Portfóliók

A tigris legjobban lustálkodni és festeni szeret. Képes egész nap hanyatt fekve a levegőt paskolni a mancsaival. Közben el-elszunyókál. Ebből a tevékenységéből csak az ecset látványa tudja kizökkenteni. Ha észrevesz egyet, ruganyosan talpra szökken, felteszi a festőkalapját és indul a dzsungelbe témát keresni. Igen ügyes vadász lévén nesztelenül mozog, csak zöld szeme villan. A kiszemelt modellt lépésről-lépésre közelíti meg, és ugrótávolságra kerülve tőle előbb lelapul, majd villámgyorsan ráveti magát. Szegény portréalany mozdulni sem mer, ám a tigrisnek épp erre van szüksége. Felállítja a festőállványt és a reszkető modellt vászonra viszi. Ügyesen keveri a színeket, különösen a sárgás árnyalatokat érzi kiválóan. Lendületes ecsetvonásokkal dolgozik. Ha a kép jól sikerül a modell többnyire élve távozhat.

A tigris művésztáborban is szívesen megfordul, ilyenkor leginkább a gorilla és az örvös tatu társaságában időz, a legújabb művészeti irányzatokat elemezve. A többieket viszont nem állhatja, az orrszarvút lenézi, mert tájképeket fest, az alligátort pedig nagyképűnek tartja amiért annyira odavan a mocsárvilág szürrealista ábrázolásáért.

Évente egyszer kiállítást rendez alkotásaiból, melyen minden dzsungellakónak ildomos megjelenni. Ezt nyomatékosítják is a művész fenyegető levelei. Ha valaki megfeledkezik a nevezetes alkalomról, könnyen csendélet válhat belőle. A megnyitón rendszerint az anakonda olvassa fel a kiállított képeket méltató sorait. A tigris eközben szerényen billeg egyik lábáról a másikra bajuszát mozgatva zavarában. Szinte el sem hiszi, hogy ismét eltelt egy szorgos munkával töltött esztendő.