zene
2008. 06. 11.
Százezrek kedvence lett a Társulat Emeséje
MTI
Nem ő énekli végül Réka szerepét a Papp László Sportarénában, a Társulat négy zsüritagjának mellette szóló döntése azonban csodás lehetőségekhez juttatta Torma Emesét. Már bizonyos: nem lesz intézményi kommunikátor, sem pedig óvónő, az általa mindig is előnyben részesített énekesi pályán tör babérokra. Rékát pedig több nagyvárosunk színházában is alakítja majd, az év második felében.
Felkorbácsolta az indulatokat, megkérdőjelezte a zsűri szerepét nemrégiben a köztelevízió Társulat című szereposztó műsorának egyik döntője, amelyben az István, a király című rock-opera jubileumi, június 18-án tartandó előadásának Rékáját választották ki.
A zsűri öt tagja közül négyen a jutai Torma Emesét ítélték a szerepre méltónak, míg az elnök, Szikora János rendező a rivális Herczeg Flórát tartotta a legalkalmasabbnak, s ezzel utóbbi nyerte meg a szerep lehetőségét. Mindezzel semmi baj sem lett volna, ha a műsor nézői nem élik bele magukat a szavazás demokráciájába, noha a produkció főembere a szakmaiság elvei szerint mégiscsak a rendező, aki az egészért felel - mondták a zsűritagok.
A tét - a Papp László Sportarénában színre lépő előadócsapatban való részvétel - nem is a fiatal társulat tagjait, mint inkább az értük ölre menő nézők hadát hozta legjobban lázba. Az azon a hajnalon szüleivel a Dél-Dunántúlra hazatérő Emese elsőként rögvest félszáz ismeretlen rajongótól érkezett e-mailt talált a gépén, s azokat akkurátusan megválaszolva, további üzeneteket fogadott, s mindmáig rajongói weboldalak születnek róla.
Habár Emese tíz éves kora óta nyilvánosan is énekel, Réka személyiségében érzi igazán jól magát. Hangját hasonlítják Sebestyén Mártáéhoz, Rúzsa Magdiéhoz, s nem vitás: a népdalokon edzett hangszálak éteri szárnyalással érintik meg a hallgatóság lelkét. Törékeny szépsége karakteres magabiztosságot takar, s mint mondja, jól dolgozta fel a sokakat vélemény-nyilvánításra késztető történteket.
- Nyilván nem örültem, hogy az első előadáson nem én fogom Réka szerepét játszani a darabban, de őszintén nem bánom, hogy így alakultak a dolgok. A következő időszakban ugyanis lehetőségem lesz Szegeden, Debrecenben is megosztott szereposztásban játszanom a szerepet, s a legújabb hír, hogy a kaposvári színházban is lekötöttek húsz előadást, októbertől decemberig. A mostani, díszbemutatón - melynek gőzerővel folynak a próbái - is fogok játszani, csak ott nem szólista leszek, hanem egy udvarhölgyet alakítok. Emellett figyelnem kell a második szereposztást, ha Szikora rendező úr szól, én is próbálhatom Rékát.
- Mióta égeti a Réka-szerep? Oly mesésen hangzik, hogy ez lenne Emese álma…
- Népdaloztam 18 éves koromig, aztán a Déryné Vándorszíntársulatban énekeltem másfél évig, majd a kaposvári Roxínházban léptem fel. De kiskorom óta az István, a király című rockopera tartott hatása alatt, mióta csak megkaptam a CD-t egyik barátnőmtől. Sebestyén Mártát hallgatva szívem vágya volt, hogy elénekeljem Réka szerepét. A népdalokat is az ő kazettáiról tanultam. A Roxínházban Réka szerepe valóra is vált, de azért ez a jubileumi előadássorozat mégis más lesz…
- Mennyire azonosulsz Réka személyiségével?
- Teljesen. Én azért másnak látom őt, mint ahogy Szikora János szeretné bemutatni; nekem ő egy nagyon erős, karakteres hölgyet jelent, aki kiáll a hite és az apja mellett is. Igaz, szerelmes Istvánba, de tudja, mit akar. Nekem ez fontos, én is ilyennek gondolom magam. Ha valamivel nem értek egyet, kiállok az igazam mellett.
- A középiskola után intézményi kommunikátor diplomát szerzett a kaposvári egyetemen. Ha nem így alakul az élete a Társulattal, merre vinne az útja?
- Valójában mindig énekesnek készültem, esetleg óvónőnek álltam volna. A színművészeti egyetemet nem mertem megpróbálni, mert hozzám inkább az éneklés áll közelebb, persze a musicalszínészeten elgondolkozom.
- A Társulat mennyire kovácsolódott igazi társasággá?
- Mintha valódi család lennénk! Nagyon jó a csapatépítés, tegnap éppen a rendező úr hívott meg bennünket vacsorázni - igen jól szórakoztunk. A producerrel is szoktunk külön találkozni, beülünk együtt egy-egy szórakozóhelyre, ez is erősíti az összetartozás érzetét. Mivel sok közöttünk a vidéki, fontos, hogy számíthassunk egymásra.
- Milyen módon képezi a hangját?
- Énektanárhoz járunk mindannyian, noha jelenleg a próbákkal vagyunk elfoglalva. Nekem ez azért is fontos, mert a Társulat előtt nem volt külön énektanárom, magamtól tanultam. A népdalozás miatt én mindig torokból énekelem, a zenei képzés óta azonban mind erősebbé és csiszoltabbá válik a hangom. Szerepálmaim? Szívesen játszanék további Szörényi-darabokban, persze bármi számításba jöhet.
- Magánélet?
- Barátommal csaknem egy éve élünk együtt. Mindenben támogat, mint ahogy a családom is. Pedig voltak őrült napjaim, de végig nagy türelemmel volt irántam. Nekem pedig nagyon fontos, hogy hagyjanak élni, és jó, hogy ezt megértik, akik szeretnek.