Portfóliók
Első 50 vers
ÉRZELMI TÖLTÉS
Szívem tele érzelmekkel, s vággyal
Szárnyra kap, mint a reggeli fuvallat.
S a napfény első sugarával,
Búcsút int-e zord világnak.
Szárnyalok ha van, ki kedvem feldobja.
S bánatos ha a lelkem van, ki sárba tiporja
Sír a szemem ha bántanak,
S nevet ha téged láthatlak.
LELKIISMERET FURDALÁSA KINEK IS VAN?
Kinek is van? Nem tudom!
Valaki tudja még? Mert tudatlan vagyok.
Rajtam kívül hogy kinek van?
Vagy azt hogy kinek nincs?!
Ki az kinek tiszta mint a patyolat,
S ki az ki annak mondja, hogy van,
Közben tőle oly messze van?!
BARÁTI FIGYELMEZTETÉS VOLT
Meg fogsz sérülni, és befordulva a gép felé hangtalanul fogsz zokogni!
Mondta a egy nap egy jó barát.
Lépj, hát és menj tovább!!
Teltek a napok, a hetek közben,s egyre többet gondolok rá.
Mert bizony így van ez!
Nevetve mondja a száj a külvilág felé hogy semmi baj!
Mi lenne?
De a lelked belül zokog a fájdalomtól
Hangtalanul sír, s nincs kinek elmondani,
mert ahogy eddig sem, ezután sem hallja
meg szavaid senki, s érzéseid senki sem kérdi
S akinek meg kellene hallania, süket az!!
HOGY IS VAN EZ?
Nem tudom mi ez de rosz nagyon
Már elment ő egy borús hajnalon.
A fülembe súgta, kedves ég veled!
S én rögtön tudtam hogy vége lessz!
Borús a reggel, könnyes a szem,
A fene enné meg ugyan ki érti ezt.
Nem vagy már bakfis! Ugyan már ne csináld!
Nem akarom ÉN de mégis nagyon fáj!
Miért? Ki tudja! Nem a kor függvénye már!
Ha valami fáj, ha elmultál húsz, az akkor is fáj!
Sírd hát ki magad, gondolj csak a szépre,
S arra hogy amíg volt jó volt neked véle!
S ha mégis fáj, hát csak had fájjon!
A fene egye meg ezt a hazug világot!!!
MÉLYSÉGESEN MÉLY ÜRESSÉG
Mélységesen mély üresség,
Mely engem most körbevesz,
Mert az élet nem piskóta
Ki tudja hogy mióta!
Van amit mindíg át kell élni,
De mond hát miért így kell hazudni?
Miért nem lehet őszintén?
Mert könnyebb így? Lehet!
De nem az én szívemnek!
Bár kegyes csalás kibúvó,
De másképp is lehetett volna
És annyi is elég lett volna!
Kedves elég!
Értettem volna én!
De hogy még hülyének is nézel?
Nem ezt érdemeltem én!
A BARÁTHOZ INTÉZETT SZAVAK
Leveled olvasom,
Semi nem jut eszembe
Keresem a szót,
Mely most ide illene.
Hiába keresem
Bizony nem találom,
Mert ez azt hiszem
Nem szerepel a repertoáron.
Kedvellek édes,
És én is úgy érzem,
Hogy kettőnk kapcsolata
Valami más lett.
Mindketten tudjuk,
Hogy a család lényeg,
Ezt megbeszéltük ezerszer véled.
Mégis mikor mondod,
Hogy elvehetnek tőled
Hidd el kedves,
Az nem is egy könnyen megy.
Vágyaim olykor az egekig csapnak
De két év óta nem felel meg senki annak(
Ne izgulj kedvesem utána is vagyok,
Csak figyelmem lehet másfelé barangol.
De a lelki társam sokáig te leszel,
S ezt azt hiszem semmi nem változtatja meg.
Jöhet a herceg fehér paripáján,
Lelkem a tiéddel mindíg együtt szárnyal.
Ha bánatom kiöntöm neked teszem meg azt,
Könnyeimmel téged locsollak,s neked suttogom csak
Kiöntöm szívem, lelkem kitárom,
Ne félj drága! Egyetlen barátom!
Engem senki meg nem bánthat.
Vigyázol rám, s megóvsz minden bajtól
S te cserébe ugyanezt kapod olykor.
Mikor bánatos vagy nekem elmondhatod,
S ha szerető simogatásra vágysz,
Hát azt is megkapod!!
Így tartjuk kedves egymásban a lelket,
Hogy is gondolhattad hogy ez egykor más lesz?
NEM FÁZOL TÖBBÉ
Reméltem hogy szebbé tehetem sivár perceidet
Mit a homok sivatag takar
Melegséggel töltöm meg mindazt,
Mit a szél hűvös fuvallata áraszt.
Nem érzed többé kedves hogy fázol,
Mert lelkedben az a csepp
Kis láng pislákol, minden percben
Melengeti lelked, és ébren tartja benned
A szunnyadó kedvest))
MESTER
A mester mikor érzi mit is kell játszani,
S a műértő azt, hogyan kell hallgatni,
Az érzelmek húrja zeng e messzi távolból,
Mert szíved érzi hogy valami kell nagyon!
S azt kérdi kedves szíved érzi e?
S a lágy zene messziről a füledig eljut-e?
Lelkednek húrjai megrezdülnek-e?
Ha játékos kezemmel megértintelek!
A hajnali szellő lágy fuvallatával,
Érkezem hozzád a szelek szárnyával.
Mikor pihenni térsz lágyan átölellek,
S jóéjt puszit nyomok a homlokodra kedves)))
AZ ÉRZÉKEK VIHARA
Késő éji órán
Suttog a szél át jár.
Szívembe bele les
Fürkészi életem.
Ki vagy te mond?
Ki íly messzire merészkedtél!
S szívem rejtett zugába is bele lestél?
Kinek kedves szava ha nem lenne
Nélküle biztosan nagyon rosz lenne.
Mond kedves szívedhez ki áll oly közel?
Hogy mégértesse veled hogy fontos vagy!
Ne menj!!
Ne menj el , és ne hagyj itt!
Mert nélküled sivárabb az élete!!
Maradj hát, jer közelebb!
Ahhoz a szívhez, mely közelebb engedett!
Nem kérek tőled túl sokat, én
Csak annyit hogy ha leszáll az éj,
Gondolj néha, néha rám!
Kit a szívedben örzöl némán.
És gondolj arra hogy szeretlek!
S a szívem összes melegével átölellek,
S a tested, lelked átjárja az önzetlen szeretet,
Melyet minden percben és órában érzel,
Mikor szíved sugarát megnyitod felém
S az éter hullámain át is hozzám elér!
KÁR
Kár hogy minden nap magányosan telik,
Bár a szívem tele van érzelmekkel megint.
Kit érdekel mindez? Senkit azt hiszem!
Ezért borongós néha az életem!
De mikor kisüt a napnak sugara,
Rám ragyog végre a szeretet hajnala,
Akkor én is vele ragyogok,
Mert érzem hogy van akinek fontos vagyok!!
ÁLMODJ CSAK KEDVESEM
Őrzöm álmod kedvesem
És vigyázok rád édesem
Ha jő a reggel, ott leszek
Két karodban melletted,
Arcom kezedbe teszem
Így ébredsz fel mellettem.
Mily csodás reggeli ébresztő
Ha kedvesed mosolya az ébresztő!
Kedved egyből derűs lesz,
Mert és szebbé teszi az életed.
Könnyű álmot hintek éjjel,
Fáradt tested had pihenjen.
Frissen és üdén kelj fel,
Ha jő a reggel kedvesem.
Vigyázok az álmaidra,
A legtitkosab vágyaidra
Senkit közeledbe nem engedek,
Megőrzöm a titkot neked
MÁR MOST HIÁNYZOL
Hogy mennyire azt nem is tudod!
Hiányzik a kedves lényed
És a sexi mosolyod
Hogy még mi is?
Hát azt én el nem mondhatom,
Mert -e sorok megjelennek
Sok szem előtt az oldalon.
De nem is ragozom tovább,
Hiszen te is tudod!
Én is érzem,
Hogy mi is az mi hiányzik oly nagyon!))
MELLETTED MINDEN NAP VIDÁMAN ÉBREDEK FEL)))
Na látod kedvesem ezért
Lesz friss és üde a reggeled
Minden este tiéd vagyok
Ha akarod hozzád bújok
Szeretgetlek ölelgetlek
Két vállra fektetlek
A legszebb élményt adom neked
S mikor ébredsz, ez lesz veled
Mosolyt csalok az arcodra
Mert csak te tudod,
Senki más,
Hogy éjjel álmodban
Ki volt veled, s mit csinált.
Hajadat borzolgatta
Símogatta testedet,
S a hajnal első sugarával
Oda súgta ég veled!
De eljő megint a szürkület,
S beoson hozzád nesztelen,
Hogy újra és újra minden éjjel
Ott legyen melletted
És te várod már az alkonyt
Hogy mihamarabb jöjjön el,
Mert fáradt tested pihenni vágy,
S ezt kívánod szüntelen!
KÉPZELET
A képzelet az érzékek hangszórója
És a legszebb dolog a világon
mikor megszólalnak az érzékek húrjai
s rajta a mester
ki oly ügyesen játszik,
hogy a legszebb élményt nyújtja annak,
akinek a húrjai megszólalnak.
TITOK
Minden kimondatlan szó,
Minden kimondatlan vágy
És minden ami csak
Lelkednek fáj
E sorokba rendeződnek
Szemed elé felröppennek
Hogy lásd meg azt is
Mit nem látsz,
Mit szíved mélye őriz némán,
S melyet oly mélyen rejtesz,
Hogy soha senki
Fel ne fedje
Mert ez a szíved
Féltett kincse
Soha senki
Nem láthatja
Titkod őrzöd némán,
Mert ez mit neked kell
Őrizned, hogy tested,
S lelked végve legyen
A BARÁT
A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad
választással jön létre.
Nem velünk születik, mi teremtjük.
Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek.
Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni.
A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol.
Hogy ismerem ot!
Ez persze sejtelem, nem biztos hogy így van.
Sosem tudhatjuk, mitol vagyunk otthon egymásban.
De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.!
u.i.
(nem saját szerzemény, de nagyon tetszik, és szeretném megosztani mindazokkal, akik megtisztelnek azzal, hogy belenéznek ebbe az oldalba)
köszönöm
ÁLMODJ SZÉPEKET
Álommanó neked is küldjön szépséges hölgyeket
Hogy legyen nyugodt az éjjeled.
S derűs a holnapi reggeled.
Addig mondom ezt neked,míg egyszer elmegy hozzád,
És szerelmes csókjával könnyű álmot szór rád:)
MIÉRT
Mond miért van úgy hogy néha
Elbújnál, s mindegy hogy hova.
Messze el az emberektől,
A zsongó zsibongó élettől.
Csak csenben a magányra vágysz,
De ott is van ki rád talál.
Ki lelkedet melengeti,
S a testedet becézgeti.
Ki szívednek igen kedves
Előbb utóbb na mond ki lesz?
Ki vágyaid teljesíti,
S a tested is felhevíti.
És a végén kifáradva
A vad szenvedélytől pihegve
Egymás karjaiban fekve
Ébredtek a reggel
ÉRDEKES
Ma ismét sok emberrel találkoztam,
Volt köztük jó s aranyos
Fura is akadt köztük bőven,
De róluk talán nem írok.
Miért is jöttem én ide?
Talán azért mert vágyom,
Vágyiamat sorba veszem,
De mindíg oda lyukadok,
Hogy olyansmit akarok,
Amit mostanában
Oly régóta nem kapok.
