Portfóliók
Hundertwasser: sejtelem és racionalitás a kőben
Száz víz
Egy Hundertwasser nevű bélyeg, épület, telefonkártya-tervező, festmény és kertitörpe -tervező vagabund vette fel ezt a nevet, aki mentsvárnak tekintette a vizet, menedéknek, s hajóját is Regentag-nak(esős nap)nevezte, amikor Japánban észrevette, hogy az esőben különösen élesen csillognak a színek. Tervezett épületeket, s benzinkutakat is. Nevét még életében többször változtatta, mondván szeretne tíz Hundertwasser lenni, hogy tízszer többet végezhessen életében. Életéről és munkásságáról Harry Rand gyönyörű fotókkal kísért biográfiáját jelentette meg a Vince Kiadó. A kötet 1928-tól, a művész bécsi születésétől kíséri nyomon pályafutását a 2000-es évig, mikor is az elismertté váló művész meghal egy csendes-óceáni hajón, s Új-Zélandon, a saját birtokán temetik el, egy tulipánfa alatt.
Félig behunyt szemmel, mint
Mikor képet szülök Dunkelbunt
Házait látom, nem ronda fakókat
Minden tetőn zöldet beton helyett
Előre örülök, hogy humusszá
Válok magam is, eltemetnek
Meztelenül, koporsó nélkül
Egy fa alá, földemen
Ao Tea Roán (Hundertwasser, 1979)
A fiatalember boldogan nyomorgott Párizsban, akkori panoráma-képeiben semmi nincs a modernizmus fanyarságából.1951-ben teszi át székhelyét Tuniszba, ahol elsősorban az arab zene és az arab festészet kifejezési szabadság hat rá. Az afrikai gyerekek képei emlékeztették Klee archaikus, szellemes formáira, s itt ismerte fel Hundertwasser, hogy mennyire egyetemesek az emberiség vívmányai. A következő évben lesz a Bécsi Art Club tagja. Ekkor már úgy emlegetik, mint, aki képes az urbanisztika új élményét megragadni. Miközben az ötvenes években keletkezett litográfiái Van Gogh nádtoll rajzait idézi, rájön, hogy a pénz egyáltalán nem fontos a számára. Képeit is csak akkor adta el vonakodva, ha a vevő ajánlatát a duplájára emelte. Fiatalon vihart kavar: első önálló kiállításán(1952, Bécs) megnyitó beszédjében céljául jelölte meg, hogy megszabadítsa magát a civilizáció egyetemes blöffjétől. A modern várost lakógép-nek nevezi.
1953-ban képviseletét átveszi egy francia galéria, s foglalkozik vele a japán művészeti kritika. A galéria vezetője így emlékezik: "jóképű, kissé félénk, csöndes, de nagyon erős akaratú fiatalember volt…még most is látom, a biciklijén, amint a hátán cipeli képeit. Saját tervezésű szürke pulóvert hordott, élénkvörös, kék, zöld és narancsszínű csíkokkal. Hosszú karcsú keze eltűnt a pulóver lelógó, túl hosszú ujja alatt. Gallér nélküli inget viselt és maga készítette szandált."
A csigavonal először 1953-ban jelenik meg nála. A bécsi egyetem orvoskarán látott egy filmet a francia központi elmegyógyintézetről, s az ottani skizofrén betegek csigavonalaiban, mind az élet, mind a halál megtestesülését látni vélte." Élő és élettelen anyag keresztútjaként képes volt az egész természet, az egész teremtés kifejezésére "-mondta a híres csigavonal-motívumról. A kötet nemcsak a korabeli reakciókat közli, hanem Hunderwasser aktuális véleményét is rögzíti. Elhelyezi a művészt saját korában, saját nézeteivel ütközteti a kort. Hundertvasser rendhagyó egyéniség lehetett, a kiló búzából képes volt három hónapig megélni, egyszer ötven dollár volt a zsebében, egy évig élt és az ötven dollár még mindig ott volt a zsebében. Egy dollárból képes volt egy hétig megélni. Ám ez a magatartás Hundervasser számára a függetlenség megszerzéséhez kellett.
Az egyenes: egészségtelen
Hundertvasser iszonyodott a derékszögű racionalizmustól, szilárdmeggyőződése volt, hogy a vonalzóval húzott egyenes vonalak a legalapvetőbb szerves értelemben egészségtelenek. Ezek megbetegítik az embereket, mert egyenes a természetben nem fordul elő. A modern városok egyenes vonalai ugyanolyan könyörtelenül rátámadnak az emberre, mint a rákkeltő kémiai anyagok vagy s a súlyos betegségeket okozó környezetszennyeződések. Az egyenes vonal ember alkotta veszély. "Annyi sok vonal van, millió és millió, de halálos csak egy van köztük: a vonalzóval húzott."
