Portfóliók
Huntzher Thomspson: A félelem birodalma
A jelen?
Hunther Thompson
A vad hatvanas években arra lettem figyelmes, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedek a veszélyesen bűnözői életvitelbe, barátaimmal és üzleti partnereimmel egyetemben. Keményen dolgozó hivatásos újságíró voltam ez idő tájt, feleséggel és gyerekekkel, meg kiemelkedően értelmes barátokkal, vadiúj BSA motorral, amelyet széles körben csodáltak, hisz a Hot Red magazin által valaha tesztelt leggyorsabb motorkerékpár volt. Kényelmes kis odúm a Golden Gate Park feletti dombokon igencsak élő hely volt, éjjel és nappal művészek, zenészek, írók és ügyvédek, vad motorosok és rock’n’ roll-sztárok vidám és vegyes társasága látogatta, akik nemsokára híressé lettek. San Francisco volt a világ fővárosa azokban a napokban, és mi voltunk az új arisztokrácia. Olyan volt, mint a csodák Birodalmában élni. De valami már akkor is zavart engem. Valami nagyon több volt a soknál. Lehetetlen volt nem észrevenni, hogy egyre több barátomat tartóztatják le és csukják börtönbe. Ugyanazt csináltuk, mint amit mindig is csináltunk, de hirtelen több bűnt követtünk el-nehézsúlyú bűnöket, amelyek drasztikus büntetőjogi következményekkel vontak maguk után. Olyanokat, mint öt év állami börtön, mert elszívtál egy dzsót a közpark padján, vagy tíz évet, mert ellenálltál a letartóztatásnál, hogy besorozzanak a Hadseregbe és elküldjenek Vietnamba. Egy egész generáció Rabosítása folyt, és én éles szemmel hamar felfigyeltem erre. Még Joan Baez is börtönbe vonult. Az új törvények szerint az LSD birtoklása fegyházzal vagy szigorított börtönnel sújtott bűneset lett, és felhatalmazta a rendőrséget vagy éppen kötelességévé tette, hogy berúgja rád az ajtót szeszélyből. Körülhordoztam tekintetemet egy baljós éjen Berkeley-ben egy szülinapi zsúron és azt láttam, hogy valamennyien nehézsúlyú bűnözők vagyunk, pusztán azáltal, hogy ott tartózkodunk. A Tegnap Mókája hivatalosan átszövegeződött a Holnap Őrült Rémálmává. A félelem arra vitt, hogy állandó megbíztatással tartsak egy jó nevű ügyvédet, egy büntetőjogászt, aki azt mondta, hogy egy feltétellel vállalja ügyeim képviseletét: ha soha nem beszélek egy szót sem a zsaruknak, mielőtt a helyszínre érne mentőosztagként.
A pályaív
Hirtelen lett egy könyvem. Huszonkilenc éves voltam akkor, és taxisofőr lehettem San Franciscóban, nemhogy az írásból megéljek. Oké, írtam fontos cikket a The Nation-be és a The Observerbe, de leginkább újságírók ismerték a nevem. A könyv sikere miatt megengedhettem magamnak, hogy vegyek egy vadiúj BSA Lighninget-s ez érvényessé tette mindazt, amit csináltam. Ha a Hell’s Angels nem történik meg, soha nem lettem volna képes rá, hogy megírjam a Félelem és reszketés Las Vegas-ban, vagy bármi mást. Hogy sza badúszó íróként megélj ebben az országban, na, az kibaszott nehéz, nagyon kevés ember engedheti meg magának. A Hell’s Angels hirtelen azt bizonyította, Szentséges Krisztusom, lehet, hogy én megtehetem. Tudtam, hogy jó újságíró vagyok. Tudtam, hogy jó író vagyok, de azt éreztem, hogy egy éppen becsukódó ajtón jutottam keresztül.
