Jelenéves Asszony
1.
szétnyílt
- születés Anya-sikolya -
hátadon a
lángot lépő ruha
melyen a napsugár
ha kell
érted pokolra száll
kóstolót hoz
Angyal-lapockádra
sós
harmatából a nyár
s gerinceden
- kibomló rügyek sora -
csókra vár
tucatnál több csigolya
markomba menekíti
vállaid
varázsgömbjeit
a Vágy
mennyei martalóca
telhetetlen a
megtartó mindenség
mikor engedelmes melleid
lehullanak
forróságból font két tenyerem
gyümölcs-kosarába
rózsát és narancsot
pitypangot
pipitért
pipacsot
táncol magma-talpad
piruló
Föld-leányok elsőbálos
koszorújába
mielőtt pányvára kerül
az ösztönök párás
paripája
és az egekbe
kiált
a Paradicsomból
a Tudás Fájának
rőzse-ropogása
2.
sorsfonalunk selymébe
fogódzunk
s akkor sem félünk
ha ösvényünkön
a sátán settenkedik
mögöttünk
hegyvölgyet ringat
felráz forgat majd újra
elaltat
csípőd kétarcú
sámándobja
melyen a reggel
mihaszna mosolya matat
hárfa-húrokká hangolja
ölelésünket
kacagó hasad
a Föld törésvonalainak
pajkos pánsípja
tíz lábujjad
verset oktat
eszement eszméletemnek
villámló véred
fátyol-bőröd alatt
3.
Medárd-napi
záporesőm
csillog
megszentelt Özönvizedben
Asztalfőre terítettek
nekünk a
Téridő torán
hogy ajkunkról etessük
a jelenéveket
csak mi ketten
4.
oltár
az ágyunk
én a felnyitott szívű áldozat
Te a kegyelem fölém magasodó katedrálisa
obszidián-kés olvadó pengéje a Legfőbb Pillanat
el merné-e venni kérdő mondataival bátor bűneinket a kárhozat?
ki tiltja meg fent
és lent
a mágneses mezőt
mit tüzelő tantra-takarónk
beleng
mely felett
fésűn fújt fellegek
sárkány-falkái
őrködnek?
mikor zenénk
ereinkben hangtalan zúg
vajon ki kopog
ki merné ellopni rólunk
a hajnal-piros kalapot
ki küldene
egylét-testünk
trópusaira
jégkorszakot?
és ha elpilled
párnánkon az utolsó pisszenés
ki betűzné ki
lehunyt mosolyodat
mikor szabadság-hajam
arcodon csiklandoz
gyermek-álmokat?
5.
agyvelő-aura
ágyékod aranya
planéták porzóját
ültesd magadba
(Édesem születésnapjára)
szétnyílt
- születés Anya-sikolya -
hátadon a
lángot lépő ruha
melyen a napsugár
ha kell
érted pokolra száll
kóstolót hoz
Angyal-lapockádra
sós
harmatából a nyár
s gerinceden
- kibomló rügyek sora -
csókra vár
tucatnál több csigolya
markomba menekíti
vállaid
varázsgömbjeit
a Vágy
mennyei martalóca
telhetetlen a
megtartó mindenség
mikor engedelmes melleid
lehullanak
forróságból font két tenyerem
gyümölcs-kosarába
rózsát és narancsot
pitypangot
pipitért
pipacsot
táncol magma-talpad
piruló
Föld-leányok elsőbálos
koszorújába
mielőtt pányvára kerül
az ösztönök párás
paripája
és az egekbe
kiált
a Paradicsomból
a Tudás Fájának
rőzse-ropogása
2.
sorsfonalunk selymébe
fogódzunk
s akkor sem félünk
ha ösvényünkön
a sátán settenkedik
mögöttünk
hegyvölgyet ringat
felráz forgat majd újra
elaltat
csípőd kétarcú
sámándobja
melyen a reggel
mihaszna mosolya matat
hárfa-húrokká hangolja
ölelésünket
kacagó hasad
a Föld törésvonalainak
pajkos pánsípja
tíz lábujjad
verset oktat
eszement eszméletemnek
villámló véred
fátyol-bőröd alatt
3.
Medárd-napi
záporesőm
csillog
megszentelt Özönvizedben
Asztalfőre terítettek
nekünk a
Téridő torán
hogy ajkunkról etessük
a jelenéveket
csak mi ketten
4.
oltár
az ágyunk
én a felnyitott szívű áldozat
Te a kegyelem fölém magasodó katedrálisa
obszidián-kés olvadó pengéje a Legfőbb Pillanat
el merné-e venni kérdő mondataival bátor bűneinket a kárhozat?
ki tiltja meg fent
és lent
a mágneses mezőt
mit tüzelő tantra-takarónk
beleng
mely felett
fésűn fújt fellegek
sárkány-falkái
őrködnek?
mikor zenénk
ereinkben hangtalan zúg
vajon ki kopog
ki merné ellopni rólunk
a hajnal-piros kalapot
ki küldene
egylét-testünk
trópusaira
jégkorszakot?
és ha elpilled
párnánkon az utolsó pisszenés
ki betűzné ki
lehunyt mosolyodat
mikor szabadság-hajam
arcodon csiklandoz
gyermek-álmokat?
5.
agyvelő-aura
ágyékod aranya
planéták porzóját
ültesd magadba
(Édesem születésnapjára)