Elsőként Kováts Kolos Kossuth-díjas énekes, ugyancsak a dalszínház örökös tagja búcsúzott az életének 83. évében február 18-án elhunyt Lukács Ervintől.

"Művészi és emberi példaképként álltál előttünk. Sajátos, szelíd humorral fűszerezett utasításaiddal sokkal többet tudtál kihozni az emberekből, mint akik félelmet keltve követelnek. Éreztük, hogy szeretted az énekeseket, tudtad, mikor, hogyan segítsd őket" - fogalmazott az elhunytra emlékezve.

Hozzáfűzte: Lukács Ervin személye összekötő kapocs volt a generációk között. Ezt a magyar zenei életben betöltött jelentős szerepet igazolta, hogy a búcsúztatáson Szegedtől Debrecenen át Kolozsvárig sokan megjelentek, a könnyű műfajt Koós János képviselte.

A Magyar Állami Operaház megbízott főzeneigazgatója, Győriványi Ráth György Lukács Ervin első zeneakadémiai karmesteri osztályának növendéke volt, így személyes hangon szólt a ravatalnál mesteréről.

"Szigorú, de szeretetteljes voltál velünk mindig. Mi meg igyekeztünk megfelelni, ami nem volt könnyű, hisz maximalista voltál. Féltük a véleményedet, nehezen dicsértél" - mondta, s kiemelte: szerette volna visszahívni, hogy segítsen elmélyíteni az igényességet a dalszínház falai között.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanári karának nevében Medveczky Ádám karmester emlékezett Lukács Ervinre: "nagy elődök nagy tudását hoztad magaddal. Egy emberöltőnyi nemzedéket bocsátottál szárnyra 1982-től, sokan közülük ma vezető poszton állnak a magyar zenei életben".

A tudás kölcsönzött a tanárnak és az előadóművésznek egyaránt rendkívüli tekintélyt - fogalmazott a Kossuth-díjas karmester. "Tanári ars poeticád igen egyszerű volt: száz százalékos teljesítményt követeltél. De ártó szándék nélkül, a legotrombább hibákat is tapintatosan kezelve foglalkoztál a növendékekkel" - tette hozzá. A koncertező, a pódiumon álló Lukács Ervin alakját így idézte fel: "Tudtuk, hogy a produkció biztonságban van."

Lukács Ervin hamvait szűk családi körben helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben.

Lukács Ervin Budapesten született 1928. augusztus 9-én. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Somogyi László tanítványaként 1956-ban szerzett diplomát. 1957-től a Magyar Állami Operaház karmestere, 1987 és 90 között főzeneigazgatója.

1991-94 között a Magyar Állami Hangversenyzenekar zeneigazgatója.

1982-től a Zeneakadémia karmesterképző tanszakának tanára volt. Nemzetközi karrierje az 1962-es Római Nemzetközi Karmesterverseny első díjának elnyerésével indult. Rendszeresen dirigált Európa, Ázsia és az Egyesült Államok dalszínházaiban, koncerttermeiben. 1965-ben Liszt Ferenc-díjat, 1973-ban érdemes, 1984-ben kiváló művészi címet kapott. 1994-ben Bartók-Pásztory-díjjal, 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, 1996-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.