H. Thompson( a Doki) és a környezet
Allen Ginsberget akkor ismertem meg San Franciscóban, amikor egy marihuana dielerhez mentem, aki irodalmi kávéházjelleggel árulta a cuccot. Emlékszem tíz dollár volt, mikor járni kezdtem a lakására, és ekkorra már felment tizenötre. Végül is elég gyakran jártam, és Ginsberg-ez a hely a Haight-Ausburyban volt-mindig ott volt, fűért jött ő is. Odamentem hozzá, bemutatkoztam, és elég sokat beszélgettünk. Beszéltem neki a könyvről, amit akkoriban írtam, és megkérdeztem, tud-e segíteni benne. Hónapokon keresztül segített; ő így ismerte meg a Pokol Angyalait. Ken Keselyhez is együtt mentünk le, La Hondába.
Az egyik szombati napon lefelé mentem az óceánparti autópályán San Farnciscóból La Hondába, és a kétéves fiamat Juant is magammal vittem. Csodálatos emberi keveredés mutatkozott ottan. Allan volt ott a Pokol Angyalaival-és ott voltak a zsaruk is, hogy megakadályozzák az őrjöngést. Hét vagy nyolc rendőrautó. Kesely háza a patak felé volt a kétsávos úttól, furcsa vidéki birtok, igencsak bizarr hely. Először is hatalmas hangszórókat szereltek minden fára, a többi az úton lógott hatalmas dróton, így tehát az út hihetetlen hangörvényben futott, a saját gondolataidat sem hallottad-csúcsra járatott rock’n’ roll, Aznap, még mielőtt az Angyalok megjöttek volna, a zsernyákok elkezdtek mindenkit letartóztatni, aki kijött a birtokról. Én a ház mellett voltam, Juan békésen aludt a kocsi hátsó ülésén. Felháborító dolgok kezdtek történni: a fakabátok piszkálni kezdték az embereket. Olyan száz méterről figyeltük őket, és botrányosan basztatták az embereket. Olyan száz méterről figyeltük őket, és szóval Allan azt mondta, hogy tennünk kéne valamit. Egyetértettem. Szóval Allan volt az anyósűlésen, Juan hátul horpasztott, én vezettem, és a zsaruk utánunk indultunk, akik épp valami ismerősünk baszogatásába mélyedtek el, aki épp csak kiugrott, hogy felmenjen a sarki vendéglőbe. Na, akkor a zsaruk utánunk indultak. Allan pont a rendőr orra előtt belekezdett a hümmögésébe, az om-ba, próbálta lehümmögni őket. Én afféle újságíróként foglaltam vitapozíciót velük szemközt. :-Mi történik itt Biztos úr? -Allan mormolása buddhista védőfal óhajtott lenni a zsernyákok által produkált negatív kisugárzás megakadályozására, és jó hangosan csinálta, és visszautasította, hoigy szóljon hozzájuk, csak: Om! Om! Om! -el kellett magyaráznom a zsaruknak, ki ő, és miért csinálja, azt, amit csinál. A zsaruk benéztek a kocsiba, és észrevették, hogy a hátsó ülésen Juan alszik, majd megkérdezték :-És mi van ott hátul? Egy gyerek?- Azt feleltem Ó, hát persze, igen, igen, . Ő a fiam .-Allan még mindig az „OM” -trippen volt, amikor elengedtek bennünket. Szerintem roppant értelmes rendőr volt-ellenőrzött egy költőt, egy újságírót és egy kiskölyköt.
Mindez Hunther Thomson önéletírásából, memoirából való, s aki a gonzóújságírást annak fogja fel, hogy az ember jelen van és folyamatosan be van baszva és betépve, gondoljon a mester -Hunther Thompson- hic et nunc definiciójára, a gonzó veszélyeire: „A Nagy Tűzzel foglalkozni elborzsztó közelről, és soha ne felejtsd el a gyúlékony pánikot, a forróságot, fejed fölött a lángok fültépő üvöltését. Ha belefagyni a halálba az elhalálozás legszebb formája, akkor megégni egy erdőtűzben a legrondább. Vigyázz! A tűz olyan, mint a villám, mindkettő megöl, de a villámcsapás nem fáj annyira. Az utóbbi egy monumentális WHACK, minden figyelmeztetés nélkül, remélhetőleg elmenni, nincs tovább, minimális halálozási költségek. Túlélni egy villámcsapást, még rosszabb, mint meghalni benne, azon emberek szerint, akik túlélték(valójában visszatértek a halálból), mert 8 000 000 000 voltnyi villamosság felfoghatatlan trauma az emberi szervezet szövedékének. Mindent megsüt, ami útjába kerül, minden sejtet, túlsütött szalonnává grillez mindent a véredényektől az agysejtekig, még a nemin szervekig is az élet hátralevő részére.