Mi lenne az?
Fogas kérdés!
Találd ki te mit takar!
Az az egy szó mi hiányzik,
És oly sok mindent eltakar.
Ledérség ez?
Nem hiszem.
Csak olyansmi ami kell
Mert ........ élni,
Bizony mondom
nem lehet!
NA KI IS VAGYOK ÉN?
Hát ki is vagyok én?
Most már én sem tudom!
Pedig azt hittem eddig
Hogy tudom!
De jajj!!
Rá kellett jönnöm, hogy nem!
És rájöttem hogy van nekem,
Egy szunnyadó másik életem!
És most ébredezik,
S nyílik a külvilág felé.
S azt kérdezi tőlem,
Ugyan mond már miért?
Miért nyomtál el eddig?
Miért nem hagytad
Hogy ébredjek?
Mikor jő a hajnal!
Na hát itt az idő!
Ébredj szunnyadó!
Bontsd ki szirmaidat,
Mutasd meg magadat!
Had tudja meg a világ
Hogy te ki is vagy!!
A KISZABADULT LÉLEK
Szemedben pajkos huncut kis fények
Mint játszó csillagocskák tükrözik a szépet.
Minden szépet, s mi jót ad nekem az élet,
Játékos tekintetedből olvasom ki édes!
Sugárzik belőle a kedvesség, az élet,
A vidámság, szeretet, s minden, ami édes.
Édes a szájnak, nektár a szívnek,
Mindezt tőled kapom, köszönöm hát néked!
Lelkem dédelgeted szavaiddal kedves
Melegséget érzek egyre jobban, s jobban
A szívem legmélyebb bugyrából kipattan.
Ott van egy kis szoba, melynek ajtaja zárva,
S a kiszoba kulcsát mélyén rejti álca.
Igen! Rég óta senki fel nem törte
Most az ajtó zárja önként pattant végre,
Szavaid hangjára, mely lelkem érinti,
A kedvességre, mely belőled árad ki.
Féltve őrzött lélek kiszabadul végre,
A friss harmatos tavaszi rétre!!
TOLL MELY VEZETI KEZED
Lennék toll, mely vezeti kezed!
Érzelmeim hulláma a tinta mellyel leírod ezt!
A betük sokasága, mely az összes színt magába rejtve,
Mely tükrözi belső énemet!
A gondolatok repülnek szabadon,
Felhők szárnyán összefonódva veled,
Az érzések vihara szélsebesen szárnyal,
S kiáltja a világ felé SZERELEM!
IGEN!! Az, mi szívem melengeti!
Mely átölel, s fogva tart,
Két karodban megpihenve,
A testem, s lelkem szárnyra kap.
Repülnek a gondolatok,
Szerelmem vezeti kezed!
S te mindazt mit érzek irántad
Papírra veted!
-----------------------
MOND KEDVES
Mond kedves mi jut eszedbe ha hallod, a tücsök hangja szól,
Mikor a tavasz első sugara arcod símogatva átkarol.
Amikor a lágy szellő hajad borzolja, lengeti
Mond a szíved vajon mi melengeti?
Érzed-e kedves, hogy közel járok már!
A szívedhez, s a a lelkedhez oda értem már!
A szívem összes melegével lágyan átölellek
S a leg érzékibb csókot adom neked kedves.
Gondolj néha rám, ha leszáll az est
Mikor a kisszobádba a sötétség beles.
Ne félj drága nem vagy egyedül,
Mert ott vagyok ÉN a szívedben legbelül.!!
Vigyázok rád ha alszol, s ha sötétben jársz
Óvom lépteidet egy életen át
Mindig ott vagyok melletted
S ha szükséged van rám SZÓLÍTS!!
S én ott leszek!!
2006.nov.26.
VICC AZ EGÉSZ ÉLET
Vicc az egész élet,
Mond te hogy éled meg?
A sors tréfát űz megint,
Mert ő a nagy tréfamester!!
S te vagy a játékos a nagy csapatban.
Játszod-e mit játszanod kell?
S a legjobb játékos vajon te vagy-e?
S hogyan játszod az életed?
Mond barátom! Hogy éled meg.
Ha a sors játékszerként kezel?
Lelked megedződött-e?
Mikor a nyelvét az élet rád öltötte?
A pajzsot időben felhúztad-e?
Hogy védve légy minden rossztól?
Hogy az élet fintorán
Nevetni tudj olykor?
Vedd fel védő ruhád,
Takard el arcod,
Ki bántani merészel,
Kőfalnak ugorjon.
VÁDLÓ TEKINTETEK
Már magam sem tudom mit érzek
Mikor a két szemedbe nézek,
Mikor rám nézel csendesen
Egyből érzem hogy elveszek.
Mert nem tudom mi az mi bánt,
Csak azt tudom hogy fáj
Nem tudom az élettől mit akarok,
Az érzéseim legtöbbje zavaros.
Én csak segíteni akartam,
És mindenbe bele fulladtam.
Most szenvedek ettől,
S a kétségbeeséstől!
S nem merem felemelni tekintetem,
Mert érzem hogy elveszek
Vádolsz, nem szólsz,
Csak vádlón nézel rám!
Úgy érzed becsaptalak,
Nehezen jönek a szavak.
Igen becsaptalak ez tény!
De nem tehettem másképp!!
Csak jót akartam neki,
S mire feleszméltem,
Szerelmes lettem!
Szerelmes lettem egy álomképbe.
S az álomkép megtestesítőjébe.
De jajj, fel kell hogy ébredjek,
S a két szemedbe bele kell hogy nézzek
Néznék én de nem tudok, mert
Nézésed megbénít, mozdulni nem tudok
Csak tétován állni, és csendben hallgatni.
Állni vádló tekinteted, melyet sugárzol nekem.
De nem tehetek mást, türöm.
De az egyetlen bűnöm,
Hogy nem szóltam időben,
S később már nem tettem
Nem, mert féltem, hogy elveszítelek.
Most is ez lett a belőle
Isten veled.......vége
2007.01.09.
----------------------------------------------------------------------------------------
MIÉRT UTÁLNÁLAK..
Miért utálnálak,
Hisz nem tettél semmit
Még csak meg sem bántottál,
Rólad csak ennyit.
Nem te vagy az,
Ki gondot okoz nékem,
két jó barát után
Vérzik az én szívem...
Még most is ha rájuk gondolok
Sír a két szemem, üvölt a fájdalom
Lelkem marcangolja, és fáj nagyon!
Szívem tele van keserűséggel.
Nem enyhíti semmi, a szorítást nem oldja
Melyet érzek belül a mellkasomban
Némán hangtalanul peregnek a könnyek
Megbántottak engem, ezt én így érzem.
Mondhat bárki bármit, nem enyhül tudom
Neked se nekem se, mert fáj nagyon.
Mindenki másképp él, s érzi azt tudom,
De miért fáj ennyire csak azt nem tudom.
Idő lesz orvosa a vérző szívnek
S a sebeink újra eltünnek végleg.
S ki a tövist mélyen a szívedbe vájta
Annak neve nem lesz a szívedbe zárva.
De addig míg odáig eljutunk
Bánatunk miénk ezt mindketten tudjuk
Míg könnyek nélkül nem tudunk gondolni rá,
Addig szívünk vérzik, s a könyfátylon át.
Sosem lesz szebb ez a sötét világ!!!
2007.01.10.
-------------------------------------------------------------------------------------------
TE GYÖNYÖRŰ ÉS FÁJDALMAS ÉLET
De reggel felébredsz, és jő a kétekdés
Vajon ezt akartam? tűzben elégni én?
Hogy az évek múlásával múljon a nagy remény?
Hogy mind ez örökké tartson nem hiszem ezt én...
Te fájdalmas és gyönyörű élet!
Igen!!
Sokszor mennyire szép ,
És mégis mennyire fáj!!!
Ezt csak az érzi aki él és lát.
Kinek nem fenékig tejfel
Ki fejét falnak veri többször is reggel.
Ki a poklok poklát járja.
Évről évre körbe járja
Estére fárdatan kiégve
Ér a hanyatlás mezejére,
Hogy fejét álomra hajtsa
Gondjait a másnapra hagyja
Lassan csitul nyughatatlansága
Alszik végre, hogy könnyebb legyen
A lelke holnapra.........végre!
Fáradt vagyok, kiégtem,
A süllyszető posványba léptem
Olyan mélyre süllyedek
Hogy soha többé fel nem kelek!
Ne kérdezd hogy ki vagyok
Lassan úgy is elmúlok
A saját bánatommal végleg
Eltünök a messzeségben.......
A szerelemnek ez a vége,
Ne kutasd miért úgy sem érted
Számunkra ez örök rejtély
Mit sosem fejt meg tiszta elméd!
2007.01.14.
-------------------------------------------------------------------------------------------
--
AZ ÓCEÁN MÉLYÉN.....
Amikor az óceán mélyére szállok,
Nem lesznek ott tavaszi virágok
Lágyan ringok a mélységben,
Elsüllyedek az óceán kékjében.
Körülöttem megáll az idő,
Szinte elsuhan mellettem az esztendő,
Észre sem veszem többé már,
Hogy nem enyém többé a fenti világ!
A felhők a rétek, a zsibongó élet,
A szivárvány, a kék ég,
Mindez már a múltté
Nem is fáj már rég!
Emlékeim messze szállnak,
Boldogságom megtaláltam,
Lent az óceán mélyén,
Testem is megpihen,............ég veled!
2007.01.16.
--------------------------------------------------------------------------------------------
AZ ÉJ HANGJAI
Amikor leszáll az est, felélénkül az élet
Az élet melynek minden zengése a sötétben
Ott cseng mind a két füledben!
Hallgasd mit súg szívednek lágyan az esti szél
Mit tesz veled a holdsugár, ha szívedhez ér.
Kedvesed hívó hangja a távolból cseng
Nem hallja szavát senki, más csak te,
Mert szívedben örökre benne lesz
Minden mozdulata, minden becéző szava
Átölel az esti szellő, s lágyan karjába kap.
Hallod a tücsök hangja mily érzékien szól majd?
Érzed e mikor a csillagok fénye rádhajol?
Mikor a könnyű légies fuvallat, átkarol?
Érzed e kedves hogy ott vagyok?
Én vagyok ki téged lágyan átkarol!?
Hunyd le szemed kedvesem,
Ajkadat ajkammal illetem.
A tavasz illata átjárja lelkedet.
S én vagyok az ki ott él te benned.
Mert csak a tiéd voltam, és vagyok.
Álmomban csak téged akarlak de nagyon
Vágyakozva kívánom érezni a szád.
Ne hagy epekedni kedves siess hát!...
Reggel mikor a nap rám tekint
Dühösen ébredek megint,
Mert elszakított tőled az ébredés,
Nem akarok ébredni! Álmodni akarok még!!!
Álmodni vágyom a végtelenségig tovább!!......
Nem akarom hogy elvegyen tőlem a napsugár!!
Ölelni csókolni akarlak még!
Mert belőled nekem ennyi oly kevés!!
De hiába a kérés a könyörgés,
Meleg sugarával, érzem hogy elemészt!
Hiába is tiltakozom, az ablakon keresztül mosolyog,
Szólít, hogy jer itt a reggel!
Ébredj, kedves itt az idő indulnod kell...
Kelletlenül ébredek, mert oly jó volt éjjel csak veled
Magamban szidom a napot, mely könyörtelenül ragyog.
De hát neki ez a dolga, mit is tehet ő most róla!
Kinyitom az ablakot, s beengedem szobámba,
A friss tavaszi illatot.
