A fiatal költők egy-egy Jarmusch-filmre írt esszéi a folyóirat negyedik számának bemutatóján hangzottak el, amit novemberben tartottunk a Klauzál 23-ban. (Videó az eseményről)

A „Jarmusch kedvenc filmjei” fantázianevű Prizma-filmklub folytatódik, észletes program itt olvasható.

A Prizma ötödik a gyerekfilmmel foglalkozó száma a múlt héten jelent meg, itt kapható: http://prizmafolyoirat.com/arusito-helyek/

JARMUSCH-JEGYZETEK

Pallag Zoltán: A megértés vágya (Broken Flowers)

„A Broken Flowerst a Dózsa Mozi kamaratermében láttuk. Talán csókolóztunk is. Nem tudom. Aznap ősz volt és 2005. Emlékszem, amikor kijöttünk magasak voltak a fák és megosztottuk egymással gondolatainkat. Nem lettem okosabb, mert akkor még nem tudtam, hogy Don Johnston én vagyok.”

Tolvaj Zoltán: Túlvilági sétatér (Szellemkutya)

„Sosem tudtam eldönteni, melyik a vadabb végzet. Ha leviszem a szellemkutyát sétálni, vagy hajnalban ő beállít, és levisz egy sétára téged. Talán mindenki, aki az éjszakát körbelépkedi, Szellemkutya. Egy titkos erkölcs pórázával a nyaka körül, ellentmondásos küldetések, a sétatér bármely partján nem önmagát találja. Ghost Dog… Power, equality. – Oh, you see everything, my Brother.”

Ijjas Tamás: A véletlen doboza (Éjszaka a Földön)

„Ha beülök egy idegen mellé, hirtelen felerősödik minden, érzem, ahogy a gégémet súrolja a porral teli levegő, a tüdőm légzsákja csak egy nagyobb koccanásra vár, a nevető izmaimba, mintha horgot akasztottak volna. Próbálok viselkedni. Rá vagyok utalva egy másik emberre, a jogosítványára, a hangulatára, a bioritmusára. Ki tudja, milyen perverziói vannak, lehet, hogy kecskepornót néz otthon.”

Bajtai András: Hallucinogén átokföldje (Halott ember)

„Nem tanácsos halott emberrel utazni”, kondul meg harangként rögtön a film elején a Henri Michaux-tól származó mottó, úgy figyelmeztetve bennünket, mintha csak a Pokol kapuján készülnénk belépni. Ezzel a baljós idézettel veszi kezdetét az öntörvényű gyászszertartás, mi pedig – a komor felütés ellenére – elindulunk a sosemvolt koporsó után.„

Borsik Miklós: Jarmusch mint a (szelíd) szökés tere (Törvénytől sújtva)

„Roberto Benigni csalt. Aztán a cellából hiányzó ablak helyére ablakot rajzolt, hogy azt higgyük, nem csak az ablak létezik, hanem az ablak is. Megalkotta a szökésre kétszeresen is alkalmatlant. Ami zárt, mivel zárt, és zárt, mivel csak rajzolt. Vagy háromszorosan? Tudjuk, a szomszéd cellába nyílt volna, de milyen jó kiszökni Jarmuschba egy csukott ablakon.”


TÉVÉTRASH – HETI SZÖRNY

The Halloween Tree (a bevezetőt írta: Sepsi László)

„A Cartoon Network produkciójában készült The Halloween Tree már érezhetően egy olyan kor terméke, amely túl van a gyerekeknek szóló mozgóképek megreformálásán. Nem csupán a korábbi évtizedek domináns Disney-rajzfilmjeitől üt el sötét színkezelésével, de azt is bizonyítja, hogy Tim Burton és társa az elmúlt években sikerrel kanonizálták többek között a halál karneváli ábrázolását a gyerekfilm határain belül.”

Fear Itself ep. 1×08: Skin and Bones (a bevezetőt írta: Sepsi László)

„Az indián folklór Fessenden interpretációjában kielégíthetetlen étvágyú démonként megjelenő figurája egyszerre sűríti magába a természettel szemben is tiszteletlen civilizált ember hübriszét és a magánéleti kapcsolatok mélyén rejlő korlátlan önzést, miközben egyúttal a bűvkörébe került mikroközösségek végzetét is magában hordozza.”

Monster Squad ep. 1×01: Queen Bee (a bevezetőt írta: Sepsi László)

„Ugyan a Célpontok és A texasi láncfűrészes mészárlás hétköznapi pszichopatái, Az ördögűző és az Ómen-sorozat megszállott gyerekei vagy az elburjánzó állathorror fenevadai egy szűk évtized alatt kiszorították a klasszikus szörnyeket az amerikai filmszínházakból, ám a régimódi rémek dicső (tetsz)halál helyett a televízióban és azon belül is a gyerekműsorok szolid közegében találtak megalázó menedékre.”

X-akták: A gumiember/A gumiember visszatér (a bevezetőt írta: Sepsi László)

„Ha a hazai nyolcvanas években született generáció egyes számú kollektív traumája a Walt Disney Bemutatja Kacsamesékjének megszakítása Antall József halála miatt 1993 egy jeges vasárnapján, akkor a következő sokkot kétségkívül az X-akták 1994-es magyarországi sugárzása okozta.”


PANKRÁCIÓ VS. BALETT – DARREN ARONOFSKY

Ureczky Eszter: Az édes kislányok bekattannak, ugye? (Darren Aronofsky: Fekete hattyú)

„Vajon lakozhatna-e Nina testében egyszerre mindkét hattyú, vagy elveszíti makulátlan Fehér Hattyúját a tökéletes Fekete árán? Az új balettcipő betöréséhez a finom rózsaszín szatén nyirbálására, öltögetésére, a talp püfölésére, összekarcolására, érdesítésére van szükség; ahogy a táncos is apró darabokra szedi hozott anyagát, testét-lelkét, hogy aztán a próbaterem tükrében és a színpadon újra összerakja. Így születik a Fekete Hattyú – és így hal meg az édes kislány.”