Mi a gonzó:
A haveromba, Texbe belecsapott a villám egy szomorú délután a Woody Crek Tavern parkolójában .-A halálos szart kirudalta belőlem-emlékezett később. -Felbaszott vagy huszonöt méterre, átdobott egy hókerítésen. Kiütött vagy negyven percre, és amikor magamhoz tértem, olíyan szagom volt, mint egy hullának. Én is ott voltam aznap, és azt hittem, hogy egy bomba csapódott be előttem. Egy időre elvesztettem a tudatom, de nem sokáig.Mire felocsúdtam, már két jó szándékú medikus bevonszolt a Sheriff Hivatalának fényes, égszinkék mentőautójába. Kicsavartam magam szorításukból, és a jégkockakészítőgépnek hátráltam .-Oké fiúk. -mondtam nyugodtan, a Tréfának vége. Ne hülyüljünk ebbe bele. Adjatok urak, egy kis levegőt. -krákogtam. -Kicsit szédelgek, de elmúlik. Vedd már le a kezedet rólam, disznóbaszó.
Csonka Pici, Padödő, Lilu, Majka -gondolom unottan, a könyvet alaposan kijegyzetelve, látnak hozzá a médiában a közszerepléshez.Kiszely Tündében és Anettkában viszont látjuk a rezonanciát. Él a magyar hírlapírás, ha nem is Vágvölgi B. szinkronizálja. Lesz feltámadás!
A kiadó előszava
ISBN: 96307424164
Megjelenés: 2006. június
Oldalszám: 352
Típus: puhafedeles
Méret: 165x235
Fordító: Vágvölgyi B. András
Ár: 3480.- Ft
Kedvezményes internetes ár: 3132.- Ft ( 10% )
El lehet kezdeni parázni. Hunter S. Thompson - a Gonzo keresztapja, a mértéktelenség főpapja és az amerikai rémálom első számú krónikása - ezúttal olyan témába vágta fejszéjét, ami mindenki másnak túl meredek lenne: önmagáról ír.
A Félelem birodalmában, rég várt visszaemlékezéseiben, a Doki féktelen életének főként piálással és írással eltöltött évtizedeire tekint vissza. Whiskyvel és LSD-vel felturbózott őrült utazások, egy gigantikus tarajos sül, csajok, fegyverek, robbanószerek, és persze motorok történetét tárja elénk. És nem felejt el szót ejteni zűrös Lousville-i gyerekkoráról, a pornóiparban tett kalandjáról, arról, hogy ringbe szállt az aspeni sheriffi székért, és, hogy milyen érzés, amikor az embert véletlenségből azzal vádolják, hogy megpróbálta kinyírni Jack Nicholsont...
Beteg, botrányos, mocskos, és őrülten szórakoztató. Ez a könyv, ami most első ízben kerül az olvasók kezébe, az "amerikai évszázad gyermekének" története.
Hatalmas példányszámban eladott brutális és bizarr könyvek hírhedt írója, és széles körben rettegett újságíró voltam... Ráadásul mindig be voltam állva, be voltam kattanva, és állig fel voltam fegyverkezve.
(És miközben e "mocskos és rémisztő kaland" zajlik, Hunter S. Thompson feltárja előttünk a mai Amerika szívében rejlő sötétséget, egy olyan korról rántva le a leplet, amelyben egy "ostoba kölyök-elnök" és a Neo-Barmok ragadták magukhoz a hatalmat, amelyben a nemzet Bush háborújának - a Terror, a Gonosz, Irak és a Zsír ellen vívott háborúnak - rabszolgájává alacsonyodott, egy olyan korról, melyben a félelem és a reszketés sosem látott méreteket ölt.)
