- Több drámapályázatot nyertem, az egyik legjelentősebb a millenniumi, amelynek az eredményhirdetése 2001-ben volt. Egernek csillaga volt a darab címe, amely deheroizálva mutatta be Dobó Istvánt. Pontosabban azt, hogy mi történik az egri diadal után, mit művel vele ez a nép és ez az ország. Ez még mindig tabu téma, mert nálunk csak szoborba öntött hősök létezhetnek. Ezért Egerben szóba sem jöhetett a bemutatása, és másutt sem. Hiába nyertem vele igen magas összeget

- Hiller István akkori miniszter adta át a díjakat a Nemzeti Múzeumban -, a többi néma csend. De ezt tulajdonképpen már megszoktam. Három jelentős pályázatot nyert drámámból csak egy került színre, az is talán csak azért, mert annak a pályázatnak, amely Katona Józsefről szólt, az volt az alapfeltétele, hogy a nyertes művet elő is adják. A Kecskeméti Katona József Színház mutatta be, de bár ne tette volna!  A mi K.Józsink volt a darabom címe, még Darvas Iván adta, aki mindig is pártolt engem mint színdarabírót. Ő rendezte A festett király című drámámat Gyulán. Kecskeméten azonban "muszfeladatnak" tekintették a bemutatót, amit ki kell pipálni - olyan is volt! Meghúzták szegény művemet a felismerhetetlenségig, bár a színészek mindent megtettek, hogy mentsék a menthetőt. Olyan sokkot kaptam, hogy azóta nem írok drámát, csak regényt - vall írói munkásságának hátulütőiről Gosztonyi János.

- Korábban nagyon sikeres rádiójátékai is voltak. Van ma igény erre a műfajra?
 
- Nem, a Magyar Rádiónál nincs fogadókészség, sőt még azt sem teszik meg,hogy megismételnék a régieket, amelyek dobozban állnak. A nagy lehetetlen című rádiójátékomat, amit olyan színészek adtak elő, mint Básti Lajos, Mezei Mária, Kállai Ferenc, a magyar után több mint tíz külföldi rádióadó is leadta. Marton Frigyes rendezte az első szatírámat. A Rádióban a hetvenes években nagy élet volt, igazi műhely, de immár húsz éve annak, hogy felszámolták.

- Az Ünnepi Könyvhéten azonban három könyve is ott lesz...

- Az életálmok című regényem és a tavaly megjelent arckép-gyűjteményem, Láttalak, elmeséllek címmel. Ebben a sajátos görbe tükörben mindenki benne van, aki fontos. Másfélszázan - Aczél Györgytől Weöres Sándorig -, elsősorban a színházi világból, amelyet legjobban ismerek, de vannak benne írók, muzsikusok, sportolók és énekesek, sőt: maga a szerző is, különben nem lenne hitele a műnek! Sok embert ismertem hosszú pályám során, és sok történet van, amire más nem emlékezhet, csakis én. A címet Gabnai Katalin szerkesztő adta, akihez elvittem a kész anyagot, és ő felvállalta. Az Argumentum Kiadó jelentette meg 2007-ben, és a második kiadás is elfogyott. Természetesen nem volt reklámja, de szájhagyomány útján elterjedt a dolog, és rögtön megsértődtek azok, akikről nem írok kedvezően. De ez engem sosem érdekelt. Teszem a dolgomat, és nem törődöm a reagálásokkal. Ami fontos, az az olvasók véleménye. Tőlük sok telefont és visszajelzést kaptam. Ezért megírtam a folytatást azokról, akik kimaradtak az első kötetből: És téged is láttalak, és téged is elmeséllek címmel - újságolja az író.

- Mi készül most az írói műhelyben?

- Újra regény. Volt egy életrajzi könyvem a Szépirodalmi Könyvkiadónál, amely csak annak megszűnése miatt nem jelent meg 1990-ben. Zsákpapírok a címe, mert a koncentrációs táborban valóban zsákpapírra írtam tintaceruzával a jegyzeteimet. Ezek aztán elvesztek, de én megmenekültem tizennyolc évesen. Ezt írom meg, és természetesen benne van a Színművészeti Főiskola az ötvenes években, ahol később tanár és egyetemi docens is lettem, - meg az egész pályám. Ezt az önéletrajzi regényt most az Argumentum kiadó készül megjelentetni.