Portfóliók
A macsók nem sírnak
Kerekes Tamás
OROSZ YUPPI
Szentpétervárrott a lúzer Pall Mallt szív
[12.10.2004]
Ha ön volt valaha olyan másnapos, hogy úgy érezte, az már az örökkévalóság, és kijózanodni lehetetlen, hovatovább értelmetlen, érteni fogja a fiatal orosz irodalom kortárs regényét, melynek szerzője Ilja Sztogoff.
Jóllehet az orosz alkoholizmus evangéliumát már megírták, ez az egészséges, tradicionális, már-már Jeszenyinre emlékeztető harsány önpusztítás frivol hangvételével megidézi az egyszerű, de misztikus orosz lélek nagy utazását, mely alkalmasint végzetébe rohan. Az orosz Nemzetközi Józansági Akadémia szervezőbizottsága szerint az évente egymillió embert vesztő Oroszország Anyácska, mint nemzet, a század végére kihal.
Valaha a szegénységük miatt a disznaikkal alvó írekről hittem, hogy nagy ivók, hisz náluk Szent Patrik napja után egy derék írnek hét nap és hét éjszaka kell italoznia. De nem véletlenül Oroszország a világelső az alkoholfogyasztásban.
Az ötszáz éves orosz vodka története átível a szlavofilek és nyugatosok vitáján: először 1502-ben főztek vodkát Moszkvában, igazi "orosz vizecskét", ám készítése és feldolgozása rögtön rámutat az orosz társadalom patriarchális, nemi szerepeken nyugvó munkamegosztására. Hiszen míg a vodka készítése asszonymunka, mert a feladat pontosságot és türelmet igényel, addig az italkóstolás igazi férfimunka. Indoklás nélkül.
Bevezetés
Péterváron a tavasz jégcsap-falloszokkal kezdődik. Az időjárás olyan szűzlányra emlékeztet, amelyik magában már mindent eldöntött, csak még egyszerűen nem tudja, hogy kivel feküdjön le. A sörök címkéjén Baltika, Sztyepan Razin felirat. (A szakállas alak egy pajzzsal takarja ágyékát.)
A másnapos reggelek nem is nagyon különböznek a mindennaposoktól. Közel a Jalta és a Semiramis bár. Olcsó a taxi. És az ember napokig egyfolytában iszik a barátaival. A klubokba az ember nem vihet be italt, ezért azt leadja a ruhatárba, és sűrűn kijár.
Ha elfogy a sör, jöhet a tiszta szesszel feljavított bor. Ha az is elfogy, jöhet a buzibár, ahol pénzért vetkőzik az ember. A klub nagy kirakatában izmos, sapkás tengerészek posztere függ, de annak, ami a nadrágjuk alól kidudorodik, nem az ember anatómiájához van köze, hanem Hyeronimus Bosch hallucinációihoz. Egy utcai igazoltatás letartóztatásba torkollik, az meg orrcsonttörésbe. Csak öt dollár az óvadék.
Nagy a hőség,
a meleg Péterváron olyan, hogy a szoptatós anyák melléből rögtön aludttej folyik, a biztonsági őrök olyan arcot vágnak rock-klubok bejárata előtt, mint a B kategóriás bérgyilkosok a jobb amerikai filmekben.
Szentpétervárott a lúzer Pall Mall Light-ot szív, a menő viszont ezüstdobozos Malborót. A Nyevszkij (emlékszünk Gogol Nyevszkij Proszpekt-jére?) legjobb kávézója a Szever. Előtte általában egy csapat görkoris tolvaj ül, noha tíz éve csak a valutaspekulánsok és az ország vezető bérgyilkosai járhattak ide.
A zölddel tetovált Borman péniszében plexi implantátum van. Az unalomtól és az onanizálástól bekattanva (Nagy-Oroszországban), az elítéltek alumíniumkanalak nyelével kilyukasztják a farkukat és pálcikákat, gömböcskéket illesztenek bele. Az álmodozás ideje jön előbb, majd az implantátumok kilökődnek.
Az amfetamint nem keverik alkohollal, csak a benzodolt. A sarki palancsintázóban friss a haska. A Láda c. bárban a vécében a kagyló felett lista lóg olyan személyekről, kiknek nem kell használniuk az ülőkét. A nyolcas számú a milói Vénusz.