Hunther Thompson: A félelem birodalma
Kerekes Tamás
[a]http://www.konkretkönyvek.hu[text]www.konkretkönyvek.hu[/a]
Hunther Thompson
A vad hatvanas években arra lettem figyelmes, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedek a veszélyesen bűnözői életvitelbe, barátaimmal és üzleti partnereimmel egyetemben. Keményen dolgozó hivatásos újságíró voltam ez idő tájt, feleséggel és gyerekekkel, meg kiemelkedően értelmes barátokkal, vadiúj BSA motorral, amelyet széles körben csodáltak, hisz a Hot Red magazin által valaha tesztelt leggyorsabb motorkerékpár volt. Kényelmes kis odúm a Golden Gate Park feletti dombokon igencsak élő hely volt, éjjel és nappal művészek, zenészek, írók és ügyvédek, vad motorosok és rock’n’ roll-sztárok vidám és vegyes társasága látogatta, akik nemsokára híressé lettek. San Francisco volt a világ fővárosa azokban a napokban, és mi voltunk az új arisztokrácia. Olyan volt, mint a csodák Birodalmában élni. De valami már akkor is zavart engem. Valami nagyon több volt a soknál. Lehetetlen volt nem észrevenni, hogy egyre több barátomat tartóztatják le és csukják börtönbe. Ugyanazt csináltuk, mint amit mindig is csináltunk, de hirtelen több bűnt követtünk el-nehézsúlyú bűnöket, amelyek drasztikus büntetőjogi következményekkel vontak maguk után. Olyanokat, mint öt év állami börtön, mert elszívtál egy dzsót a közpark padján, vagy tíz évet, mert ellenálltál a letartóztatásnál, hogy besorozzanak a Hadseregbe és elküldjenek Vietnamba. Egy egész generáció Rabosítása folyt, és én éles szemmel hamar felfigyeltem erre. Még Joan Baez is börtönbe vonult. Az új törvények szerint az LSD birtoklása fegyházzal vagy szigorított börtönnel sújtott bűneset lett, és felhatalmazta a rendőrséget vagy éppen kötelességévé tette, hogy berúgja rád az ajtót szeszélyből. Körülhordoztam tekintetemet egy baljós éjen Berkeley-ben egy szülinapi zsúron és azt láttam, hogy valamennyien nehézsúlyú bűnözők vagyunk, pusztán azáltal, hogy ott tartózkodunk. A Tegnap Mókája hivatalosan átszövegeződött a Holnap Őrült Rémálmává. A félelem arra vitt, hogy állandó megbíztatással tartsak egy jó nevű ügyvédet, egy büntetőjogászt, aki azt mondta, hogy egy feltétellel vállalja ügyeim képviseletét: ha soha nem beszélek egy szót sem a zsaruknak, mielőtt a helyszínre érne mentőosztagként.
A pályaív
Hirtelen lett egy könyvem. Huszonkilenc éves voltam akkor, és taxisofőr lehettem San Franciscóban, nemhogy az írásból megéljek. Oké, írtam fontos cikket a The Nation-be és a The Observerbe, de leginkább újságírók ismerték a nevem. A könyv sikere miatt megengedhettem magamnak, hogy vegyek egy vadiúj BSA Lighninget-s ez érvényessé tette mindazt, amit csináltam. Ha a Hell’s Angels nem történik meg, soha nem lettem volna képes rá, hogy megírjam a Félelem és reszketés Las Vegas-ban, vagy bármi mást. Hogy sza badúszó íróként megélj ebben az országban, na, az kibaszott nehéz, nagyon kevés ember engedheti meg magának. A Hell’s Angels hirtelen azt bizonyította, Szentséges Krisztusom, lehet, hogy én megtehetem. Tudtam, hogy jó újságíró vagyok. Tudtam, hogy jó író vagyok, de azt éreztem, hogy egy éppen becsukódó ajtón jutottam keresztül.