De allig várom hogy a holdsugár, a párnámra rálelessen,
Mert tudom hogy éjjel velem újra itt leszel,
Az első holdsugárral érkezel s megint egy éjszakára
Velem, és csak velem leszel....
2007.01.16.
--------------------------------------------------------------------------------------------
Re: LÁBNYOMOK
Lábnyomok, melyek a lelkedben vannak,
Az érzelmi skálán nálad nyomot hagytak
Mert mélyen bele lépett a lelkedbe
S nyomát ott hagyta neked mindörökre..
Hiánya mérhetetlen űrt hagy,
Az emlékek sokasága pihenni nem hagy
Nem hagyja hogy a feledés homályába lépjen
Mélyen ott él a szívedben, érzem!
Csak remélem hogy nem mostani fájdalom mit át élsz
Csak szeretném tudni hogy a fájdalom elhagyott már rég.
Mert tényleg mi nagyon fáj csak tiéd,
S a szenvedés is az , mely örökké kísér.
Mert e teher nem osztható, ez csak tiéd!
Ragaszkodik hozzád, lelkedben ott van némán.
S az idő lesz orvosod, mikor enyhül kissé a bánatod...
De akkor sem felejt, téged akar!
Megsebzett, s örökké a is tiéd marad!
2007.01.17.
--------------------------------------------------------------------------------------------
A SZEMEI MELYEK CSAK NÉZNEK RÁM
Keresem, kutatom,
És végül megtalálom!
Már látom csak nézem
Két szeme megigéz ha nézem!!
Van benne szenvedély, csábító tűz,
Mely megbabonáz, s lángra gyújt!
Szemében ezernyi szikra lángja gyúl
Fénye vakít melegséget ont
Tüzétől izzik testem, s hamvadok.
Az enyém kell hogy legyen!
Kell hogy észre vegyen!
Kell hogy megérintsen!
Kell, és kell nekem!!
Pillantása az mely magával ragad,
Képernyőn keresztül megigéz,
Pedig csak néz, néz, és csak néz...
De aki LÁTJA, annak ez is elég.
Ma már többször megnéztem a szemét,
Igaz, többet nem is láttam én,
És nem volt több, csak egy pillanat,
De érzem hogy fogva tart.
Álmodom, hogy mily jó lenne,
Ha ez a szempár észre venne!
Megfogná lelkem szépsége
Melyet sugárzok feléje.
Ne csak álmodj herceg! De tedd is meg!
Tedd meg, az első lépés a tied,
Ha ezt gyorsan megteszed.
Szerelmét biztos elnyered!
Tekintetét rád emeli
A jeleket melyet küldesz neki
Érzékenyen fogja füle,
Hisz művész lélek lakozik benne.
Most végre lépek, azt teszem,
Gondolataim versbe szedem,
Remélni tudom csak, s várom,
Hogy szemsugara rám találjon!!!
2007.01.17.
----------------------------------------------------------------------------
HA ÚGY GONDOLOD...
Ha úgy gondolod érdemes,
Akkor fogd meg két kezem
Ha azt látod nem érdemes,
Engedd el, hidd el jobb nekem.
Egyet kérlek sose tégy!!
Büszkeségből ne ítélj!
Mert lehet hogy szíved nem engem keres,
De az enyém akkor is tiszta és egyenes...
Egyenes és érzékeny
Nem bír el több veszteséget
Szeretné ha szeretnék
S minden percben ölelnék.
Addig míg mindez csak álom,
Könnycseppek gördülnek orcámon
Mert hiába az érzés s a vágy,
Ha egyedül kell léteznem mindezek után!!
2007.01.18.
-------------------------------------------------------------------------------------------
A BOLDOGSÁG TŰZMADARA
A boldogság tűzmadara,
Nem más mint a szíved álma
Melyet ha eltaposol,
Lelked is összetöröd, de nagyon!
Minden érzést lábbal tiporsz,
Fekete lesz minden,
S körülötted csak a csend honol!
A csend és a sötétség
Mely árnyékol, s elborít mindent!
Elmúlik vele minden álom
A szép, a rossz, és véged van,
Mert számodra nem marad más,
Csak a ború, s a mérhetetlen magány!
Mely szíved gyötri szüntelen!!
Elborítja testedet, s lelkedet,
Kiöli belőled a szépet, a fényt
S nem érzed többé a napot,
Mely fagyos lelkedben árad szét!
Szíved fagyos mint a jégcsap!
Megermed ki hozzád ér!
Megfagynak a szép érzések
A madarak, s a tarka rét!
Nem csörgedezik a friss patak,
Mert felül jégpáncél fedi
De hidd el alatta az élet
Csak SZUNNYAD, s nem hal ki!
Várja a szebb időt.
Hogy újra ébredjen,
S az első reménysugárral
Új életet kezdjen!
Mert te sem vagy reménytelen,
Tudom ezt és érzem,
Csak álarc mögé bújtál,
S önként választod a magányt!
Mert valaki megsebzett.
Oly mélyen, hogy zokogsz
Ezért mutatod a külvilág felé.
Könyörtelen rideg arcod!
Szívedhez senki hozzá ne érjen!
A tövisbokor mélyére rejted,
A boldogság tűzmadarát,
De te magad is érzed,
Hogy te is fogoly vagy,
Fogoly mint a tűzmadár!
Melyet a tövisbokor a mélyére zárt.
Fogva tart és nem ereszt,
Megfogta a lelkedet!
2007.01.19.
--------------------------------------------------------------------------------------------
SEGÍTENI CSAK AKKOR TUDSZ HA VAN KI MEGFOJA KEZED
Kinek nyújtanád segítő kezed,
De nem fogadja el, nem kell neki!
Fájdalmát magába fojtja
S mélyen a szívébe elrejt!!!
Hidd el Tatto, nem lehet
Mert mély verem miben áll!
S ő lekuporodik, ahelyett,
Hogy nyújtózna egyet már!!
Mert azt hiszi, hogy számára
Nem marad más csak a magány
S az egyre kínzó gyötrelem,
Mit átél nap nap után!
A világon már csak a fájdalom
Mitől válni nem kíván,
Segítő kezed hiába nyújtod felé
Ő lent marad s fel nem áll!!
Pedig ha akarná, s megfogná,
A kezet mely felhozná,
Baráti kéz fogása
Sokat már segítene!!!!
2007.01.24.
--------------------------------------------------------------------------------------------
MI FÁJ JOBBAN? AZ ÖNTUDATRA ÉBREDÉS, VAGY AZ ELMÚLÁS!
Őszintén mondom nem tudom mit írjak,
Mert szavaid lelkemben, mind mélyre hatoltak,
S nem tudom hitrelen mi az mi jobban fáj
Az öntudatra ébredés, vagy az elmúlás!!!
2007.01.24.
--------------------------------------------------------------------------------------------
IDŐ LESZ ORVOSOD MEGLÁSD
Tele vagy fájdalommal,
Semmi sem enyhíti bánatod,
Szíved ezernyi sebből vérzik
Érzem ezt és tudom!!
De eljő az a pillanat,
Mikor mindez a múlté,
Szívedben csak emlék marad,
A fájdalom mely most él!
Okosat nem tudok mondani
Így hát nem is teszem,
Az idő lesz sebedre orvosod
Meglásd tényleg így lesz!
Most még azt mondod soha!!..
De hidd el hogy NEM!!!
Mert még annyira mély a seb
Nem tűnhet csak úgy el!!
Nyomokban mindig veled lesz
Mikor rá gondolsz kedves
De az idő múlásával
A fájdalmad hidd el
Sokkal enyhébb lesz......
.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Nem végleges lesz a gyógyulás!!
Nem ezt mondtam én!
Csak sajgó sebeid fájdalma
Mi enyhülni fog kissé!!!
Nem érzed hogy megőrűlsz
De hiánya szívedben él!
Ezt pótolni nem fogja senki sem!!
Tudom ezt is én!
2007.01.24.
-.-.-.-.-.-..-.-.-.-..-.-.-.-.-.-.-.-..-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.--.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
TÁRD KI A SZÍVED VERSELJ HÁT
Nyílj hát meg te is,
Öntsd ki szívedet,
Mi csendben figyelünk,
S hallgatunk tégedet!
Ha van mi fáj,
És másnak nem mondhatod el,
Akkor itt az alkalom,
Csak írnod kell.
Ha szárnyalsz,
Mert boldog vagy
Az is ide való,
Mi annak is örülünk,
Mert látni jó,
Hogy a boldogság repít,
Nem csak a magány
A bánat letgalóz
Tudja ezt mindenki már!!
Kapd hát a tollat,
És írj, tehát!!
Várjuk soraidat
Kedves jó barát!.
2007.01.24.
------------------------------------------------------------------------------------------
HAJNAL
Beköszönt a hajnal fénye a szobám ablakán,
Felvidulok a madár csicsergés hallatán
Elmélázva gondolkozom nézek fel az égre
Gondolatban messze vagyok a magasban véle.
Kizártam minden zavaró hangot
Csak a madárdal, s az égi fények
Melyek most a szívemig érnek
Valami fucsa érzés mely életre kel
Még nem tudom, mi az, de mennem kell
A szivárvány hídján haladnom kell
Nézem a messzi kékséget s az eget
Elindulok hát lassan veled......
2007.01.23.
--------------------------------------------------------------------------------------------
LELKED MÉLYSÉGE
Lelked mélysége, mely visszahúz
Kibontakoznál, de nincs kiút
Bilincs béklyózza két kezed
A kötelék mely fogva tartja lelkedet!
Hiába mozdulnál nem lehet!
Kiáltanál, de nem lehet!
Mert hangod gyenge, erőtlen!
Üvöltenél, de mond minek!
Süket az kinek kiáltanád.
Nem bírom! Elég volt! Elég már!
De handog ereje elfogyott
S az ő füle is bizony csukott.
Vágyaidat mélyre zárod.
Béklyódat tovább nem szaggatod.
Mert tudod hogy minden hiába, hasztalan
Erős a kötelék, mely fogva tart!
Életed folytatod tovább
Álmaidat álmodod tovább
Mert álmodni kell, s él a remény!
Ezért nem akarok ébredni én!!
2007.01.25.
-------------------------------------------------------------------------------------------
MINDEN PERCBEN ÁTÖLELLEK
Szívem egyre hevesebben ver
Vergődik mint a kalitkába zárt madár!
Repes a boldogságtól, mert végre rád talált!
Rád talált, és fogva tart, pillantásod megzavart.
Minden percben ott vagyok melletted!
Foghatom a két kezed!
Testünk lelkünk összeért, szívünk egy ütemre lép.
Együtt dobban ha velem vagy, a szerelem el nem hagy!
Mert a te vágyad én is érzem!
Szívem lüktet bennem él!
Együtt merülünk a habokba,
Mi ketten csak te, meg én!
Igaz gyöngyszemre akadtam,
Ott tündököl távol a habokban,
Világít a két szeme
S hevesen, lángol a szíve!
Lángra gyújtotta szívemet!
Együtt lángolok hát veled!
Mit teszünk egymással édesem?
Összeolvadunk, mint a hínár a víz alatt,
Lebegünk mint a gondolat.
Úszunk a boldogságban kedves!
Szállunk, mint a friss szellő,
Lágy fuvallattal mozdulunk a felhők alatt,
Szemedben, szívedben, tűz lobog betakar.
Érzem ezt és boldog vagyok!
A szívem egyre csak zakatol!
Minden percben szüntelen
Tűzben égek kedvesem!
2007.01.28.
---------------------------------------
HALLGASD MIT SUTTOG A SZÉL!
Suttog az őszi szél, sírnak a fák!
Megannyi könny áztatja az utcát!!