A nő a regényben : "– Az iskolában erős négyes voltam anatómiából. De hogy Félix hogyan ügyeskedte ki, hogy így elcsavarja a lány lábait, nem értettem. Félix hátán volt néhány ellenszenves ránc. A háta váratlanul horpadt fenékben végződött. Vékony női kezek támaszkodtak a csúszós falnak. Az egész egy működő buldózerre emlékeztetett, vagy például egy orrszarvú összecsapására a csatornával". (72. old)
Tárgyalás
A sör a lételem, a vodka extra, a tequila rituálé, és ha semmi nincs, akkor jöhet a bor. Kocsmák, klubok, névtelen lányok – a főhős és barátai múlatják így az időt nap mint nap Szentpétervárott. Újságírók, zenészek, vállalkozók: a peresztrojka-generáció, mely a történelmi változásokat ahhoz köti, hogy akkor éppen milyen márkájú farmert viselt, és milyen zenét hallgatott.
(...) A szex szerelembe torkollik, az alkohol heroinba, az élet pedig halálba. Egy regény a harmincon aluli orosz korosztályról. Egy art-terápia van, van, aki felismeri, hogy minden hiábavaló volt és felvágja az ereit, van, aki kolostorba vonul, Ilja Sztogoff pedig írt egy könyvet. (A Gabo Kiadó fülszövege)
Befejezés
Ilja Sztogoff 1970-ben született, a diploma megszerzése után árult biciklit, volt tanár, dolgozott a televíziónál, élt Berlinben. 1997-ben elnyerte a zenei újságírásért díjat Szentpétervárott. A Macsók nem sírnak az első műve.
A mű, ha hasonlít Kerouac beatnik-regényére, de ez csak véletlen. Mindössze annyi a hasonlóság, hogy mindkét mű hősei fiatalok. Ne felejtsük, hogy az Úton hősei valamit kerestek, az öreg bádogost, Dean Moriartyt, aztán meglátták Istent Micimackó formájában. Sztogoff műve maga a fekete nihil, ám ebből láthatjuk, hogy a pokolnak is vannak bugyrai.
A mű nem a szentpétervári macsókról szól, és nem is az alkoholról. Inkább arról a keserűségről, ami akkor fogja el az embert, amikor rájön, hogy a szomszéd tizenéves fia többet keres drogdealerként, mint más több diplomával, húszéves munkaviszony után.
Mikor rájön, hogy nem jut soha a fővárosban lakáshoz, mikor tudomásul veszi, hogy tisztességes munkával csak nyomorogni lehet – tehát azokról a mindennapi jelenségekről, amelyek méltán alapozzák meg egy kelet-europeer alkoholista monoton taposómalmát.
Kerekes Tamás
Ilja Sztogoff: A macsók nem írnak
Gabo Kiadó
OROSZ YUPPI
Szentpétervárrott a lúzer Pall Mallt szív
[12.10.2004]
Ha ön volt valaha olyan másnapos, hogy úgy érezte, az már az örökkévalóság, és kijózanodni lehetetlen, hovatovább értelmetlen, érteni fogja a fiatal orosz irodalom kortárs regényét, melynek szerzője Ilja Sztogoff.
Jóllehet az orosz alkoholizmus evangéliumát már megírták, ez az egészséges, tradicionális, már-már Jeszenyinre emlékeztető harsány önpusztítás frivol hangvételével megidézi az egyszerű, de misztikus orosz lélek nagy utazását, mely alkalmasint végzetébe rohan. Az orosz Nemzetközi Józansági Akadémia szervezőbizottsága szerint az évente egymillió embert vesztő Oroszország Anyácska, mint nemzet, a század végére kihal.
Valaha a szegénységük miatt a disznaikkal alvó írekről hittem, hogy nagy ivók, hisz náluk Szent Patrik napja után egy derék írnek hét nap és hét éjszaka kell italoznia. De nem véletlenül Oroszország a világelső az alkoholfogyasztásban.
Az ötszáz éves orosz vodka története átível a szlavofilek és nyugatosok vitáján: először 1502-ben főztek vodkát Moszkvában, igazi "orosz vizecskét", ám készítése és feldolgozása rögtön rámutat az orosz társadalom patriarchális, nemi szerepeken nyugvó munkamegosztására. Hiszen míg a vodka készítése asszonymunka, mert a feladat pontosságot és türelmet igényel, addig az italkóstolás igazi férfimunka. Indoklás nélkül.
Bevezetés
Péterváron a tavasz jégcsap-falloszokkal kezdődik. Az időjárás olyan szűzlányra emlékeztet, amelyik magában már mindent eldöntött, csak még egyszerűen nem tudja, hogy kivel feküdjön le. A sörök címkéjén Baltika, Sztyepan Razin felirat. (A szakállas alak egy pajzzsal takarja ágyékát.)
A másnapos reggelek nem is nagyon különböznek a mindennaposoktól. Közel a Jalta és a Semiramis bár. Olcsó a taxi. És az ember napokig egyfolytában iszik a barátaival. A klubokba az ember nem vihet be italt, ezért azt leadja a ruhatárba, és sűrűn kijár.