H. Thompson( a Doki) és a környezet
Allen Ginsberget akkor ismertem meg San Franciscóban, amikor egy marihuana dielerhez mentem, aki irodalmi kávéházjelleggel árulta a cuccot. Emlékszem tíz dollár volt, mikor járni kezdtem a lakására, és ekkorra már felment tizenötre. Végül is elég gyakran jártam, és Ginsberg-ez a hely a Haight-Ausburyban volt-mindig ott volt, fűért jött ő is. Odamentem hozzá, bemutatkoztam, és elég sokat beszélgettünk. Beszéltem neki a könyvről, amit akkoriban írtam, és megkérdeztem, tud-e segíteni benne. Hónapokon keresztül segített; ő így ismerte meg a Pokol Angyalait. Ken Keselyhez is együtt mentünk le, La Hondába.
Az egyik szombati napon lefelé mentem az óceánparti autópályán San Farnciscóból La Hondába, és a kétéves fiamat Juant is magammal vittem. Csodálatos emberi keveredés mutatkozott ottan. Allan volt ott a Pokol Angyalaival-és ott voltak a zsaruk is, hogy megakadályozzák az őrjöngést. Hét vagy nyolc rendőrautó. Kesely háza a patak felé volt a kétsávos úttól, furcsa vidéki birtok, igencsak bizarr hely. Először is hatalmas hangszórókat szereltek minden fára, a többi az úton lógott hatalmas dróton, így tehát az út hihetetlen hangörvényben futott, a saját gondolataidat sem hallottad-csúcsra járatott rock’n’ roll, Aznap, még mielőtt az Angyalok megjöttek volna, a zsernyákok elkezdtek mindenkit letartóztatni, aki kijött a birtokról. Én a ház mellett voltam, Juan békésen aludt a kocsi hátsó ülésén. Felháborító dolgok kezdtek történni: a fakabátok piszkálni kezdték az embereket. Olyan száz méterről figyeltük őket, és botrányosan basztatták az embereket. Olyan száz méterről figyeltük őket, és szóval Allan azt mondta, hogy tennünk kéne valamit. Egyetértettem. Szóval Allan volt az anyósűlésen, Juan hátul horpasztott, én vezettem, és a zsaruk utánunk indultunk, akik épp valami ismerősünk baszogatásába mélyedtek el, aki épp csak kiugrott, hogy felmenjen a sarki vendéglőbe. Na, akkor a zsaruk utánunk indultak. Allan pont a rendőr orra előtt belekezdett a hümmögésébe, az om-ba, próbálta lehümmögni őket. Én afféle újságíróként foglaltam vitapozíciót velük szemközt. :-Mi történik itt Biztos úr? -Allan mormolása buddhista védőfal óhajtott lenni a zsernyákok által produkált negatív kisugárzás megakadályozására, és jó hangosan csinálta, és visszautasította, hoigy szóljon hozzájuk, csak: Om! Om! Om! -el kellett magyaráznom a zsaruknak, ki ő, és miért csinálja, azt, amit csinál. A zsaruk benéztek a kocsiba, és észrevették, hogy a hátsó ülésen Juan alszik, majd megkérdezték :-És mi van ott hátul? Egy gyerek?- Azt feleltem Ó, hát persze, igen, igen, . Ő a fiam .-Allan még mindig az „OM” -trippen volt, amikor elengedtek bennünket. Szerintem roppant értelmes rendőr volt-ellenőrzött egy költőt, egy újságírót és egy kiskölyköt.
Mindez Hunther Thomson önéletírásából, memoirából való, s aki a gonzóújságírást annak fogja fel, hogy az ember jelen van és folyamatosan be van baszva és betépve, gondoljon a mester -Hunther Thompson- hic et nunc definiciójára, a gonzó veszélyeire: „A Nagy Tűzzel foglalkozni elborzsztó közelről, és soha ne felejtsd el a gyúlékony pánikot, a forróságot, fejed fölött a lángok fültépő üvöltését. Ha belefagyni a halálba az elhalálozás legszebb formája, akkor megégni egy erdőtűzben a legrondább. Vigyázz! A tűz olyan, mint a villám, mindkettő megöl, de a villámcsapás nem fáj annyira. Az utóbbi egy monumentális WHACK, minden figyelmeztetés nélkül, remélhetőleg elmenni, nincs tovább, minimális halálozási költségek. Túlélni egy villámcsapást, még rosszabb, mint meghalni benne, azon emberek szerint, akik túlélték(valójában visszatértek a halálból), mert 8 000 000 000 voltnyi villamosság felfoghatatlan trauma az emberi szervezet szövedékének. Mindent megsüt, ami útjába kerül, minden sejtet, túlsütött szalonnává grillez mindent a véredényektől az agysejtekig, még a nemin szervekig is az élet hátralevő részére.
