Az 1925-ben megjelent A mi időnkben című, első novelláskötetének egyik első kiadású példányában, annak üresen hagyott lapjain találtak rá Hemingway két rövid, ironikus, kézzel írt költeményére. Ezeknek stílusa olyan profán, hogy akkoriban aligha lehetett volna őket nyomtatásban publikálni. A kötetet annak idején barátjának, Jack Cowlesnak ajándékozta, majd több tulajdonoson keresztül végül eljutott Mark Hime könyvkereskedőhöz, a ritka könyvekre szakosodott Biblioctopus kaliforniai könyvesbolt tulajdonosához.

Hime most eladni készül a könyvet, kikiáltási ára 75 ezer font - 24 millió forint. Ez lesz az egyik legnagyobb különlegessége a hétvégi londoni antikvár könyvvásárnak, az Olympiának. A vásár katalógusában minden megtalálható Sherlock Holmestól Ian Flemingig, kapható lesz Charles Dickens Itáliai utazásának első, dedikált kiadása és Antonio Frizzi velencei költő 1772-ben írt Szalámi-ódája is. Az árverés másik ritka kincse Percy B. Shelley 1811-ben Oxfordban kinyomtatott költői esszéje A dolgok jelenlegi állásáról (The Existing State of Things), és megvásárolhatók fotóritkaságok is, köztük egy 1891-es felvétel ausztrál őslakosokról.

Mint Hime a Guardian című brit napilapnak elmondta: bár aligha nevezhető költőként olyan zseninek, mint például TS Eliot, Hemingway stílusa e két versen is érződik. Az egyik versben, amelynek címe Ezt várta a kor (The Age Demanded), az "elveszett nemzedéken" ironizál, azokon az 1920-as években Párizsban élő amerikai írókon, F.Scott Fitgeraldon, Ezra Poundon és önmagán is, akik a Montparnasse kávéházaiban rendszeresen az asztal alá itták egymást, miközben torkuk szakadtából énekeltek, megváltották a világot és a szabad szerelemnek hódoltak. A vers végén azt írja, hogy a kor végül "megkapta azt a sz..t, amit várt."

A másik vers a hús-vér szerelemé. Hemingway Szent Valentin napján ajándékozta a könyvet Cowlesnak, de az ajánlásban megjegyezte, hogy e mögött nem volt semmilyen "szexuális jellegű hátsó szándék". Mindazonáltal a vers leginkább különböző nemi tevékenységekről szól: maszturbáló szerzetesekről, bagzó macskákról, harapdáló lányokról, és ebben a káoszban a költő nem tud, feltehetően nem is akar rendet tenni.

"Úgy érzem, hogy amikor Hemingway ezeket írta, nagyon jól érezte magát, élvezte az életet és miután megjelent a könyve Amerikában, érezte, hogy hamarosan híres lesz. Már mögötte voltak azok a napok, amikor, mint a Vándorünnepben írta, "nagyon szegény és nagyon boldog volt". Nem tudta, hogy még ezután jönnek a bajok: az alkoholizmus, a depresszió, az írásképtelenség korszaka" - mondta Hime.