Ha elfogy a sör, jöhet a tiszta szesszel feljavított bor. Ha az is elfogy, jöhet a buzibár, ahol pénzért vetkőzik az ember. A klub nagy kirakatában izmos, sapkás tengerészek posztere függ, de annak, ami a nadrágjuk alól kidudorodik, nem az ember anatómiájához van köze, hanem Hyeronimus Bosch hallucinációihoz. Egy utcai igazoltatás letartóztatásba torkollik, az meg orrcsonttörésbe. Csak öt dollár az óvadék.
Nagy a hőség,
a meleg Péterváron olyan, hogy a szoptatós anyák melléből rögtön aludttej folyik, a biztonsági őrök olyan arcot vágnak rock-klubok bejárata előtt, mint a B kategóriás bérgyilkosok a jobb amerikai filmekben.
Szentpétervárott a lúzer Pall Mall Light-ot szív, a menő viszont ezüstdobozos Malborót. A Nyevszkij (emlékszünk Gogol Nyevszkij Proszpekt-jére?) legjobb kávézója a Szever. Előtte általában egy csapat görkoris tolvaj ül, noha tíz éve csak a valutaspekulánsok és az ország vezető bérgyilkosai járhattak ide.
A zölddel tetovált Borman péniszében plexi implantátum van. Az unalomtól és az onanizálástól bekattanva (Nagy-Oroszországban), az elítéltek alumíniumkanalak nyelével kilyukasztják a farkukat és pálcikákat, gömböcskéket illesztenek bele. Az álmodozás ideje jön előbb, majd az implantátumok kilökődnek.
Az amfetamint nem keverik alkohollal, csak a benzodolt. A sarki palancsintázóban friss a haska. A Láda c. bárban a vécében a kagyló felett lista lóg olyan személyekről, kiknek nem kell használniuk az ülőkét. A nyolcas számú a milói Vénusz.
A nő a regényben : "– Az iskolában erős négyes voltam anatómiából. De hogy Félix hogyan ügyeskedte ki, hogy így elcsavarja a lány lábait, nem értettem. Félix hátán volt néhány ellenszenves ránc. A háta váratlanul horpadt fenékben végződött. Vékony női kezek támaszkodtak a csúszós falnak. Az egész egy működő buldózerre emlékeztetett, vagy például egy orrszarvú összecsapására a csatornával". (72. old)
Tárgyalás
A sör a lételem, a vodka extra, a tequila rituálé, és ha semmi nincs, akkor jöhet a bor. Kocsmák, klubok, névtelen lányok – a főhős és barátai múlatják így az időt nap mint nap Szentpétervárott. Újságírók, zenészek, vállalkozók: a peresztrojka-generáció, mely a történelmi változásokat ahhoz köti, hogy akkor éppen milyen márkájú farmert viselt, és milyen zenét hallgatott.
(...) A szex szerelembe torkollik, az alkohol heroinba, az élet pedig halálba. Egy regény a harmincon aluli orosz korosztályról. Egy art-terápia van, van, aki felismeri, hogy minden hiábavaló volt és felvágja az ereit, van, aki kolostorba vonul, Ilja Sztogoff pedig írt egy könyvet. (A Gabo Kiadó fülszövege)
Befejezés
Ilja Sztogoff 1970-ben született, a diploma megszerzése után árult biciklit, volt tanár, dolgozott a televíziónál, élt Berlinben. 1997-ben elnyerte a zenei újságírásért díjat Szentpétervárott. A Macsók nem sírnak az első műve.
A mű, ha hasonlít Kerouac beatnik-regényére, de ez csak véletlen. Mindössze annyi a hasonlóság, hogy mindkét mű hősei fiatalok. Ne felejtsük, hogy az Úton hősei valamit kerestek, az öreg bádogost, Dean Moriartyt, aztán meglátták Istent Micimackó formájában. Sztogoff műve maga a fekete nihil, ám ebből láthatjuk, hogy a pokolnak is vannak bugyrai.
A mű nem a szentpétervári macsókról szól, és nem is az alkoholról. Inkább arról a keserűségről, ami akkor fogja el az embert, amikor rájön, hogy a szomszéd tizenéves fia többet keres drogdealerként, mint más több diplomával, húszéves munkaviszony után.
Mikor rájön, hogy nem jut soha a fővárosban lakáshoz, mikor tudomásul veszi, hogy tisztességes munkával csak nyomorogni lehet – tehát azokról a mindennapi jelenségekről, amelyek méltán alapozzák meg egy kelet-europeer alkoholista monoton taposómalmát.
Kerekes Tamás
Ilja Sztogoff: A macsók nem írnak
Gabo Kiadó