Nyög sír, a sok teher alatt mindenki aki él!
Mond miért lennék kivétel ez alól én?
Sír zokog az erdő, vihar tépi a fákat szét,
Süvít az őszi szél, a fa koronáját letépte rég.
Most ott áll megtörve, megkopasztva
Fenséges koronája a földet súrolja!
Büszkesége oda lett
Ékessége elveszett
Nincs mit keresnie ezen a világon
Gyökerét vesztve vegetál féllábon.
2007.01.30.
-----------------------------------------------------
ÉN LEGYEK NEKED...
Legyek neked a forró nyárban a hűsítő friss patak vize,
Mely enyhíti kínzó szomjadat,
Legyek az ki ajkad szomját csillapítja egy perc alatt,
Legyek az ki melengeti lekedet,
Legyek szívedben az ki elfoglalja azt a kis helyet!
Legyek az ki lángara gyújtja szívedet!
S az legyek én is, ki csillapítja lángoló szenvedélyedet!
2007.01.31.
---------------------------------------------------------------------------------------------
FÉNYLŐ CSILLAG
Szereztem neked egy fénylő csillagot
Mely az ég kékjében ott tündököl és neked ragyog,
Megkértem hogy világítson a fényével, s mutassa az utat neked!
A távoli messzeségből szikrázó fényével most is ott ragyog,
Szerető sugarával átölel és vezet,
Vezet, hogy mihamarabb megtaláld az utat,
Azt az utat kedves, mely hozzám elvezet!...
2007.02.01.
--------------------------------------------------------------------------------------------
ELHAGYOTT....
Elhagyott a múzsám, magamra maradtam én
Mert úgy döntött elég volt nem kellek neki én
Szívében vitte magával a reményt, s a fényt
Mely lelkembe kicsinykét visszatért.
Most itt állok reményt vesztve, mint szárnya szegett madár,
S várom hogy kínóldásomnak legyen vége már
Derült égből villámcsapásként súlytott rám hirtelen.
Elmegyek itt hagylak ne sírj hát kedvesem!
Elment és itt hagyott, s itt hagyta nekem még a múló szép napot.
Melynek fénye egyre csak halovány, a messzi távolból látni sem lehet már
Így halványul bennem is az élet, mely kezdett feléledni, hogy újra véget érjen.
Nincs kedves többé, ki átkarol ha fáj, nem súgja fülembe kedves hagyd abba! Ne
sírj már!
Elment, itt hagyott, vitte a kedvemet, vele együtt elvitte a költői kedvemet
Mert a szerelem az mi éltet egy szívet, s bele csen lelkedbe sok csodás érzetet
Akkor bontakozol, elméd, s lelked szárnyal, s ha mindezt elvesztetted,
Mindened elveszett, nem csak szerelmed , de életed is odalett.
2007.02.04.
------------------------------------------------------------------------------------------
JÓ TANÁCS
Kiket szeretsz, s akiket szeretnek
Ha bátrak, ha megsebeznek;
Ne haragudj rájok sokáig
De öntsd ki a szíved, s ha letörléd,
A fájdalom kicsordult könnyét:
Bocsáss meg! hidd el enyhedre válik.
Ohh egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szívünk éppen nem akarja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj, még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja.
Ne légy te büszke, légy őszinte,
Hived azzá lesz legott szinte,
Oszlik gyanú, megenyhül bánat,
Oly váratlan jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk,
A sírnál késő a bocsánat.
Re:
EGY BARÁTSÁG MEGSZAKADT....
Jó tanács tudom én, de nem működik nálam összhangban a szív és a józan ész!
Józan eszem tudja , és érti mit kéne tenni, de a makacs szívem nem enged dönteni.
Kétségek gyötörnek, lelkemben gyanú fénye gyúl, egy kisördög súgja itt legbelül;
Ne higyj neki, mert hazug!
Hazug minden szava mely ajkát elhagyja, bár mosolyogva nyútja a baráti jobbját,
érzem hogy nem tiszta!
Megfertőzött a kétely, nem bírok bízni már!
Az egykor oly jó barát, már tőlem rég messze áll!
Nincs bizalom, se megértés, csak emlékek halmaza, melyet a múltból sírok minden
nap vissza!
Próbálom, de nem megy, mert oda a bizalom, s a fájdalom mely kínzott, túl sokáig
tartott.
Tudom sosem múlik többé, örökké bennem él, jöhet már akármi, a barátság nincs,
és nem is lesz többé!!
2007.02.06.
-------------------------------------------------------------------------------------------
A MÉLYÉSÉG MÁMORA.....
A mélység mely annyira vonz,
A magány, melyre vágyom,
A csendes békesség,
Melyet az óceán mélyén megtalálom.
Háborgó lelkem vihara csitul kissé,
A vihar felettem dúl, tépi csavarja a fákat!
Sikolt a félelem, s a bánat,
Ezernyi sóhaj száll a magasba!
S a szél viszi, tova sodorja.
Gyökerestől tépi ki a szél a százéves fákat
Tombol, nyög, és sír a természet,
Mindenki reszket, de én már nem félek,
Nem félek mert nem érzem többé a félelmetességet!!
A mélyésges mélyben csend honol,
A csend mely átölel, gyengéden
S a víz mely testem öleli csenben,
A kagylók hangja zúg fülemben
Sejtelmes lágy, dallamot játszik nekem.
Élvezem az óceán mélyét,
S a benne zsongó élet szépségét,
A fentről szűrődő napnak sugarát.
Elbűvőlve figyelem a delfinek játékát.
A napfényben fűrdőző halak táncát,
Elnyújtózóm, s csendben pihenek
A vízfenéken lévő puha fövenyen.
Élvezem a csendet, a békés kékséget
Melyet csak itt találok meg egyedül véled....
2007.02.07.
--------------------------------------------------------------------------------------------
NE SÍRJ KEDVESEM....
Ne sírj kedves, szeretlek, könnyeidet csókjaimmal feledtetem
Egyetlen pillantásom elárulja neked, mit érzek
Simogató két kezem mely érinti selymes bőröd,
Így most gondolataim hozzád szállnak, lásd, szerelmem mennyire forró, irántad
Remélni tudom csak, hogy szívemet magadhoz közelebb engeded..
Jer kedves siess hozzám, ölelj magadhoz el, ne engedj!
Kedvesem vagy, s én a tiéd, nagyon szeretlek!
Engedd, hogy szeresselek, s viszont szeress hogy boldog légy velem!
Dédelgetett álmod valóra váltom, ha engeded...
Vedd magadhoz mindazt, mit neked adni tudok, s neked kell!
Engedd magadhoz közel szívemet, s én lecsókolom hulló könnyeidet
Sírnod többé sosem kell!! Hiszen ott leszek mindig veled, s fogom a két kezed!!
/olvasd össze a kezdő betűket/
Lelked szavaimmal simogatom, arcod két tenyeremben tartom!
Nem hagylak el kedves, ne félj, hisz életem tiéd, s a tiéd az enyém.....
Apadjanak hát könnyeid, hisz vágyaink álmaink, örökre miénk!!
2007.02.09.
--------------------------------------------------------------------------------------------
Amit a vers nyújtani tud...
A versbe sírod örömöd, s bánatod,
Elmondod mind azt mi fáj de nagyon!
Ha figyelmes halgatóságra találsz,
Lelked megnyugszik kissé talán.
A tomboló vihar ereje csitul kissé benned,
Könnyeid zápora talán csendesedni kezd.
Patakcsörgedezés váltja fel a tajtékos hullámot
Lelekedben talán derű, s a boldogság lángja pislákol.
Szeretettel vesznek körbe, kikre nem számítasz,
Elfordulhatsz a kinzó bánattól, ha figyelmes vagy!
Sajgó sebeid fájdalma talán enyhülni fog kissé,
Keresd a kiutat, s fogd meg a feléd nyújtott kezet.
Fogd meg és emelkedj fel, vele
A bánat kövéről állj végre fel, s menj vele
Hisz a nap most is hétágra süt nézd!
A tavaszi virágok pompáznak szerte szét!
Nézd a napfényt, a játékos falevélt
Mely a friss szellőben új útra kél
A réten kergetőző tarka lepkét,
Az erdőben futó kicsi őzecskét.
A patak habján táncoló napsugarat
A patakban cikázó szivárvány színű halat
A zöldellő fákat, az erdőt, s réteket
Az ébredő gyönyörű természetet.
Hagy hát a bánatod, s járj táncot a széllel
Rohanj együtt a patak csobogó vizével
Élj vidáman, s táncolj a napsugárral,
Hagyd el bánatod, ébredj a világgal.
Ragyogj, hétágra, mint a napfény
Világíts a sötétben mint az esthajnal csillaga
Jókedved sugározzon mint a hold ezüstös fénye
Szeress mindenkit , állj fel, s ÉLJ újra végre!!
2007.02.09.
-------------------------------------------------------------------------------------------
PADLÓFÉKET HÚZTAM EZERREL....
Derűs mosolygós napnak indult a mai,
De történ délelőtt valami
Padlóféket húztam rendesen
Fejem koppant a szélvédőn majdnem kiestem...
Hiába mondom magamnak hogy állj fel a bánat kövéről,
S menj a boldogság felé, ha mindig történik valami
Ami visszaránt, s újra huppanok, NAGYOT
Már az is csoda hogy még egyben vagyok
Szeret engem ez a kő, imád, engedni nem akar,
Megfogott s úgy látszik erősen fogva tart.
Hűséges, ragaszkodik, bár csak bánatot kínál
De úgy tűnik ő lett az egyetlen hű barát....
Hűségesen követ, mindenhol nyomomban jár
Tépi marcangolja szívem, nem hagyja abba már..
Mikor felállnék, mert úgy érzem elég!!
Nem bírok már el több veszteséget én!
Jön, s újra megfogja kezem, el nem engedné
Azt mondja itt a helyed maradj, maradj még ...
Nem akarok, de acélos karja szorosan fogva tart,
Abroncsként szorítja szivem a fájdalom, mig el nem hal..
Erősen ölel eljegyzett nem enged. már...
Lassan már feladom, nem harcolok tovább
Az elmult hónapok kínjai felőröltek már...
Kiúttalanság csak mit látok és nincs tovább
Hiába hívogat a csábító napfény a szikrázó ég,....
A tavasz illata, s a varázsos tarka rét
Nem lelem örömöm a vidámság elhagyott rég
Padlóféket húztam, s nincs tovább, itt a vég....
Így kell hát élnem tüskével szívemben
Ezután örökkön örökké még.....
207.02.10.
--------------------------------------------------------------------------------------------
NEM VEHET EK TŐLEM CSAK ÚGY halál...
Elmentél, itt hagytál, fáradt tested átadtad neki
Magamra maradtam, csak emléked maradt itt!
Nem tudnál ujjászületni?. És ablakomban várni a tavaszt?,
Csak azért mert meghaltál, ne hagyd el magad!
Nem vehet tőlem el, mert eggyé tartozunk,
S nem árthat már a halál sem nekünk
Azért én beszélni fogok hozzád mindíg!
És várom hogy vissza térj, s maradj itt velem megint!
Szállj az ablakomra, hozd el újra a reményt,
Mert tudom hogy nem hagytál el örökre még!
Tudom hogy hallod sóhajom,
Mert leszállt ablakomra a galambom!
Csőrében egy pirosló rózsaszállal....
Tudtam hogy nem vehet el tőlem csak így!
Itt vagy érzem! Velem megint!
Szívem hevesen ver, mert eljött a kismadár,
S hozta üzeneted,
Hogy itt maradsz
S örökre velem leszel már..
2007.02.12.
