film
2011. 03. 02.
Jean Harlow, a harmincas évek szexbálványa 100 éve született
Száz éve, 1911. március 3-án született Jean Harlow, a harmincas évek amerikai filmjeinek egyik legnagyobb bálványa, "a szőke bombázó".
Harlean Carpenter néven anyakönyvezték, ezt a stúdiók később szándékosan a franciás Carpentier alakban írták, hogy arisztokratikus hátteret kölcsönözzenek a filmcsillagnak.
Valójában a középosztályból jött, sikeres fogorvos apja és saját jogon is tehetős anyja rossz házasságban szenvedtek egymás mellett. Lányuk 16 évesen ment férjhez egy gazdag üzletemberhez, s Los Angelesben telepedtek le. A filmezés nem izgatta, barátnőjét kísérte egy válogatásra, ahol a szerepet neki ajánlották fel. A meghallgatáson anyja leánykori nevét diktálta be, így szerződését Jean Harlowként írta alá.
Statisztaként kezdte, egy év alatt tucatnyi filmben kapott nyúlfarknyi szerepet. Házassága közben tönkre ment, s 1929 elején magányosan és szegényen állt Hollywoodban. Ám ekkor rámosolygott a szerencse: a különc milliomos Howard Hughes elhatározta, hogy újraforgatja A pokol angyalai című némafilmjét, s a főszerepre a rettenetes akcentussal beszélő norvég Greta Nissen helyébe Harlow-t szemelte ki. A premierre 50 ezren gyűltek össze, hogy láthassák az új csillagot, akit a kritika ugyan alaposan lehúzott, de nevét mindenki megismerte.
A jó üzleti érzékkel rendelkező Hughes országos reklámkörútra küldte a szőke sztárt, aztán "kikölcsönözte" az MGM stúdiónak. Harlow karrierje üstökösként ívelt felfelé: 1931-ben hat filmben szerepelt, s a belőle sugárzó szexualitás megőrjítette Amerikát. A szőke tincsek addig az ártatlanságot képviselték, ám ő már a végzet asszonyát testesítette meg, nők tömegei festették szőkére hajukat, hogy rá hasonlítsanak.
Harlow és az ellenállhatatlan Clark Gable igazi álompárt alkottak a filmvásznon, de a szőkeség több főszerepet kapott Spencer Tracy és William Powell oldalán is, megcsillantva színészi tehetségét és komikusi vénáját. Ő volt az első szőke szexszimbólum, legendájában kiemelt szerepet játszott az érzékiség. E téren talán csak Marilyn Monroe fogható hozzá, akinek példaképe Harlow volt - érdekesség, hogy mindketten utolsó filmszerepüket Clark Gable oldalán játszották.
Hiába volt azonban az elképesztő népszerűség, a siker és a csillogás, magánéletében kudarc kudarcot követett. Második férje öngyilkos lett, a harmadiktól nyolc hónap után vált el, utolsó nagy szerelme William Powell volt, akivel két évig járt jegyben - a házasságot állítólag Louis B. Mayer, az MGM stúdió főnöke tiltotta meg, üzleti megfontolásokból.
A még mindig csak 26 éves Jean Harlow 1937-ben a Saratoga című film forgatásán lett rosszul, s június 7-én a kórházban meghalt. A hír hatalmas megdöbbenést keltett, s mivel az okot nem közölték, a legváltozatosabb feltételezések kaptak szárnyra abortuszról, hajfesték okozta mérgezésről, szó szerint halálos fogyókúráról, s arról hogy fundamentalista keresztény anyja tiltotta el tőle az orvosokat.
Ma már biztos, hogy Harlow születésétől fogva vese-elégtelenségben szenvedett, amely abban az időben gyógyíthatatlan betegségnek számított. Temetése igazi hollywoodi eseménnyé vált az MGM rendezésében, dublőrök segítségével befejezett utolsó filmje pedig az év legnagyobb kasszasikere lett.
Valójában a középosztályból jött, sikeres fogorvos apja és saját jogon is tehetős anyja rossz házasságban szenvedtek egymás mellett. Lányuk 16 évesen ment férjhez egy gazdag üzletemberhez, s Los Angelesben telepedtek le. A filmezés nem izgatta, barátnőjét kísérte egy válogatásra, ahol a szerepet neki ajánlották fel. A meghallgatáson anyja leánykori nevét diktálta be, így szerződését Jean Harlowként írta alá.
Statisztaként kezdte, egy év alatt tucatnyi filmben kapott nyúlfarknyi szerepet. Házassága közben tönkre ment, s 1929 elején magányosan és szegényen állt Hollywoodban. Ám ekkor rámosolygott a szerencse: a különc milliomos Howard Hughes elhatározta, hogy újraforgatja A pokol angyalai című némafilmjét, s a főszerepre a rettenetes akcentussal beszélő norvég Greta Nissen helyébe Harlow-t szemelte ki. A premierre 50 ezren gyűltek össze, hogy láthassák az új csillagot, akit a kritika ugyan alaposan lehúzott, de nevét mindenki megismerte.
A jó üzleti érzékkel rendelkező Hughes országos reklámkörútra küldte a szőke sztárt, aztán "kikölcsönözte" az MGM stúdiónak. Harlow karrierje üstökösként ívelt felfelé: 1931-ben hat filmben szerepelt, s a belőle sugárzó szexualitás megőrjítette Amerikát. A szőke tincsek addig az ártatlanságot képviselték, ám ő már a végzet asszonyát testesítette meg, nők tömegei festették szőkére hajukat, hogy rá hasonlítsanak.
Harlow és az ellenállhatatlan Clark Gable igazi álompárt alkottak a filmvásznon, de a szőkeség több főszerepet kapott Spencer Tracy és William Powell oldalán is, megcsillantva színészi tehetségét és komikusi vénáját. Ő volt az első szőke szexszimbólum, legendájában kiemelt szerepet játszott az érzékiség. E téren talán csak Marilyn Monroe fogható hozzá, akinek példaképe Harlow volt - érdekesség, hogy mindketten utolsó filmszerepüket Clark Gable oldalán játszották.
Hiába volt azonban az elképesztő népszerűség, a siker és a csillogás, magánéletében kudarc kudarcot követett. Második férje öngyilkos lett, a harmadiktól nyolc hónap után vált el, utolsó nagy szerelme William Powell volt, akivel két évig járt jegyben - a házasságot állítólag Louis B. Mayer, az MGM stúdió főnöke tiltotta meg, üzleti megfontolásokból.
A még mindig csak 26 éves Jean Harlow 1937-ben a Saratoga című film forgatásán lett rosszul, s június 7-én a kórházban meghalt. A hír hatalmas megdöbbenést keltett, s mivel az okot nem közölték, a legváltozatosabb feltételezések kaptak szárnyra abortuszról, hajfesték okozta mérgezésről, szó szerint halálos fogyókúráról, s arról hogy fundamentalista keresztény anyja tiltotta el tőle az orvosokat.
Ma már biztos, hogy Harlow születésétől fogva vese-elégtelenségben szenvedett, amely abban az időben gyógyíthatatlan betegségnek számított. Temetése igazi hollywoodi eseménnyé vált az MGM rendezésében, dublőrök segítségével befejezett utolsó filmje pedig az év legnagyobb kasszasikere lett.
További írások a rovatból
Révész Bálint és Mikulán Dávid KIX című dokumentumfilmje a 21. Verzió Filmfesztiválon