Portfóliók

(Édesemnek, Rita-napra)

hajnal
tócsákat robbant egy sietős autó
cinke cifrázza szarka szájal
fittyet hány a fecske a szívbajos szirénára
kéretlenül kopog a redőny ablakunkon
a konyhából életjelt ad magáról a fagyasztó
odakint élesen csapódnak a munkába menetek
és sivalkodik egy túlnevelt gyerek

gyere
engedj közelebb
túlságosan távol tart már a takaró
hagyjuk a kapkodó perceket

imádságot ír észrevétlenül
kapura tárt érzékelésem éter-testedre
hol a Gondviselés épít gerle-fészket

terített asztalon az eszmélet ösztön-gyümölcsei
oszthatatlan asztrál-tested körül
hol fénylő bogárzümmögések állítanak meztelen őrszemeket

ott lennék amikor mentál-tested
megszüli a Mindenség melegét
melyben mirtusz-koszorút fon az anyamellet kutató mámor
és megbocsátássá olvad lét-lapjainkon a Nyolcadik Pecsét

mint a Kíváncsiság kormorán-kara
keringjen magasban kauzál-tested
míg köd-kesztyű szed tarka rétet léggömb-kosarába
és mint lakat alól kiszabadult látomások
szállnak szanaszét lény-létünk litániái

este
kutyaugatás-kánon két szomszédból
víz-zubogás bútortologatás szertartása odafenn
a hegyek felől magán-tűzijáték vagy leszámolás durrog
a lift elnémult de lehet hogy csak megint elakadt
eltévesztette a kapucsengőt a hittérítő és a pizzafutár

gyere
engedj közelebb
túlságosan távol tart már a takaró
hagyjuk a kapkodó perceket

lélegezzük be tisztaságunkat
pillantásunk pupilláink mögé

horgonyozd le bennem Holdra szálló Szigetedet
hol egymásba robbannak a vulkán-szerelmek
és életet adó őselemmé válnak
a Pólusokról letört jéghegyek