--------------------------------------------------------------------------------------------
Szívem tele érzelmekkel, s vággyal
Szárnyra kap, mint a reggeli fuvallat.
S a napfény első sugarával,
Búcsút int-e zord világnak.
Szárnyalok ha van, ki kedvem feldobja.
S bánatos ha a lelkem van, ki sárba tiporja
Sír a szemem ha bántanak,
S nevet ha téged láthatlak.
LELKIISMERET FURDALÁSA KINEK IS VAN?
Kinek is van? Nem tudom!
Valaki tudja még? Mert tudatlan vagyok.
Rajtam kívül hogy kinek van?
Vagy azt hogy kinek nincs?!
Ki az kinek tiszta mint a patyolat,
S ki az ki annak mondja, hogy van,
Közben tőle oly messze van?!
BARÁTI FIGYELMEZTETÉS VOLT
Meg fogsz sérülni, és befordulva a gép felé hangtalanul fogsz zokogni!
Mondta a egy nap egy jó barát.
Lépj, hát és menj tovább!!
Teltek a napok, a hetek közben,s egyre többet gondolok rá.
Mert bizony így van ez!
Nevetve mondja a száj a külvilág felé hogy semmi baj!
Mi lenne?
De a lelked belül zokog a fájdalomtól
Hangtalanul sír, s nincs kinek elmondani,
mert ahogy eddig sem, ezután sem hallja
meg szavaid senki, s érzéseid senki sem kérdi
S akinek meg kellene hallania, süket az!!
HOGY IS VAN EZ?
Nem tudom mi ez de rosz nagyon
Már elment ő egy borús hajnalon.
A fülembe súgta, kedves ég veled!
S én rögtön tudtam hogy vége lessz!
Borús a reggel, könnyes a szem,
A fene enné meg ugyan ki érti ezt.
Nem vagy már bakfis! Ugyan már ne csináld!
Nem akarom ÉN de mégis nagyon fáj!
Miért? Ki tudja! Nem a kor függvénye már!
Ha valami fáj, ha elmultál húsz, az akkor is fáj!
Sírd hát ki magad, gondolj csak a szépre,
S arra hogy amíg volt jó volt neked véle!
S ha mégis fáj, hát csak had fájjon!
A fene egye meg ezt a hazug világot!!!
MÉLYSÉGESEN MÉLY ÜRESSÉG
Mélységesen mély üresség,
Mely engem most körbevesz,
Mert az élet nem piskóta
Ki tudja hogy mióta!
Van amit mindíg át kell élni,
De mond hát miért így kell hazudni?
Miért nem lehet őszintén?
Mert könnyebb így? Lehet!
De nem az én szívemnek!
Bár kegyes csalás kibúvó,
De másképp is lehetett volna
És annyi is elég lett volna!
Kedves elég!
Értettem volna én!
De hogy még hülyének is nézel?
Nem ezt érdemeltem én!
A BARÁTHOZ INTÉZETT SZAVAK
Leveled olvasom,
Semi nem jut eszembe
Keresem a szót,
Mely most ide illene.
Hiába keresem
Bizony nem találom,
Mert ez azt hiszem
Nem szerepel a repertoáron.
Kedvellek édes,
És én is úgy érzem,
Hogy kettőnk kapcsolata
Valami más lett.
Mindketten tudjuk,
Hogy a család lényeg,
Ezt megbeszéltük ezerszer véled.
Mégis mikor mondod,
Hogy elvehetnek tőled
Hidd el kedves,
Az nem is egy könnyen megy.
Vágyaim olykor az egekig csapnak
De két év óta nem felel meg senki annak(
Ne izgulj kedvesem utána is vagyok,
Csak figyelmem lehet másfelé barangol.
De a lelki társam sokáig te leszel,
S ezt azt hiszem semmi nem változtatja meg.
Jöhet a herceg fehér paripáján,
Lelkem a tiéddel mindíg együtt szárnyal.
Ha bánatom kiöntöm neked teszem meg azt,
Könnyeimmel téged locsollak,s neked suttogom csak
Kiöntöm szívem, lelkem kitárom,
Ne félj drága! Egyetlen barátom!
Engem senki meg nem bánthat.
Vigyázol rám, s megóvsz minden bajtól
S te cserébe ugyanezt kapod olykor.
Mikor bánatos vagy nekem elmondhatod,
S ha szerető simogatásra vágysz,
Hát azt is megkapod!!
Így tartjuk kedves egymásban a lelket,
Hogy is gondolhattad hogy ez egykor más lesz?
NEM FÁZOL TÖBBÉ
Reméltem hogy szebbé tehetem sivár perceidet
Mit a homok sivatag takar
Melegséggel töltöm meg mindazt,
Mit a szél hűvös fuvallata áraszt.
Nem érzed többé kedves hogy fázol,
Mert lelkedben az a csepp
Kis láng pislákol, minden percben
Melengeti lelked, és ébren tartja benned
A szunnyadó kedvest))
MESTER
A mester mikor érzi mit is kell játszani,
S a műértő azt, hogyan kell hallgatni,
Az érzelmek húrja zeng e messzi távolból,
Mert szíved érzi hogy valami kell nagyon!
S azt kérdi kedves szíved érzi e?
S a lágy zene messziről a füledig eljut-e?
Lelkednek húrjai megrezdülnek-e?
Ha játékos kezemmel megértintelek!
A hajnali szellő lágy fuvallatával,
Érkezem hozzád a szelek szárnyával.
Mikor pihenni térsz lágyan átölellek,
S jóéjt puszit nyomok a homlokodra kedves)))
AZ ÉRZÉKEK VIHARA
Késő éji órán
Suttog a szél át jár.
Szívembe bele les
Fürkészi életem.
Ki vagy te mond?
Ki íly messzire merészkedtél!
S szívem rejtett zugába is bele lestél?
Kinek kedves szava ha nem lenne
Nélküle biztosan nagyon rosz lenne.
Mond kedves szívedhez ki áll oly közel?
Hogy mégértesse veled hogy fontos vagy!
Ne menj!!
Ne menj el , és ne hagyj itt!
Mert nélküled sivárabb az élete!!
Maradj hát, jer közelebb!
Ahhoz a szívhez, mely közelebb engedett!
Nem kérek tőled túl sokat, én
Csak annyit hogy ha leszáll az éj,
Gondolj néha, néha rám!
Kit a szívedben örzöl némán.
És gondolj arra hogy szeretlek!
S a szívem összes melegével átölellek,
S a tested, lelked átjárja az önzetlen szeretet,
Melyet minden percben és órában érzel,
Mikor szíved sugarát megnyitod felém
S az éter hullámain át is hozzám elér!
KÁR
Kár hogy minden nap magányosan telik,
Bár a szívem tele van érzelmekkel megint.
Kit érdekel mindez? Senkit azt hiszem!
Ezért borongós néha az életem!
De mikor kisüt a napnak sugara,
Rám ragyog végre a szeretet hajnala,
Akkor én is vele ragyogok,
Mert érzem hogy van akinek fontos vagyok!!
ÁLMODJ CSAK KEDVESEM
Őrzöm álmod kedvesem
És vigyázok rád édesem
Ha jő a reggel, ott leszek
Két karodban melletted,
Arcom kezedbe teszem
Így ébredsz fel mellettem.
Mily csodás reggeli ébresztő
Ha kedvesed mosolya az ébresztő!
Kedved egyből derűs lesz,
Mert és szebbé teszi az életed.
Könnyű álmot hintek éjjel,
Fáradt tested had pihenjen.
Frissen és üdén kelj fel,
Ha jő a reggel kedvesem.
Vigyázok az álmaidra,
A legtitkosab vágyaidra
Senkit közeledbe nem engedek,
Megőrzöm a titkot neked
MÁR MOST HIÁNYZOL
Hogy mennyire azt nem is tudod!
Hiányzik a kedves lényed
És a sexi mosolyod
Hogy még mi is?
Hát azt én el nem mondhatom,
Mert -e sorok megjelennek
Sok szem előtt az oldalon.
De nem is ragozom tovább,
Hiszen te is tudod!
Én is érzem,
Hogy mi is az mi hiányzik oly nagyon!))
MELLETTED MINDEN NAP VIDÁMAN ÉBREDEK FEL)))
Na látod kedvesem ezért
Lesz friss és üde a reggeled
Minden este tiéd vagyok
Ha akarod hozzád bújok
Szeretgetlek ölelgetlek
Két vállra fektetlek
A legszebb élményt adom neked
S mikor ébredsz, ez lesz veled
Mosolyt csalok az arcodra
Mert csak te tudod,
Senki más,
Hogy éjjel álmodban
Ki volt veled, s mit csinált.
Hajadat borzolgatta
Símogatta testedet,
S a hajnal első sugarával
Oda súgta ég veled!
De eljő megint a szürkület,
S beoson hozzád nesztelen,
Hogy újra és újra minden éjjel
Ott legyen melletted
És te várod már az alkonyt
Hogy mihamarabb jöjjön el,
Mert fáradt tested pihenni vágy,
S ezt kívánod szüntelen!
KÉPZELET
A képzelet az érzékek hangszórója
És a legszebb dolog a világon
mikor megszólalnak az érzékek húrjai
s rajta a mester
ki oly ügyesen játszik,
hogy a legszebb élményt nyújtja annak,
akinek a húrjai megszólalnak.
TITOK
Minden kimondatlan szó,
Minden kimondatlan vágy
És minden ami csak
Lelkednek fáj
E sorokba rendeződnek
Szemed elé felröppennek
Hogy lásd meg azt is
Mit nem látsz,
Mit szíved mélye őriz némán,
S melyet oly mélyen rejtesz,
Hogy soha senki
Fel ne fedje
Mert ez a szíved
Féltett kincse
Soha senki
Nem láthatja
Titkod őrzöd némán,
Mert ez mit neked kell
Őrizned, hogy tested,
S lelked végve legyen
A BARÁT
A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad
választással jön létre.
Nem velünk születik, mi teremtjük.
Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek.
Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni.
A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol.
Hogy ismerem ot!
Ez persze sejtelem, nem biztos hogy így van.
Sosem tudhatjuk, mitol vagyunk otthon egymásban.
De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.!
u.i.
(nem saját szerzemény, de nagyon tetszik, és szeretném megosztani mindazokkal, akik megtisztelnek azzal, hogy belenéznek ebbe az oldalba)
köszönöm
ÁLMODJ SZÉPEKET
Álommanó neked is küldjön szépséges hölgyeket
Hogy legyen nyugodt az éjjeled.
S derűs a holnapi reggeled.
Addig mondom ezt neked,míg egyszer elmegy hozzád,
És szerelmes csókjával könnyű álmot szór rád:)
MIÉRT
Mond miért van úgy hogy néha
Elbújnál, s mindegy hogy hova.
Messze el az emberektől,
A zsongó zsibongó élettől.
Csak csenben a magányra vágysz,
De ott is van ki rád talál.
Ki lelkedet melengeti,
S a testedet becézgeti.
Ki szívednek igen kedves
Előbb utóbb na mond ki lesz?
Ki vágyaid teljesíti,
S a tested is felhevíti.
És a végén kifáradva
A vad szenvedélytől pihegve
Egymás karjaiban fekve
Ébredtek a reggel
ÉRDEKES
Ma ismét sok emberrel találkoztam,
Volt köztük jó s aranyos
Fura is akadt köztük bőven,
De róluk talán nem írok.
Miért is jöttem én ide?
Talán azért mert vágyom,
Vágyiamat sorba veszem,
De mindíg oda lyukadok,
Hogy olyansmit akarok,
Amit mostanában
Oly régóta nem kapok.