Az építészekkel is vitába bonyolódott:
Az építészet szerinte mindig a legkonzervatívabb művészet. Az építész másoknak épít. Meg kell magyaráznia elgondolásait, világosan meg kell terveznie, és nagy munkacsapatokat kell felvonultatnia. Az építtetők vagy az állam mindig nagyobb erőforrásokkal rendelkeznek, mint egy művész. Ahhoz, hogy tőkéjüket az építész rendelkezésére bocsássák, az építész elgondolásának konvencionálisnak kell lenniük, az épület funkcióját és típusát meg kell nevezni: bank, iskola, kórház, templom, gyár stb. Ritka kivételektől eltekintve, az építészek körében a Van Gogh-szerű magányos alkotó elképzelhetetlen. Hundertwasser szerint a modern építészet kudarcot vallott, mivel kezdetben jóindulatú racionalitása embertelenné vált. Úgy érzem, van mit tanulnunk: A látás nyelvtana c. elméletét, ami transzautomatizmus néven híresült el, akkor dolgozta ki, amikor Stockholmban tányérmosogatóként dolgozott.
Egy libériai lobogó alatt futó észt hajón matrózként készít egy nyomatot (S/S Bauta). A hajófarán a lobogó fölött tompa csillag fénylik, amely lehet a Nap vagy a Hold, a hajó belsejét pedig külső falán át mintegy röntgenfelvételként látjuk. A fehér válaszfallal szemben vörösben játszanak a külső lépcsők és a külső vasszerkezetek tartói, a szellőzőkből kék fények villóznak. Az áttetsző felépítményen és a taton reményteljesen villognak a hajóablakok fényei, barátságosan csillognak a helyzetlámpák, minden normálisnak látszik. A valóságban azonban a hajó gyilkos pokol volt, durva, züllött matrózai azt képzelték, hogy Göbbels markába kerültek, aki folytatni akarja a háborút. Részeges, hontalan férfiak voltak, a kommunizmus kétségbeesett menekültjei, akiknek nem volt többé hazájuk, ahová visszatérhettek volna. A legénység többi része bűnözőkből állt. Hundertwasser gyönyörű képén semmi nem tükröződik.
A kötet képanyaga szenzációs. A magyarázat, értelmezés a lehető legtöbb esetben azon az oldalon van, ahol a kép, nem kell lapozgatni. A művésszel folytatott interjúk közelebb visznek bennünket, hogy megérthessük ezt a nagyformátumú alkotót.
Kerekes Tamás
Harry Rand: Hundertvasser
Taschen /Vince Kiadó
[a]http://www.vincekiado.hu[text]www.vincekiado.hu[/a]
info@vincekiado.hu
Egy Hundertwasser nevű bélyeg, épület, telefonkártya-tervező, festmény és kertitörpe -tervező vagabund vette fel ezt a nevet, aki mentsvárnak tekintette a vizet, menedéknek, s hajóját is Regentag-nak(esős nap)nevezte, amikor Japánban észrevette, hogy az esőben különösen élesen csillognak a színek. Tervezett épületeket, s benzinkutakat is. Nevét még életében többször változtatta, mondván szeretne tíz Hundertwasser lenni, hogy tízszer többet végezhessen életében. Életéről és munkásságáról Harry Rand gyönyörű fotókkal kísért biográfiáját jelentette meg a Vince Kiadó. A kötet 1928-tól, a művész bécsi születésétől kíséri nyomon pályafutását a 2000-es évig, mikor is az elismertté váló művész meghal egy csendes-óceáni hajón, s Új-Zélandon, a saját birtokán temetik el, egy tulipánfa alatt.
Félig behunyt szemmel, mint
Mikor képet szülök Dunkelbunt
Házait látom, nem ronda fakókat
Minden tetőn zöldet beton helyett
Előre örülök, hogy humusszá
Válok magam is, eltemetnek
Meztelenül, koporsó nélkül
Egy fa alá, földemen
Ao Tea Roán (Hundertwasser, 1979)
A fiatalember boldogan nyomorgott Párizsban, akkori panoráma-képeiben semmi nincs a modernizmus fanyarságából.1951-ben teszi át székhelyét Tuniszba, ahol elsősorban az arab zene és az arab festészet kifejezési szabadság hat rá. Az afrikai gyerekek képei emlékeztették Klee archaikus, szellemes formáira, s itt ismerte fel Hundertwasser, hogy mennyire egyetemesek az emberiség vívmányai. A következő évben lesz a Bécsi Art Club tagja. Ekkor már úgy emlegetik, mint, aki képes az urbanisztika új élményét megragadni. Miközben az ötvenes években keletkezett litográfiái Van Gogh nádtoll rajzait idézi, rájön, hogy a pénz egyáltalán nem fontos a számára. Képeit is csak akkor adta el vonakodva, ha a vevő ajánlatát a duplájára emelte. Fiatalon vihart kavar: első önálló kiállításán(1952, Bécs) megnyitó beszédjében céljául jelölte meg, hogy megszabadítsa magát a civilizáció egyetemes blöffjétől. A modern várost lakógép-nek nevezi.
