A darabokra tört márványtáblát 1813-ban fedezték fel a Via dei Sepolcri-n, azaz a Sírok útján, amelynek mentén találhatók Pompeji legismertebb és legépebben fennmaradt sírkamrái.

A sírfeliratra a "márvány ajtó sírjánál" bukkantak, amely Pompejiben divatos faajtó "márványutánzata" volt.

A Vezúv végzetes kitörésének idején, Kr.u. 79 augusztusában az egyetlen márványtömbből kifaragott síremlék még befejezetlen volt, s így a tábla ideiglenes "elhelyezést" nyert, míg az emlékmű elnyeri végső alakját. A vulkánkitöréskor a márványtábla leesett, összetört, a darabokat pedig betemette a törmelék - olvasható a Discovery News (http://news.discovery.com) hírei között.

A feltáráskor összegyűjtött töredékek a nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeumba kerültek, később hat darabját összerakták, amelyekből kiderült, hogy bizonyos Lucius Caltilus Pamphilus libertinus (felszabadított rabszolga) állítatta szeretett hitvesének. A feleség neve viszont hiányzott.

Peter Kruschwitz és Virginia Campbell, a Readingi Egyetem kutatója gondosan átvizsgálták a nápolyi múzeumban őrzött feliratok fotóit.
"Az ásatási naplóból kiderült, hogy hét töredéket fedeztek fel, így a hiányzó darabnak is a nápolyi múzeumban kellett lennie" - magyarázta Virginia Campbell.

A brit kutatók megtalálták a töredéket, ennek köszönhetően kiderült, hogy a feleség neve Servilia, s bár még apróbb töredékek hiányoznak, a házaspár kétezer éves elválás után ismét "találkozott".

"Lucius Caltilus Pamphilus büszke volt származására, hiszen feltünteti a feliraton a törzsét. A Caltilus család Pompeji utolsó korszakában, Néró császár uralkodásának idején (Kr.u. 54-68) befolyásra tett szert a városban. Quintus Coelius Caltilius Iustus, aki 52-53-ban a várost irányító testület tagja volt, ugyanis vélhetően a házaspár fia lehetett" - magyarázta Peter Kruschwitz.