A Sisters of Mercyt - a név Leonard Cohen egyik dalcíméből jött - Andrew Eldritch és Richard Marx 1980-ban alapította Leedsben. A kezdetben doboló Eldritch gyorsan átlépett a mikrofonhoz, az ütőhangszert pedig egy dobgéppel, Doktor Avalanche-csel pótolta, "aki" a mai napig "hű társa".

Az azóta eltelt harminc évben gyakorlatilag mindenki mást elmart maga mellől a nehéz természetű énekes: a Sisters of Mercyben tizennégy zenész fordult meg, és már csak a legutóbb, 2005-2006-ban csatlakozott két gitáros, Chris Catalyst és Ben Christo bírja a gyűrődést.

A csapat a nyolcvanas években jellegzetes gothic rock hangzást alakított ki, a mély hangú Eldritch hideg, feszes ütemű és monoton zenére, billentyűvel és gitárral megtámogatott kemény basszusfutamokra énekel.

A későbbi kultzenekari státuszt az 1985-ben megjelent első stúdióalbum, a First and Last and Always sötét tónusa alapozta meg. Ezen a lemezen még a klasszikusnak tartott felállás játszott (Eldritch mellett Marx és Wayne Hussey volt a két gitáros, Craig Adams pedig a basszusgitáros), aztán mindenki otthagyta a frontembert.

A kilépők Sisterhood néven kívánták folytatni, mire Eldritch ugyanezen a néven napok alatt készített és meg is jelentetett egy albumot; Hussey és Adams ezután alakította meg a Missiont, a műfaj másik alapcsapatát.

A Sisters of Mercy következő két lemeze, a Floodland (1987) és a Vision Thing (1990) egyaránt a gothic rock remekműve, olyan gyöngyszemekkel, mint a Dominion/Mother Russia, a Lucretia My Reflection vagy a Detonation Boulevard. Mindkét korong lényegében már Eldritch saját szüleménye, kísérőzenészekkel. 1992-ben Ofra Haza izraeli énekesnő közreműködésével újra rögzítették korábbi kislemezüket, a Temple of Love-ot, amely óriási sikert aratott.

Eldritch azonban 1993-ban lemezkiadójával, a Time Warnerrel is összetűzött jogdíjak ki nem fizetése címén, ami négy év múlva szerződésbontáshoz vezetett.

Bár a csapat szabaddá vált, új Sisters of Mercy-stúdióalbum mégsem jelent meg azóta sem, az énekes kiábrándult a zeneiparból, és kizárólag koncerteken élteti tovább a gothic rock legendát. Az elmúlt 15 évben is készült néhány új dal - köztük a fellépéseken gyakran játszott Crash & Burn, a We Are The Same, Susanne vagy a Summer -, ezek számtalan kalózfelvételen is terjednek. Turnéi között a csapat rendszeres szüneteket iktat be.

A Sisters of Mercy eddig háromszor járt Magyarországon: 1991-ben, sikerei csúcsán a Petőfi Csarnokban adott koncertet, majd másfél évtizeddel később ismét a Városligetbe érkezett az elképesztő mennyiségű füsttel megtámogatott produkció. 2009-ben az A38-on játszottak, ahová most dupla koncerttel térnek vissza február 25-26-án.

Koncertrepertoárjukban a klasszikusok mellett néhány lemezen nem hallható dal is szerepel. A Sisters of Mercyvel foglalkozó blogok - nem kevés ilyen van - számon tartják valamennyi eddigi koncertjüket; az első éppen harminc évvel ezelőtt, 1981 februárjában Yorkban volt.

Némi kereséssel az is fellelhető, mely számok hangzottak el mindhárom eddigi magyarországi fellépésükön: a Ribbons, a Detonation Boulevard, az Alice, a Dominion/Mother Russia, a This Corrosion, a Lucretia..., valamint a Temple of Love. Ezekre a magyar rajongók most is számíthatnak.

A zenekar a jubileumi turné dupla budapesti állomására, az A38-ra extrákkal készül: a beengedés órájában (20-21) tűzfújók és tűzzsonglőrök fogadják majd az érkezőket, a bejáratot és a folyosókat saját technikával varázsolják "Sisters-essé", az Orrbár Sisters-bárrá alakul, ahol a zenekartagok által válogatott kedvenc zenék fognak szólni, a hajó több pontján pedig az elmúlt harminc év turné- és koncertvideóiból vetítenek.

A koncert után február 25-én Gelka és Xian mutatja be dj-szetjét, másnap pedig Crimson & Chrom, illetve Gordon c Splatter tart afterpartyt.