Mi lenne az?
Fogas kérdés!
Találd ki te mit takar!
Az az egy szó mi hiányzik,
És oly sok mindent eltakar.
Ledérség ez?
Nem hiszem.
Csak olyansmi ami kell
Mert ........ élni,
Bizony mondom
nem lehet!
NA KI IS VAGYOK ÉN?
Hát ki is vagyok én?
Most már én sem tudom!
Pedig azt hittem eddig
Hogy tudom!
De jajj!!
Rá kellett jönnöm, hogy nem!
És rájöttem hogy van nekem,
Egy szunnyadó másik életem!
És most ébredezik,
S nyílik a külvilág felé.
S azt kérdezi tőlem,
Ugyan mond már miért?
Miért nyomtál el eddig?
Miért nem hagytad
Hogy ébredjek?
Mikor jő a hajnal!
Na hát itt az idő!
Ébredj szunnyadó!
Bontsd ki szirmaidat,
Mutasd meg magadat!
Had tudja meg a világ
Hogy te ki is vagy!!
A KISZABADULT LÉLEK
Szemedben pajkos huncut kis fények
Mint játszó csillagocskák tükrözik a szépet.
Minden szépet, s mi jót ad nekem az élet,
Játékos tekintetedből olvasom ki édes!
Sugárzik belőle a kedvesség, az élet,
A vidámság, szeretet, s minden, ami édes.
Édes a szájnak, nektár a szívnek,
Mindezt tőled kapom, köszönöm hát néked!
Lelkem dédelgeted szavaiddal kedves
Melegséget érzek egyre jobban, s jobban
A szívem legmélyebb bugyrából kipattan.
Ott van egy kis szoba, melynek ajtaja zárva,
S a kiszoba kulcsát mélyén rejti álca.
Igen! Rég óta senki fel nem törte
Most az ajtó zárja önként pattant végre,
Szavaid hangjára, mely lelkem érinti,
A kedvességre, mely belőled árad ki.
Féltve őrzött lélek kiszabadul végre,
A friss harmatos tavaszi rétre!!
TOLL MELY VEZETI KEZED
Lennék toll, mely vezeti kezed!
Érzelmeim hulláma a tinta mellyel leírod ezt!
A betük sokasága, mely az összes színt magába rejtve,
Mely tükrözi belső énemet!
A gondolatok repülnek szabadon,
Felhők szárnyán összefonódva veled,
Az érzések vihara szélsebesen szárnyal,
S kiáltja a világ felé SZERELEM!
IGEN!! Az, mi szívem melengeti!
Mely átölel, s fogva tart,
Két karodban megpihenve,
A testem, s lelkem szárnyra kap.
Repülnek a gondolatok,
Szerelmem vezeti kezed!
S te mindazt mit érzek irántad
Papírra veted!
-----------------------
MOND KEDVES
Mond kedves mi jut eszedbe ha hallod, a tücsök hangja szól,
Mikor a tavasz első sugara arcod símogatva átkarol.
Amikor a lágy szellő hajad borzolja, lengeti
Mond a szíved vajon mi melengeti?
Érzed-e kedves, hogy közel járok már!
A szívedhez, s a a lelkedhez oda értem már!
A szívem összes melegével lágyan átölellek
S a leg érzékibb csókot adom neked kedves.
Gondolj néha rám, ha leszáll az est
Mikor a kisszobádba a sötétség beles.
Ne félj drága nem vagy egyedül,
Mert ott vagyok ÉN a szívedben legbelül.!!
Vigyázok rád ha alszol, s ha sötétben jársz
Óvom lépteidet egy életen át
Mindig ott vagyok melletted
S ha szükséged van rám SZÓLÍTS!!
S én ott leszek!!
2006.nov.26.
VICC AZ EGÉSZ ÉLET
Vicc az egész élet,
Mond te hogy éled meg?
A sors tréfát űz megint,
Mert ő a nagy tréfamester!!
S te vagy a játékos a nagy csapatban.
Játszod-e mit játszanod kell?
S a legjobb játékos vajon te vagy-e?
S hogyan játszod az életed?
Mond barátom! Hogy éled meg.
Ha a sors játékszerként kezel?
Lelked megedződött-e?
Mikor a nyelvét az élet rád öltötte?
A pajzsot időben felhúztad-e?
Hogy védve légy minden rossztól?
Hogy az élet fintorán
Nevetni tudj olykor?
Vedd fel védő ruhád,
Takard el arcod,
Ki bántani merészel,
Kőfalnak ugorjon.
VÁDLÓ TEKINTETEK
Már magam sem tudom mit érzek
Mikor a két szemedbe nézek,
Mikor rám nézel csendesen
Egyből érzem hogy elveszek.
Mert nem tudom mi az mi bánt,
Csak azt tudom hogy fáj
Nem tudom az élettől mit akarok,
Az érzéseim legtöbbje zavaros.
Én csak segíteni akartam,
És mindenbe bele fulladtam.
Most szenvedek ettől,
S a kétségbeeséstől!
S nem merem felemelni tekintetem,
Mert érzem hogy elveszek
Vádolsz, nem szólsz,
Csak vádlón nézel rám!
Úgy érzed becsaptalak,
Nehezen jönek a szavak.
Igen becsaptalak ez tény!
De nem tehettem másképp!!
Csak jót akartam neki,
S mire feleszméltem,
Szerelmes lettem!
Szerelmes lettem egy álomképbe.
S az álomkép megtestesítőjébe.
De jajj, fel kell hogy ébredjek,
S a két szemedbe bele kell hogy nézzek
Néznék én de nem tudok, mert
Nézésed megbénít, mozdulni nem tudok
Csak tétován állni, és csendben hallgatni.
Állni vádló tekinteted, melyet sugárzol nekem.
De nem tehetek mást, türöm.
De az egyetlen bűnöm,
Hogy nem szóltam időben,
S később már nem tettem
Nem, mert féltem, hogy elveszítelek.
Most is ez lett a belőle
Isten veled.......vége
2007.01.09.
----------------------------------------------------------------------------------------
MIÉRT UTÁLNÁLAK..
Miért utálnálak,
Hisz nem tettél semmit
Még csak meg sem bántottál,
Rólad csak ennyit.
Nem te vagy az,
Ki gondot okoz nékem,
két jó barát után
Vérzik az én szívem...
Még most is ha rájuk gondolok
Sír a két szemem, üvölt a fájdalom
Lelkem marcangolja, és fáj nagyon!
Szívem tele van keserűséggel.
Nem enyhíti semmi, a szorítást nem oldja
Melyet érzek belül a mellkasomban
Némán hangtalanul peregnek a könnyek
Megbántottak engem, ezt én így érzem.
Mondhat bárki bármit, nem enyhül tudom
Neked se nekem se, mert fáj nagyon.
Mindenki másképp él, s érzi azt tudom,
De miért fáj ennyire csak azt nem tudom.
Idő lesz orvosa a vérző szívnek
S a sebeink újra eltünnek végleg.
S ki a tövist mélyen a szívedbe vájta
Annak neve nem lesz a szívedbe zárva.
De addig míg odáig eljutunk
Bánatunk miénk ezt mindketten tudjuk
Míg könnyek nélkül nem tudunk gondolni rá,
Addig szívünk vérzik, s a könyfátylon át.
Sosem lesz szebb ez a sötét világ!!!
2007.01.10.
-------------------------------------------------------------------------------------------
TE GYÖNYÖRŰ ÉS FÁJDALMAS ÉLET
De reggel felébredsz, és jő a kétekdés
Vajon ezt akartam? tűzben elégni én?
Hogy az évek múlásával múljon a nagy remény?
Hogy mind ez örökké tartson nem hiszem ezt én...
Te fájdalmas és gyönyörű élet!
Igen!!
Sokszor mennyire szép ,
És mégis mennyire fáj!!!
Ezt csak az érzi aki él és lát.
Kinek nem fenékig tejfel
Ki fejét falnak veri többször is reggel.
Ki a poklok poklát járja.
Évről évre körbe járja
Estére fárdatan kiégve
Ér a hanyatlás mezejére,
Hogy fejét álomra hajtsa
Gondjait a másnapra hagyja
Lassan csitul nyughatatlansága
Alszik végre, hogy könnyebb legyen
A lelke holnapra.........végre!
Fáradt vagyok, kiégtem,
A süllyszető posványba léptem
Olyan mélyre süllyedek
Hogy soha többé fel nem kelek!
Ne kérdezd hogy ki vagyok
Lassan úgy is elmúlok
A saját bánatommal végleg
Eltünök a messzeségben.......
A szerelemnek ez a vége,
Ne kutasd miért úgy sem érted
Számunkra ez örök rejtély
Mit sosem fejt meg tiszta elméd!
2007.01.14.
-------------------------------------------------------------------------------------------
--
AZ ÓCEÁN MÉLYÉN.....
Amikor az óceán mélyére szállok,
Nem lesznek ott tavaszi virágok
Lágyan ringok a mélységben,
Elsüllyedek az óceán kékjében.
Körülöttem megáll az idő,
Szinte elsuhan mellettem az esztendő,
Észre sem veszem többé már,
Hogy nem enyém többé a fenti világ!
A felhők a rétek, a zsibongó élet,
A szivárvány, a kék ég,
Mindez már a múltté
Nem is fáj már rég!
Emlékeim messze szállnak,
Boldogságom megtaláltam,
Lent az óceán mélyén,
Testem is megpihen,............ég veled!
2007.01.16.
--------------------------------------------------------------------------------------------
AZ ÉJ HANGJAI
Amikor leszáll az est, felélénkül az élet
Az élet melynek minden zengése a sötétben
Ott cseng mind a két füledben!
Hallgasd mit súg szívednek lágyan az esti szél
Mit tesz veled a holdsugár, ha szívedhez ér.
Kedvesed hívó hangja a távolból cseng
Nem hallja szavát senki, más csak te,
Mert szívedben örökre benne lesz
Minden mozdulata, minden becéző szava
Átölel az esti szellő, s lágyan karjába kap.
Hallod a tücsök hangja mily érzékien szól majd?
Érzed e mikor a csillagok fénye rádhajol?
Mikor a könnyű légies fuvallat, átkarol?
Érzed e kedves hogy ott vagyok?
Én vagyok ki téged lágyan átkarol!?
Hunyd le szemed kedvesem,
Ajkadat ajkammal illetem.
A tavasz illata átjárja lelkedet.
S én vagyok az ki ott él te benned.
Mert csak a tiéd voltam, és vagyok.
Álmomban csak téged akarlak de nagyon
Vágyakozva kívánom érezni a szád.
Ne hagy epekedni kedves siess hát!...
Reggel mikor a nap rám tekint
Dühösen ébredek megint,
Mert elszakított tőled az ébredés,
Nem akarok ébredni! Álmodni akarok még!!!
Álmodni vágyom a végtelenségig tovább!!......
Nem akarom hogy elvegyen tőlem a napsugár!!
Ölelni csókolni akarlak még!
Mert belőled nekem ennyi oly kevés!!
De hiába a kérés a könyörgés,
Meleg sugarával, érzem hogy elemészt!
Hiába is tiltakozom, az ablakon keresztül mosolyog,
Szólít, hogy jer itt a reggel!
Ébredj, kedves itt az idő indulnod kell...
Kelletlenül ébredek, mert oly jó volt éjjel csak veled
Magamban szidom a napot, mely könyörtelenül ragyog.
De hát neki ez a dolga, mit is tehet ő most róla!
Kinyitom az ablakot, s beengedem szobámba,
A friss tavaszi illatot.