Tüske Zsuzsanna: Áldozati állat (Darren Aronofsky: A pankrátor)

„A szerzőiség tekintetében külön érdekességet jelent, hogy kétféle szerző találkozásából születik meg a mű: az egyik maga a rendező, a másik a sztár. A film ugyanis erős analógiát teremt a főhős, Randy Robinson és az őt alakító Mickey Rourke sorsa között, akinek szakmai és magánéleti szempontból is meglehetősen viharos évei után ez a szerep jelentette az igazi nagy visszatérést. „


JLG 80

Pálos Máté: Fin de JLG (Jean-Luc Godard: Film Socialisme)

„Az idős mester nagy hévvel utasítja el azt a mára klasszicizálódott európai „középutas” művészfilmet, amelynek hitelesítésében kétség kívül neki is fontos szerep jutott, és utolsó leheletével tekintélyét arra használja fel, hogy a kísérleti mozgóképet, az avantgárd szellemiségét az artmozihálózat vásznaira csempéssze.”

Prax Levente: A töredékesség megjelenési formái Godard Bolond Pierrot című filmjében

„Jean-Luc Godard elbeszélő filmjei, nevezetesek arról, hogy szerkezetük rendkívül töredezett. A tanulmány a Bolond Pierrot című filmen keresztül mutat rá ezen töredezettség lehetséges okaira, illetve néhány megjelenési formájára.”


KÍSÉRLETI FILM – SZABAD FORMÁK

Lichter Péter: Pszichedelikus koktélok – Harry Smith filmjei
prizmafolyoirat.com/2010/12/kiserleti-vetito-11-lichter-peter-pszichedelikus-koktelok-harry-smith-filmjei/
„Harry Smith az amerikai avantgárd film legszínesebb egyénisége volt. Egész életét meghatározta szülei panteista és spirituális tanítása. Gyerekkorának nagy részét a Lummi és Samish indiánok dalainak rögzítésével töltötte, később a Kiowa-jelnyelv szakértője lett.”

Az átalakulás szimbólumai – Interjú Apichatpong Weerasethakullal (fordította: Kovács Kata)

„Nagy kedvencem Arthur C. Clarke, Asimov, Ray Bradbury – nagyon érzelmes generáció volt az övéké. És az emberi természet alapvető dolgaival foglalkoztak. A jövőbeli emberi kapcsolatok gondolata pedig a buddhizmushoz is köthető. Számomra a buddhizmus nem vallás, hanem világnézet.”


TANULMÁNY

Ureczky Eszter: A ház másik arca: tükör és maszk Az operaház fantomjában

„A maszk és a tükör motívumai az identitásvesztés és -nyerés helyeiként jelennek meg a filmben, ahol a maszk elsősorban férfi, míg a tükör női attribútum, s közös bennük az elrejtés, a megmutatás és a torzítás dinamikája. A maszkban rejlő tükröző funkció arra is adhat egy lehetséges magyarázatot, hogy miért vált ez a korántsem hibátlan alkotás műfaji paradigmát teremtő, számtalan feldolgozást megért klasszikussá, azaz mi teszi a Fantomot máig a horror tárgyává?”

Lichter Péter: Luc Besson és a Cinema du Look

„A nyolcvanas évek francia filmjének „legújabb új hullámát” három rendező, Luc Besson, Jean-Jacques Beineix és Léos Carax neve fémjelezte. Velük fontos változásokon esett át a francia szerzői film: belépett a posztmodern nehezen behatárolható, vitatott korszakába. A kortárs kritika által egyszerre ünnepelt és kétellyel kezelt filmjeikben megjelent a francia mozi gyökeres megújításának igénye, ami többek között a korábbi nagy korszakok (mint az új hullám és a lírai realizmus) megidézésén és az amerikai film technikáinak felhasználásán alapult.”


BESZÁMOLÓ

Roboz Gábor: Közérzetjavító túladagolás (Beszámoló a negyedik EUShorts rövidfilmfesztiválról)

„Az EUShortson vetített, gyakran rendhagyó vagy egyenesen szélsőséges szituációkat, illetve figurákat felrajzoló munkák között egyaránt találhattunk egyetlen gegre vagy gegsorra építő filmeket és valamilyen létállapot érzékeltetésére törekvő alkotásokat, továbbá fokozottan önreflexív és a feltűnést teljesen kerülő mozikat is, amelyek esetenként súlyos témák kendőzetlen vagy éppen cinikus ábrázolásától sem riadtak vissza.”

Jakab Veronika–Roboz Gábor: Párbeszéd és kölcsönhatás (Beszámoló a III. Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferenciáról)

„A kétévente megrendezett Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferencia a filmtudomány és a pszichoanalízis területei közötti párbeszédet kívánja életben tartani. A 2006-ban indult, pécsi szakmai fórumon idén november végén az önreflexivitás és reflexivitás témaköre állt a vizsgálódás fókuszpontjában.”


INTERJÚ – MAGYAR FILM

Az alkalmazott zeneírás nehézségei – Keller Mirella interjúja Zombola Péterrel

„Zombola Péter fiatal kortárs zeneszerző. Magyar és külföldi fesztiválok bemutatói, két tanári állás (Színház- és Filmművészeti Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola), zenekari-, kórus-, szóló-, illetve színházi művek komponálása mellett a filmes világgal is kapcsolatba került, legutóbb Mundruczó Kornél Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv című filmjének zenei szerkesztőjeként.”


www.prizmafolyoirat.com