Portfóliók
Nincs hely a Túlvilágon!
A klinikai halálból visszatért és még mindig az intenzív osztályon ápolt Tóth János mozigépész állítása szerint a helyhiánnyal küszködő Túlvilág határozatlan ideig zárva tart.
Tóth János a Hármashatár-hegyen kedvenc hobbijának, a sárkányrepülésnek hódolva szenvedett súlyos balesetet. Kórházba szállítása közben szíve megállt, ő pedig a klinikai halál állapotába került. Elmondása szerint szíve utolsó dobbanásakor valami addig soha nem érzett lebegő könnyűség fogta el, majd testéből kilépve egy liftszerűségben találta magát. Mindössze azon lepődött meg, hogy a felvonóban sehol sem lelte az emeleteket jező gombokat.
Mindazonáltal közérzete továbbra is remek maradt és még az a gondolat sem bántotta, hogy az új szuperprodukció premier előtti vetítését már nem tekintheti meg. Pedig e szakmájával járó apró előny korábban mindig jóleső büszkeséggel töltötte el.
Most viszont tudta, hogy egy ennél sokkalta fontosabb esemény következik, és erre gondolva különös izgalmat érzett. Egy pillanatra felidézte élete legfontosabb mozzanatait, melyek közül a legutolsó mai szerencsétlenül végződött repülése volt.
- Mennyivel nehezebb élni - gondolta, miközben látta magát aléltan feküdni a mentőautóban. Ekkor a lift döccent egyet, ő pedig egy elegáns szállodára emlékeztető gyöngyházfényű folyosóra lépett. Ez a folyosó azonban csupán egyetlen ajtóba torkollott, mely előtt hosszú sor kígyózott.
Tóth Jánost az újból és újból végignézett filmek rendkívül türelmessé tették, így nyugodtan csatlakozott a sor végéhez. Jó félóra is eltelhetett, mikorra feltűnt neki, hogy ez idő alatt senki nem jutott át a kissé cirkalmasra sikeredett "Túlvilág" feliratú ajtón.
- Önök mind ide várnak? - kérdezte a mozigépész, mire kiderült, többen is akadtak, akik napok óta ott toporogtak.
- Már sorszámot sem osztanak! - morgolódott egy életében is gyomorbajtól szenvedő kopasz adóellenőr.
Tóth János elmondása szerint nem emlékszik pontosan mennyi időt tölthetett a sorban ácsorogva, egyszerre azonban kitárult az ajtó és egy furcsa, fényes köpönyegbe burkolt alak lépett ki rajta.
- Sajnos minden hely megtelt. - mondta. - Határozatlan ideig zárva tartunk. Térjetek vissza a testetekbe! Mindenkit idejekorán fogunk értesíteni, ha ismét fogadni tudunk lelkeket. Előnyt fogtok élvezni, legközelebb soron kívül bocsátunk be benneteket.
Azzal a köpönyeges alak ismét eltűnt a túlvilági ajtó mögött. Tóth János egy kisebb, orrát lógató csoporttal együtt szállt be a liftbe, majd kisvártatva szomorúan bújt vissza a bőrébe.
Az intenzív osztályon napokig szótlanul feküdt, a hihetetlen megmenekülését újságoló orvosok szavaira sem reagált. Egyes egyedül a sárkányrepülés gondolata tudta felvidítani.
Tóth János a Hármashatár-hegyen kedvenc hobbijának, a sárkányrepülésnek hódolva szenvedett súlyos balesetet. Kórházba szállítása közben szíve megállt, ő pedig a klinikai halál állapotába került. Elmondása szerint szíve utolsó dobbanásakor valami addig soha nem érzett lebegő könnyűség fogta el, majd testéből kilépve egy liftszerűségben találta magát. Mindössze azon lepődött meg, hogy a felvonóban sehol sem lelte az emeleteket jező gombokat.
Mindazonáltal közérzete továbbra is remek maradt és még az a gondolat sem bántotta, hogy az új szuperprodukció premier előtti vetítését már nem tekintheti meg. Pedig e szakmájával járó apró előny korábban mindig jóleső büszkeséggel töltötte el.
Most viszont tudta, hogy egy ennél sokkalta fontosabb esemény következik, és erre gondolva különös izgalmat érzett. Egy pillanatra felidézte élete legfontosabb mozzanatait, melyek közül a legutolsó mai szerencsétlenül végződött repülése volt.
- Mennyivel nehezebb élni - gondolta, miközben látta magát aléltan feküdni a mentőautóban. Ekkor a lift döccent egyet, ő pedig egy elegáns szállodára emlékeztető gyöngyházfényű folyosóra lépett. Ez a folyosó azonban csupán egyetlen ajtóba torkollott, mely előtt hosszú sor kígyózott.
Tóth Jánost az újból és újból végignézett filmek rendkívül türelmessé tették, így nyugodtan csatlakozott a sor végéhez. Jó félóra is eltelhetett, mikorra feltűnt neki, hogy ez idő alatt senki nem jutott át a kissé cirkalmasra sikeredett "Túlvilág" feliratú ajtón.
- Önök mind ide várnak? - kérdezte a mozigépész, mire kiderült, többen is akadtak, akik napok óta ott toporogtak.
- Már sorszámot sem osztanak! - morgolódott egy életében is gyomorbajtól szenvedő kopasz adóellenőr.
Tóth János elmondása szerint nem emlékszik pontosan mennyi időt tölthetett a sorban ácsorogva, egyszerre azonban kitárult az ajtó és egy furcsa, fényes köpönyegbe burkolt alak lépett ki rajta.
- Sajnos minden hely megtelt. - mondta. - Határozatlan ideig zárva tartunk. Térjetek vissza a testetekbe! Mindenkit idejekorán fogunk értesíteni, ha ismét fogadni tudunk lelkeket. Előnyt fogtok élvezni, legközelebb soron kívül bocsátunk be benneteket.
Azzal a köpönyeges alak ismét eltűnt a túlvilági ajtó mögött. Tóth János egy kisebb, orrát lógató csoporttal együtt szállt be a liftbe, majd kisvártatva szomorúan bújt vissza a bőrébe.
Az intenzív osztályon napokig szótlanul feküdt, a hihetetlen megmenekülését újságoló orvosok szavaira sem reagált. Egyes egyedül a sárkányrepülés gondolata tudta felvidítani.
