Az eszmecsere még a lap tavaly megjelent két számában indult Zsolnai György, a folyóirat Bejáró című rovata vezetőjének Árkok, bokrok című írásával.

A periodika hasábjain megkezdődött vita aztán január 20-án a Hadik Kávéházban egy nyilvános beszélgetés formájában folytatódott. Ezen a lap hasábjain korábban megszólalók vettek részt.

Az írásbeli és szóbeli megnyilatkozások érintették a magyar irodalom szekértáborokra bomlását, az olvasási szokások megváltozását, az irodalom finanszírozását, a közéletben betöltött rangját.

A második, csütörtöki beszélgetésen, amely egyben a Szépirodalmi Figyelő idei első számának bemutatója is volt, a házigazda lapot képviselő Pápay György és Zsolnai György mellett részt vett Szekeres Dóra, a Litera.hu című irodalmi internetes portál munkatársa, Vincze Ferenc, a Kortárs szerkesztője, valamint Csepregi János, a Fiatal Írók Szövetségének elnökségi tagja.

A hozzászólások érintették a nemzedéki különbség kérdését, amely meghaladhatja a korábban tapasztalható megosztottságot az egyes írói csoportok között.

Foglalkoztak az irodalomnak az oktatásban betöltött, átgondolatlannak bizonyuló szerepével, az értő olvasóvá való neveléssel, a különböző médiumokban érzékelhető nyelvi eligénytelenedés problémájával. Másrészről azzal, hogyan, milyen eszközökkel lehetne vonzóvá tenni a negatív tapasztalatok ellenére örömteli módon nagy mennyiségben jelentkező kortárs műveket.

A beszélgetés résztvevői kitértek az irodalom és az internet kapcsolatára, amely már csak azért is fontos, mert - mint elhangzott - a magyar könyvkiadás ma egy 70 milliárd forintos piacot jelent. Ebben a helyzetben kell a minőségi irodalomnak, amely elvesztette korábban a társadalomban betöltött presztízsét, helyt állnia a könnyebb műfajú, erős marketingfogásokkal kínált könyvekkel szemben.

Ahogy Zsolnai György zárószavában megjegyezte, az Árkok, bokrok, lövészárkok címmel elindult eszmecsere befejezhetetlen, az bármelyik pontján újra elindítható.