
soha soha
jegyezze meg
oda ezekkel
soha meg nem
érkezhet

***
rôt rôt kicsi hold
egy vén szürke felhô követ
de egy sárga ceruza
nevét írja a
reggel kapujára
a felhô pukkad s elmenekül
rôt rôt kicsi hold
parányi édes boldogság
az éjnek öröme
***

egy fának utolsó levele
reszket
a szélben mely elhozza neki
a favágó lépteket
***

Picassónak
(Á Picasso)

Húsz évedre Pablo
elmúlt húsz évedre
és a maira is
az idôkötélnek
jó végét fogod

mindig-születésnap
életed

s élted ragozódik
végig a múltkorba
belidejû jövôbe
a végtelen múltba
***

Luc Simon képei
(Les peintures de Luc Simon)

nedv és vér
oroszlánok liánok
lányok és lángok

vad metafórák
zöld térképek
fák és férgek

nap szele rázza a fekete csendet
bolond hold széttárja a lázadó ágakat
s nyitja a táncot

nimfák és driádok
életöröm-tüzek
idôk napjában

páfrányok rácsok
bajor kastélyok
kóbor lovagok

és Arthur király
rajta napsugár
Harrar-i nap

egy reims-i gyermek
álmodott róla
majd utazva
megtalálta

a vadaknak fénye
Ardennes erdeje
és Dahomey

ünnep

tam tam
mind szól szeretlek
mind szól szeretlek

minden simogat
s felfalja magát
minden önpusztít
és él tovább

óra csalogatóra
idôm elhalad
valahol máshol
minden igazabb
***

Nagy gyakorlat
(Les grandes manoeuvres)

éj ûzi a napot ki elûzi az éjt
árnyak számtalan
számok árnytalan
végtelen
ütemesen
árnyak számai
számok árnyai
végtelen
kezdetekben
éj ûzi a napot ki elûzi az éjt
s végtelen napok sora jajong
életéért
***

Adagio

kihalt tengerparton
egy fordított teknôs
homokóra mellett
senki sem fordítja meg

teknôs
utolsó órád
számlalatlan marad
***

minden este
a halál vacsorára hív
az élet velem iszik
a halál szórakozik
***

egy férfi s egy nô
egymást sohasem látták
egymástól nagyon messze élnek
más városokba
egy nap
egy könyvnek ugyanazt a lapját
olvassák egyszerre
mások másodpercében
a legelsô percben
utolsó órájukban
pontosan
****

(A fordítások 1980-ban születtek)

eltemetett halott
leszakított virág
reménytelen szerelem

***

ajkaidat
jobban szeretem
mint minden könyvem
***

Graffitik
(Graffitis)

A szabadság mindig feltételesen igaz.

XIV. Lajos annyira félt a napszúrástól, hogy kerülte a tükröket.

Ha a szerelemnek bekötik a szemét, akár fôbe is lôhetik. De ha tágra nyitja
a szemét, áthatol az életen anélkül, hogy eltaposnák.

Egy lány meztelen teste titokzatosabb, mintha vizonba, Chanelba vagy
gyapjúba öltöztetik.

És mindenki haragudott rá, mert sohasem tett semmi rosszat senkinek.

Aki azt mondta: ember embernek farkasa, ha tükörbe néz, hiénapofát látott
volna.

Az elektrosokk tehetetlen a szerelem villámcsapása ellen

És a város hülyéje mindig nevetségessé teszi a falu bolondját...
***

amikor nincsen
nagy tömeg
nagy dolgok
akkor történnek

***

a legjobban ôrzött titkok azok
miket soha senki nem fírtatott

***

egy madár kalitkában
szabadságom gyászban
ó ifjúságom
hagyd meg az életörömömnek
az erôt hogy megöljelek

***

kezed
egy arc lehet
karkötôd
nyakéked
két gyûrûd
a szemed
ruhád bársonya
szôkeséged

***

az emlékezet
gödreiben rejtôzünk
hegyeiben
eltévedünk

***
(a fordítások 2001-ben készültek)