A Budapesti Román Kulturális Intézettel közösen szervezett sorozat Ceasescuról szóló dokumentumfilmje többszörösen kitüntetett alkotás.

2010-ben készült, kizárólag a Román Nemzeti Filmarchívum és a Román Televízió archív felvételeiből állította össze a rendező végigvezetve a nézőt a Ceausescu házaspár 1989 decemberi hadbírósági tárgyalásáig. A film Titus Muntean kutatásai alapján készült, és olyan felvételeket is tartalmaz, amelyeket a cenzúra miatt soha nem vetítettek.

Szőcs Géza a beszélgetésen kiemelte, hogy Ceausescu Übü király volt egy kafkai világban, ez a furcsa világ volt Románia. Ami pedig őt magát mint erdélyi költőt, írót, lapszerkesztőt illeti, a rendszer célja az volt, hogy folyamatosan lejárassák.

Rámutatott, három nagy ellentmondás jellemezte a diktátort, először is rettegett, készült arra a pillanatra, amikor a nép ellene fordul. Ezért volt másfélmillió beszervezett ügynöke és erős cenzúra. Mégis fél óra alatt összeomlott a rendszere, ő és a felesége autóstoppal, menekült Bukarestből Ploiesti felé, de "elkapták" őket.

A második paradoxon, hogy a kelet-európai diktátorok között ő kapta a "balfácán" szerepét, hadbíróság ítélte halálra, míg a többiek "ágyban, párnák között" végezték be életüket.

A harmadik ellentmondás, hogy "tudtuk, láttuk, hogy a történelem legnagyobb gazemberéről van szó, mégis a vasfüggönyön túl, a józan ész és a jóízlés birodalmában a házaspárt kitüntető figyelemmel fogadták a nagyhatalmak vezetői, mint például Mao Ce-tung Pekingben, Carter amerikai elnök vagy II. Erzsébet angol királynő, egyetemek díszdoktorrá fogadták őket, s mindez mélyen demoralizálta a román értelmiséget" - fejtette ki Szőcs Géza.

Andrei Ujica, a karlsruhei egyetem tanára, aki 1981-ben, 30 évesen emigrált Németországba kifejtette, hogy Ceausescu műveletlen ember volt, de hatalomvágya óriási, született tehetsége volt a külpolitikához és 1968 és 1978 között ő volt a sztár a nemzetközi porondon.

"Pojáca volt, ravasz és érzéke volt a hatalom megtartásához" - jegyezte meg Szőcs Géza. Fölhozta a román és a kelet-európai művészek nagy adósságát, hogy megírják, filmre vigyék a súlyos igazságokat arról, hogy "mi történt velünk, mibe léptünk át a forradalmak és rendszerváltás után".