A szerző a hetvenes-nyolcvanas években szakíróként, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, az EMI Quint, a Hungaroton zenei szerkesztőjeként szoros kapcsolatban volt a zenésztársadalommal, valamint a hazai zeneipar vezetőivel. Közeli munkatársa volt Bors Jenőnek, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat egykori igazgatójának, az EMI Quint ügyvezetőjének valamint Erdős Péternek, a Hungaroton egyik vezetőjének, aki évtizedekig "élet és halál ura" volt a könnyűzenében. 

A szerző az MTI-nek elmondta: nem interjúkötetet írt, hanem emlékeit tette közzé, s korábban megjelent könnyűzenei tárgyú cikkeiből válogatott. 

A kötetben olvashat az érdeklődő mások mellett Bródy Jánosról, a Beatricéről, a Bikini együttesről, Nagy Feróról, a legendás A. E. Bizottság zenekarról, Fenyő Miklósról, az LGT-ről, a KFT-ről, az Omegáról, Vikidál Gyuláról, Cintuláról, a korszak közismert műsorvezetőjéről, lemezlovasáról. Szó esik a kötetben a lemezkiadás akkori mindennapjairól is. 

Wilpert Imre a könyv belső borítóján vallja, hogy a hanglemezekhez, főként a hagyományos fekete lemezekhez fűződő szenvedélye volt könyve megszületésének mozgatórugója.
A rövid írások a sztárzenészek bemutatása mellett kulisszatitkokat tárnak fel a lemezkiadásról, érzékeltetve, hogy milyen volt a könnyűzenével foglalkozó intézmények munkamódszere, a Kádár-kor kultúrpolitikája. 

A Dübörög a basszus a Duna Könyvkiadónál jelent meg a 79. Ünnepi Könyvhétre, a kötetet a kiadó sátránál vasárnap délután dedikálja a szerző Budapesten, a Vörösmarty téren.