De allig várom hogy a holdsugár, a párnámra rálelessen,
Mert tudom hogy éjjel velem újra itt leszel,
Az első holdsugárral érkezel s megint egy éjszakára
Velem, és csak velem leszel....
2007.01.16.
--------------------------------------------------------------------------------------------
Re: LÁBNYOMOK
Lábnyomok, melyek a lelkedben vannak,
Az érzelmi skálán nálad nyomot hagytak
Mert mélyen bele lépett a lelkedbe
S nyomát ott hagyta neked mindörökre..
Hiánya mérhetetlen űrt hagy,
Az emlékek sokasága pihenni nem hagy
Nem hagyja hogy a feledés homályába lépjen
Mélyen ott él a szívedben, érzem!
Csak remélem hogy nem mostani fájdalom mit át élsz
Csak szeretném tudni hogy a fájdalom elhagyott már rég.
Mert tényleg mi nagyon fáj csak tiéd,
S a szenvedés is az , mely örökké kísér.
Mert e teher nem osztható, ez csak tiéd!
Ragaszkodik hozzád, lelkedben ott van némán.
S az idő lesz orvosod, mikor enyhül kissé a bánatod...
De akkor sem felejt, téged akar!
Megsebzett, s örökké a is tiéd marad!
2007.01.17.
--------------------------------------------------------------------------------------------
A SZEMEI MELYEK CSAK NÉZNEK RÁM
Keresem, kutatom,
És végül megtalálom!
Már látom csak nézem
Két szeme megigéz ha nézem!!
Van benne szenvedély, csábító tűz,
Mely megbabonáz, s lángra gyújt!
Szemében ezernyi szikra lángja gyúl
Fénye vakít melegséget ont
Tüzétől izzik testem, s hamvadok.
Az enyém kell hogy legyen!
Kell hogy észre vegyen!
Kell hogy megérintsen!
Kell, és kell nekem!!
Pillantása az mely magával ragad,
Képernyőn keresztül megigéz,
Pedig csak néz, néz, és csak néz...
De aki LÁTJA, annak ez is elég.
Ma már többször megnéztem a szemét,
Igaz, többet nem is láttam én,
És nem volt több, csak egy pillanat,
De érzem hogy fogva tart.
Álmodom, hogy mily jó lenne,
Ha ez a szempár észre venne!
Megfogná lelkem szépsége
Melyet sugárzok feléje.
Ne csak álmodj herceg! De tedd is meg!
Tedd meg, az első lépés a tied,
Ha ezt gyorsan megteszed.
Szerelmét biztos elnyered!
Tekintetét rád emeli
A jeleket melyet küldesz neki
Érzékenyen fogja füle,
Hisz művész lélek lakozik benne.
Most végre lépek, azt teszem,
Gondolataim versbe szedem,
Remélni tudom csak, s várom,
Hogy szemsugara rám találjon!!!
2007.01.17.
----------------------------------------------------------------------------
HA ÚGY GONDOLOD...
Ha úgy gondolod érdemes,
Akkor fogd meg két kezem
Ha azt látod nem érdemes,
Engedd el, hidd el jobb nekem.
Egyet kérlek sose tégy!!
Büszkeségből ne ítélj!
Mert lehet hogy szíved nem engem keres,
De az enyém akkor is tiszta és egyenes...
Egyenes és érzékeny
Nem bír el több veszteséget
Szeretné ha szeretnék
S minden percben ölelnék.
Addig míg mindez csak álom,
Könnycseppek gördülnek orcámon
Mert hiába az érzés s a vágy,
Ha egyedül kell léteznem mindezek után!!
2007.01.18.
-------------------------------------------------------------------------------------------
A BOLDOGSÁG TŰZMADARA
A boldogság tűzmadara,
Nem más mint a szíved álma
Melyet ha eltaposol,
Lelked is összetöröd, de nagyon!
Minden érzést lábbal tiporsz,
Fekete lesz minden,
S körülötted csak a csend honol!
A csend és a sötétség
Mely árnyékol, s elborít mindent!
Elmúlik vele minden álom
A szép, a rossz, és véged van,
Mert számodra nem marad más,
Csak a ború, s a mérhetetlen magány!
Mely szíved gyötri szüntelen!!
Elborítja testedet, s lelkedet,
Kiöli belőled a szépet, a fényt
S nem érzed többé a napot,
Mely fagyos lelkedben árad szét!
Szíved fagyos mint a jégcsap!
Megermed ki hozzád ér!
Megfagynak a szép érzések
A madarak, s a tarka rét!
Nem csörgedezik a friss patak,
Mert felül jégpáncél fedi
De hidd el alatta az élet
Csak SZUNNYAD, s nem hal ki!
Várja a szebb időt.
Hogy újra ébredjen,
S az első reménysugárral
Új életet kezdjen!
Mert te sem vagy reménytelen,
Tudom ezt és érzem,
Csak álarc mögé bújtál,
S önként választod a magányt!
Mert valaki megsebzett.
Oly mélyen, hogy zokogsz
Ezért mutatod a külvilág felé.
Könyörtelen rideg arcod!
Szívedhez senki hozzá ne érjen!
A tövisbokor mélyére rejted,
A boldogság tűzmadarát,
De te magad is érzed,
Hogy te is fogoly vagy,
Fogoly mint a tűzmadár!
Melyet a tövisbokor a mélyére zárt.
Fogva tart és nem ereszt,
Megfogta a lelkedet!
2007.01.19.
--------------------------------------------------------------------------------------------
SEGÍTENI CSAK AKKOR TUDSZ HA VAN KI MEGFOJA KEZED
Kinek nyújtanád segítő kezed,
De nem fogadja el, nem kell neki!
Fájdalmát magába fojtja
S mélyen a szívébe elrejt!!!
Hidd el Tatto, nem lehet
Mert mély verem miben áll!
S ő lekuporodik, ahelyett,
Hogy nyújtózna egyet már!!
Mert azt hiszi, hogy számára
Nem marad más csak a magány
S az egyre kínzó gyötrelem,
Mit átél nap nap után!
A világon már csak a fájdalom
Mitől válni nem kíván,
Segítő kezed hiába nyújtod felé
Ő lent marad s fel nem áll!!
Pedig ha akarná, s megfogná,
A kezet mely felhozná,
Baráti kéz fogása
Sokat már segítene!!!!
2007.01.24.
--------------------------------------------------------------------------------------------
MI FÁJ JOBBAN? AZ ÖNTUDATRA ÉBREDÉS, VAGY AZ ELMÚLÁS!
Őszintén mondom nem tudom mit írjak,
Mert szavaid lelkemben, mind mélyre hatoltak,
S nem tudom hitrelen mi az mi jobban fáj
Az öntudatra ébredés, vagy az elmúlás!!!
2007.01.24.
--------------------------------------------------------------------------------------------
IDŐ LESZ ORVOSOD MEGLÁSD
Tele vagy fájdalommal,
Semmi sem enyhíti bánatod,
Szíved ezernyi sebből vérzik
Érzem ezt és tudom!!
De eljő az a pillanat,
Mikor mindez a múlté,
Szívedben csak emlék marad,
A fájdalom mely most él!
Okosat nem tudok mondani
Így hát nem is teszem,
Az idő lesz sebedre orvosod
Meglásd tényleg így lesz!
Most még azt mondod soha!!..
De hidd el hogy NEM!!!
Mert még annyira mély a seb
Nem tűnhet csak úgy el!!
Nyomokban mindig veled lesz
Mikor rá gondolsz kedves
De az idő múlásával
A fájdalmad hidd el
Sokkal enyhébb lesz......
.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Nem végleges lesz a gyógyulás!!
Nem ezt mondtam én!
Csak sajgó sebeid fájdalma
Mi enyhülni fog kissé!!!
Nem érzed hogy megőrűlsz
De hiánya szívedben él!
Ezt pótolni nem fogja senki sem!!
Tudom ezt is én!
2007.01.24.
-.-.-.-.-.-..-.-.-.-..-.-.-.-.-.-.-.-..-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.--.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
TÁRD KI A SZÍVED VERSELJ HÁT
Nyílj hát meg te is,
Öntsd ki szívedet,
Mi csendben figyelünk,
S hallgatunk tégedet!
Ha van mi fáj,
És másnak nem mondhatod el,
Akkor itt az alkalom,
Csak írnod kell.
Ha szárnyalsz,
Mert boldog vagy
Az is ide való,
Mi annak is örülünk,
Mert látni jó,
Hogy a boldogság repít,
Nem csak a magány
A bánat letgalóz
Tudja ezt mindenki már!!
Kapd hát a tollat,
És írj, tehát!!
Várjuk soraidat
Kedves jó barát!.
2007.01.24.
------------------------------------------------------------------------------------------
HAJNAL
Beköszönt a hajnal fénye a szobám ablakán,
Felvidulok a madár csicsergés hallatán
Elmélázva gondolkozom nézek fel az égre
Gondolatban messze vagyok a magasban véle.
Kizártam minden zavaró hangot
Csak a madárdal, s az égi fények
Melyek most a szívemig érnek
Valami fucsa érzés mely életre kel
Még nem tudom, mi az, de mennem kell
A szivárvány hídján haladnom kell
Nézem a messzi kékséget s az eget
Elindulok hát lassan veled......
2007.01.23.
--------------------------------------------------------------------------------------------
LELKED MÉLYSÉGE
Lelked mélysége, mely visszahúz
Kibontakoznál, de nincs kiút
Bilincs béklyózza két kezed
A kötelék mely fogva tartja lelkedet!
Hiába mozdulnál nem lehet!
Kiáltanál, de nem lehet!
Mert hangod gyenge, erőtlen!
Üvöltenél, de mond minek!
Süket az kinek kiáltanád.
Nem bírom! Elég volt! Elég már!
De handog ereje elfogyott
S az ő füle is bizony csukott.
Vágyaidat mélyre zárod.
Béklyódat tovább nem szaggatod.
Mert tudod hogy minden hiába, hasztalan
Erős a kötelék, mely fogva tart!
Életed folytatod tovább
Álmaidat álmodod tovább
Mert álmodni kell, s él a remény!
Ezért nem akarok ébredni én!!
2007.01.25.
-------------------------------------------------------------------------------------------
MINDEN PERCBEN ÁTÖLELLEK
Szívem egyre hevesebben ver
Vergődik mint a kalitkába zárt madár!
Repes a boldogságtól, mert végre rád talált!
Rád talált, és fogva tart, pillantásod megzavart.
Minden percben ott vagyok melletted!
Foghatom a két kezed!
Testünk lelkünk összeért, szívünk egy ütemre lép.
Együtt dobban ha velem vagy, a szerelem el nem hagy!
Mert a te vágyad én is érzem!
Szívem lüktet bennem él!
Együtt merülünk a habokba,
Mi ketten csak te, meg én!
Igaz gyöngyszemre akadtam,
Ott tündököl távol a habokban,
Világít a két szeme
S hevesen, lángol a szíve!
Lángra gyújtotta szívemet!
Együtt lángolok hát veled!
Mit teszünk egymással édesem?
Összeolvadunk, mint a hínár a víz alatt,
Lebegünk mint a gondolat.
Úszunk a boldogságban kedves!
Szállunk, mint a friss szellő,
Lágy fuvallattal mozdulunk a felhők alatt,
Szemedben, szívedben, tűz lobog betakar.
Érzem ezt és boldog vagyok!
A szívem egyre csak zakatol!
Minden percben szüntelen
Tűzben égek kedvesem!
2007.01.28.
---------------------------------------
HALLGASD MIT SUTTOG A SZÉL!
Suttog az őszi szél, sírnak a fák!
Megannyi könny áztatja az utcát!!
Nyög sír, a sok teher alatt mindenki aki él!