Mi a gonzó:
A haveromba, Texbe belecsapott a villám egy szomorú délután a Woody Crek Tavern parkolójában .-A halálos szart kirudalta belőlem-emlékezett később. -Felbaszott vagy huszonöt méterre, átdobott egy hókerítésen. Kiütött vagy negyven percre, és amikor magamhoz tértem, olíyan szagom volt, mint egy hullának. Én is ott voltam aznap, és azt hittem, hogy egy bomba csapódott be előttem. Egy időre elvesztettem a tudatom, de nem sokáig.Mire felocsúdtam, már két jó szándékú medikus bevonszolt a Sheriff Hivatalának fényes, égszinkék mentőautójába. Kicsavartam magam szorításukból, és a jégkockakészítőgépnek hátráltam .-Oké fiúk. -mondtam nyugodtan, a Tréfának vége. Ne hülyüljünk ebbe bele. Adjatok urak, egy kis levegőt. -krákogtam. -Kicsit szédelgek, de elmúlik. Vedd már le a kezedet rólam, disznóbaszó.
Csonka Pici, Padödő, Lilu, Majka -gondolom unottan, a könyvet alaposan kijegyzetelve, látnak hozzá a médiában a közszerepléshez.Kiszely Tündében és Anettkában viszont látjuk a rezonanciát. Él a magyar hírlapírás, ha nem is Vágvölgi B. szinkronizálja. Lesz feltámadás!
A kiadó előszava
ISBN: 96307424164
Megjelenés: 2006. június
Oldalszám: 352
Típus: puhafedeles
Méret: 165x235
Fordító: Vágvölgyi B. András
Ár: 3480.- Ft
Kedvezményes internetes ár: 3132.- Ft ( 10% )
El lehet kezdeni parázni. Hunter S. Thompson - a Gonzo keresztapja, a mértéktelenség főpapja és az amerikai rémálom első számú krónikása - ezúttal olyan témába vágta fejszéjét, ami mindenki másnak túl meredek lenne: önmagáról ír.
A Félelem birodalmában, rég várt visszaemlékezéseiben, a Doki féktelen életének főként piálással és írással eltöltött évtizedeire tekint vissza. Whiskyvel és LSD-vel felturbózott őrült utazások, egy gigantikus tarajos sül, csajok, fegyverek, robbanószerek, és persze motorok történetét tárja elénk. És nem felejt el szót ejteni zűrös Lousville-i gyerekkoráról, a pornóiparban tett kalandjáról, arról, hogy ringbe szállt az aspeni sheriffi székért, és, hogy milyen érzés, amikor az embert véletlenségből azzal vádolják, hogy megpróbálta kinyírni Jack Nicholsont...
Beteg, botrányos, mocskos, és őrülten szórakoztató. Ez a könyv, ami most első ízben kerül az olvasók kezébe, az "amerikai évszázad gyermekének" története.
Hatalmas példányszámban eladott brutális és bizarr könyvek hírhedt írója, és széles körben rettegett újságíró voltam... Ráadásul mindig be voltam állva, be voltam kattanva, és állig fel voltam fegyverkezve.
(És miközben e "mocskos és rémisztő kaland" zajlik, Hunter S. Thompson feltárja előttünk a mai Amerika szívében rejlő sötétséget, egy olyan korról rántva le a leplet, amelyben egy "ostoba kölyök-elnök" és a Neo-Barmok ragadták magukhoz a hatalmat, amelyben a nemzet Bush háborújának - a Terror, a Gonosz, Irak és a Zsír ellen vívott háborúnak - rabszolgájává alacsonyodott, egy olyan korról, melyben a félelem és a reszketés sosem látott méreteket ölt.)
Hunther Thompson: A félelem birodalma
Kerekes Tamás
[a]http://www.konkretkönyvek.hu[text]www.konkretkönyvek.hu[/a]
