Portfóliók

VODKA, SZÉK, VAKOLAT

Négy üveg vodka és szép lesz az élet
Kúszik a világ, a sarokban székek
Állnak rendezett halmokba töretve.
Guruló csavarok, foszló vakolat
Győzedelmeskedő, élő akarat
Tette ezt veletek, székek és vakolat
Tűrve és hallgatva szenvedő, rút anyag.

Ám jön a hajnal, sebtében beoson
Rút miliőnkbe egy nyitott ablakon
Derengő fények, kavarog a világ.
Fáj a fejem, a mámor messze szaladt
Zúg a fülem, tudom senki sem maradt
Mellettem. Szép lassan érkeznek az árnyak
Néma társai a tisztuló magánynak.

Rémlik, még láttuk az illanó erkölcsnek
Kabátja szegélyét a gyűlölt vendégnek
Az emberiességgel karöltve ment.
Nevettük, aztán fogtuk az üveget
Falhoz vagdostuk a még ép székeket
Porfelhő lett, ahogy hullott a vakolat
Számolgattuk a guruló csavarokat.

Most csönd van, és a lelkiismeret réme
Érkezik távozott erkölcsünk helyébe
Lábnyoma látszik a szoba porában.
Egyre jön, nem futok, úgysincs értelme
Mellém áll, lehajol, és a fülembe
Súgja, hogy: "Ember, a vodka is csak anyag
S lám, győzött ellened, szánalmas akarat!"