Mond miért lennék kivétel ez alól én?
Sír zokog az erdő, vihar tépi a fákat szét,
Süvít az őszi szél, a fa koronáját letépte rég.
Most ott áll megtörve, megkopasztva
Fenséges koronája a földet súrolja!
Büszkesége oda lett
Ékessége elveszett
Nincs mit keresnie ezen a világon
Gyökerét vesztve vegetál féllábon.
2007.01.30.
-----------------------------------------------------
ÉN LEGYEK NEKED...
Legyek neked a forró nyárban a hűsítő friss patak vize,
Mely enyhíti kínzó szomjadat,
Legyek az ki ajkad szomját csillapítja egy perc alatt,
Legyek az ki melengeti lekedet,
Legyek szívedben az ki elfoglalja azt a kis helyet!
Legyek az ki lángara gyújtja szívedet!
S az legyek én is, ki csillapítja lángoló szenvedélyedet!
2007.01.31.
---------------------------------------------------------------------------------------------
FÉNYLŐ CSILLAG
Szereztem neked egy fénylő csillagot
Mely az ég kékjében ott tündököl és neked ragyog,
Megkértem hogy világítson a fényével, s mutassa az utat neked!
A távoli messzeségből szikrázó fényével most is ott ragyog,
Szerető sugarával átölel és vezet,
Vezet, hogy mihamarabb megtaláld az utat,
Azt az utat kedves, mely hozzám elvezet!...
2007.02.01.
--------------------------------------------------------------------------------------------
ELHAGYOTT....
Elhagyott a múzsám, magamra maradtam én
Mert úgy döntött elég volt nem kellek neki én
Szívében vitte magával a reményt, s a fényt
Mely lelkembe kicsinykét visszatért.
Most itt állok reményt vesztve, mint szárnya szegett madár,
S várom hogy kínóldásomnak legyen vége már
Derült égből villámcsapásként súlytott rám hirtelen.
Elmegyek itt hagylak ne sírj hát kedvesem!
Elment és itt hagyott, s itt hagyta nekem még a múló szép napot.
Melynek fénye egyre csak halovány, a messzi távolból látni sem lehet már
Így halványul bennem is az élet, mely kezdett feléledni, hogy újra véget érjen.
Nincs kedves többé, ki átkarol ha fáj, nem súgja fülembe kedves hagyd abba! Ne
sírj már!
Elment, itt hagyott, vitte a kedvemet, vele együtt elvitte a költői kedvemet
Mert a szerelem az mi éltet egy szívet, s bele csen lelkedbe sok csodás érzetet
Akkor bontakozol, elméd, s lelked szárnyal, s ha mindezt elvesztetted,
Mindened elveszett, nem csak szerelmed , de életed is odalett.
2007.02.04.
------------------------------------------------------------------------------------------
JÓ TANÁCS
Kiket szeretsz, s akiket szeretnek
Ha bátrak, ha megsebeznek;
Ne haragudj rájok sokáig
De öntsd ki a szíved, s ha letörléd,
A fájdalom kicsordult könnyét:
Bocsáss meg! hidd el enyhedre válik.
Ohh egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szívünk éppen nem akarja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj, még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja.
Ne légy te büszke, légy őszinte,
Hived azzá lesz legott szinte,
Oszlik gyanú, megenyhül bánat,
Oly váratlan jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk,
A sírnál késő a bocsánat.
Re:
EGY BARÁTSÁG MEGSZAKADT....
Jó tanács tudom én, de nem működik nálam összhangban a szív és a józan ész!
Józan eszem tudja , és érti mit kéne tenni, de a makacs szívem nem enged dönteni.
Kétségek gyötörnek, lelkemben gyanú fénye gyúl, egy kisördög súgja itt legbelül;
Ne higyj neki, mert hazug!
Hazug minden szava mely ajkát elhagyja, bár mosolyogva nyútja a baráti jobbját,
érzem hogy nem tiszta!
Megfertőzött a kétely, nem bírok bízni már!
Az egykor oly jó barát, már tőlem rég messze áll!
Nincs bizalom, se megértés, csak emlékek halmaza, melyet a múltból sírok minden
nap vissza!
Próbálom, de nem megy, mert oda a bizalom, s a fájdalom mely kínzott, túl sokáig
tartott.
Tudom sosem múlik többé, örökké bennem él, jöhet már akármi, a barátság nincs,
és nem is lesz többé!!
2007.02.06.
-------------------------------------------------------------------------------------------
A MÉLYÉSÉG MÁMORA.....
A mélység mely annyira vonz,
A magány, melyre vágyom,
A csendes békesség,
Melyet az óceán mélyén megtalálom.
Háborgó lelkem vihara csitul kissé,
A vihar felettem dúl, tépi csavarja a fákat!
Sikolt a félelem, s a bánat,
Ezernyi sóhaj száll a magasba!
S a szél viszi, tova sodorja.
Gyökerestől tépi ki a szél a százéves fákat
Tombol, nyög, és sír a természet,
Mindenki reszket, de én már nem félek,
Nem félek mert nem érzem többé a félelmetességet!!
A mélyésges mélyben csend honol,
A csend mely átölel, gyengéden
S a víz mely testem öleli csenben,
A kagylók hangja zúg fülemben
Sejtelmes lágy, dallamot játszik nekem.
Élvezem az óceán mélyét,
S a benne zsongó élet szépségét,
A fentről szűrődő napnak sugarát.
Elbűvőlve figyelem a delfinek játékát.
A napfényben fűrdőző halak táncát,
Elnyújtózóm, s csendben pihenek
A vízfenéken lévő puha fövenyen.
Élvezem a csendet, a békés kékséget
Melyet csak itt találok meg egyedül véled....
2007.02.07.
--------------------------------------------------------------------------------------------
NE SÍRJ KEDVESEM....
Ne sírj kedves, szeretlek, könnyeidet csókjaimmal feledtetem
Egyetlen pillantásom elárulja neked, mit érzek
Simogató két kezem mely érinti selymes bőröd,
Így most gondolataim hozzád szállnak, lásd, szerelmem mennyire forró, irántad
Remélni tudom csak, hogy szívemet magadhoz közelebb engeded..
Jer kedves siess hozzám, ölelj magadhoz el, ne engedj!
Kedvesem vagy, s én a tiéd, nagyon szeretlek!
Engedd, hogy szeresselek, s viszont szeress hogy boldog légy velem!
Dédelgetett álmod valóra váltom, ha engeded...
Vedd magadhoz mindazt, mit neked adni tudok, s neked kell!
Engedd magadhoz közel szívemet, s én lecsókolom hulló könnyeidet
Sírnod többé sosem kell!! Hiszen ott leszek mindig veled, s fogom a két kezed!!
/olvasd össze a kezdő betűket/
Lelked szavaimmal simogatom, arcod két tenyeremben tartom!
Nem hagylak el kedves, ne félj, hisz életem tiéd, s a tiéd az enyém.....
Apadjanak hát könnyeid, hisz vágyaink álmaink, örökre miénk!!
2007.02.09.
--------------------------------------------------------------------------------------------
Amit a vers nyújtani tud...
A versbe sírod örömöd, s bánatod,
Elmondod mind azt mi fáj de nagyon!
Ha figyelmes halgatóságra találsz,
Lelked megnyugszik kissé talán.
A tomboló vihar ereje csitul kissé benned,
Könnyeid zápora talán csendesedni kezd.
Patakcsörgedezés váltja fel a tajtékos hullámot
Lelekedben talán derű, s a boldogság lángja pislákol.
Szeretettel vesznek körbe, kikre nem számítasz,
Elfordulhatsz a kinzó bánattól, ha figyelmes vagy!
Sajgó sebeid fájdalma talán enyhülni fog kissé,
Keresd a kiutat, s fogd meg a feléd nyújtott kezet.
Fogd meg és emelkedj fel, vele
A bánat kövéről állj végre fel, s menj vele
Hisz a nap most is hétágra süt nézd!
A tavaszi virágok pompáznak szerte szét!
Nézd a napfényt, a játékos falevélt
Mely a friss szellőben új útra kél
A réten kergetőző tarka lepkét,
Az erdőben futó kicsi őzecskét.
A patak habján táncoló napsugarat
A patakban cikázó szivárvány színű halat
A zöldellő fákat, az erdőt, s réteket
Az ébredő gyönyörű természetet.
Hagy hát a bánatod, s járj táncot a széllel
Rohanj együtt a patak csobogó vizével
Élj vidáman, s táncolj a napsugárral,
Hagyd el bánatod, ébredj a világgal.
Ragyogj, hétágra, mint a napfény
Világíts a sötétben mint az esthajnal csillaga
Jókedved sugározzon mint a hold ezüstös fénye
Szeress mindenkit , állj fel, s ÉLJ újra végre!!
2007.02.09.
-------------------------------------------------------------------------------------------
PADLÓFÉKET HÚZTAM EZERREL....
Derűs mosolygós napnak indult a mai,
De történ délelőtt valami
Padlóféket húztam rendesen
Fejem koppant a szélvédőn majdnem kiestem...
Hiába mondom magamnak hogy állj fel a bánat kövéről,
S menj a boldogság felé, ha mindig történik valami
Ami visszaránt, s újra huppanok, NAGYOT
Már az is csoda hogy még egyben vagyok
Szeret engem ez a kő, imád, engedni nem akar,
Megfogott s úgy látszik erősen fogva tart.
Hűséges, ragaszkodik, bár csak bánatot kínál
De úgy tűnik ő lett az egyetlen hű barát....
Hűségesen követ, mindenhol nyomomban jár
Tépi marcangolja szívem, nem hagyja abba már..
Mikor felállnék, mert úgy érzem elég!!
Nem bírok már el több veszteséget én!
Jön, s újra megfogja kezem, el nem engedné
Azt mondja itt a helyed maradj, maradj még ...
Nem akarok, de acélos karja szorosan fogva tart,
Abroncsként szorítja szivem a fájdalom, mig el nem hal..
Erősen ölel eljegyzett nem enged. már...
Lassan már feladom, nem harcolok tovább
Az elmult hónapok kínjai felőröltek már...
Kiúttalanság csak mit látok és nincs tovább
Hiába hívogat a csábító napfény a szikrázó ég,....
A tavasz illata, s a varázsos tarka rét
Nem lelem örömöm a vidámság elhagyott rég
Padlóféket húztam, s nincs tovább, itt a vég....
Így kell hát élnem tüskével szívemben
Ezután örökkön örökké még.....
207.02.10.
--------------------------------------------------------------------------------------------
NEM VEHET EK TŐLEM CSAK ÚGY halál...
Elmentél, itt hagytál, fáradt tested átadtad neki
Magamra maradtam, csak emléked maradt itt!
Nem tudnál ujjászületni?. És ablakomban várni a tavaszt?,
Csak azért mert meghaltál, ne hagyd el magad!
Nem vehet tőlem el, mert eggyé tartozunk,
S nem árthat már a halál sem nekünk
Azért én beszélni fogok hozzád mindíg!
És várom hogy vissza térj, s maradj itt velem megint!
Szállj az ablakomra, hozd el újra a reményt,
Mert tudom hogy nem hagytál el örökre még!
Tudom hogy hallod sóhajom,
Mert leszállt ablakomra a galambom!
Csőrében egy pirosló rózsaszállal....
Tudtam hogy nem vehet el tőlem csak így!
Itt vagy érzem! Velem megint!
Szívem hevesen ver, mert eljött a kismadár,
S hozta üzeneted,
Hogy itt maradsz
S örökre velem leszel már..
2007.02.12.
--------------------------------------------------------------------------------------------