1953-ban képviseletét átveszi egy francia galéria, s foglalkozik vele a japán művészeti kritika. A galéria vezetője így emlékezik: "jóképű, kissé félénk, csöndes, de nagyon erős akaratú fiatalember volt…még most is látom, a biciklijén, amint a hátán cipeli képeit. Saját tervezésű szürke pulóvert hordott, élénkvörös, kék, zöld és narancsszínű csíkokkal. Hosszú karcsú keze eltűnt a pulóver lelógó, túl hosszú ujja alatt. Gallér nélküli inget viselt és maga készítette szandált."
A csigavonal először 1953-ban jelenik meg nála. A bécsi egyetem orvoskarán látott egy filmet a francia központi elmegyógyintézetről, s az ottani skizofrén betegek csigavonalaiban, mind az élet, mind a halál megtestesülését látni vélte." Élő és élettelen anyag keresztútjaként képes volt az egész természet, az egész teremtés kifejezésére "-mondta a híres csigavonal-motívumról. A kötet nemcsak a korabeli reakciókat közli, hanem Hunderwasser aktuális véleményét is rögzíti. Elhelyezi a művészt saját korában, saját nézeteivel ütközteti a kort. Hundertvasser rendhagyó egyéniség lehetett, a kiló búzából képes volt három hónapig megélni, egyszer ötven dollár volt a zsebében, egy évig élt és az ötven dollár még mindig ott volt a zsebében. Egy dollárból képes volt egy hétig megélni. Ám ez a magatartás Hundervasser számára a függetlenség megszerzéséhez kellett.
Az egyenes: egészségtelen
Hundertvasser iszonyodott a derékszögű racionalizmustól, szilárdmeggyőződése volt, hogy a vonalzóval húzott egyenes vonalak a legalapvetőbb szerves értelemben egészségtelenek. Ezek megbetegítik az embereket, mert egyenes a természetben nem fordul elő. A modern városok egyenes vonalai ugyanolyan könyörtelenül rátámadnak az emberre, mint a rákkeltő kémiai anyagok vagy s a súlyos betegségeket okozó környezetszennyeződések. Az egyenes vonal ember alkotta veszély. "Annyi sok vonal van, millió és millió, de halálos csak egy van köztük: a vonalzóval húzott."
Az építészekkel is vitába bonyolódott:
Az építészet szerinte mindig a legkonzervatívabb művészet. Az építész másoknak épít. Meg kell magyaráznia elgondolásait, világosan meg kell terveznie, és nagy munkacsapatokat kell felvonultatnia. Az építtetők vagy az állam mindig nagyobb erőforrásokkal rendelkeznek, mint egy művész. Ahhoz, hogy tőkéjüket az építész rendelkezésére bocsássák, az építész elgondolásának konvencionálisnak kell lenniük, az épület funkcióját és típusát meg kell nevezni: bank, iskola, kórház, templom, gyár stb. Ritka kivételektől eltekintve, az építészek körében a Van Gogh-szerű magányos alkotó elképzelhetetlen. Hundertwasser szerint a modern építészet kudarcot vallott, mivel kezdetben jóindulatú racionalitása embertelenné vált. Úgy érzem, van mit tanulnunk: A látás nyelvtana c. elméletét, ami transzautomatizmus néven híresült el, akkor dolgozta ki, amikor Stockholmban tányérmosogatóként dolgozott.
Egy libériai lobogó alatt futó észt hajón matrózként készít egy nyomatot (S/S Bauta). A hajófarán a lobogó fölött tompa csillag fénylik, amely lehet a Nap vagy a Hold, a hajó belsejét pedig külső falán át mintegy röntgenfelvételként látjuk. A fehér válaszfallal szemben vörösben játszanak a külső lépcsők és a külső vasszerkezetek tartói, a szellőzőkből kék fények villóznak. Az áttetsző felépítményen és a taton reményteljesen villognak a hajóablakok fényei, barátságosan csillognak a helyzetlámpák, minden normálisnak látszik. A valóságban azonban a hajó gyilkos pokol volt, durva, züllött matrózai azt képzelték, hogy Göbbels markába kerültek, aki folytatni akarja a háborút. Részeges, hontalan férfiak voltak, a kommunizmus kétségbeesett menekültjei, akiknek nem volt többé hazájuk, ahová visszatérhettek volna. A legénység többi része bűnözőkből állt. Hundertwasser gyönyörű képén semmi nem tükröződik.
A kötet képanyaga szenzációs. A magyarázat, értelmezés a lehető legtöbb esetben azon az oldalon van, ahol a kép, nem kell lapozgatni. A művésszel folytatott interjúk közelebb visznek bennünket, hogy megérthessük ezt a nagyformátumú alkotót.
Kerekes Tamás
Harry Rand: Hundertvasser
Taschen /Vince Kiadó
[a]http://www.vincekiado.hu[text]www.vincekiado.hu[/a]
info@vincekiado.hu
