Hobo Blues Band: „Halj meg, és nagy leszel!” / PRAE.HU

Kezdődött 1978-ban, a P.Mobil koncertek közti szünetekben, folytatódott a Fekete Bárány kult-fesztiválon, és tartott 33 évig. A HBB: keserédes, piszkálódó, fityiszt mutató irónia, szociopolitikus-társadalomkritikus, metaforikus, versek-szavalások, néha-néha léha-laza, vagy épp vérkomoly ars bluesica, zenei eklektika, de azért mégis a blues mezején való kóborlás, na és persze rock és roll, ősklasszikusokkal, átírva, felforgatva – végeredményben egy életérzés, életforma krónikája. HBB-emlékek, borosüvegek, beszélgetések – Hobo és zenekara nem csak a könnyűzene úttörője és óriása, hanem az őt hallgató emberek kollektív memóriájának és személyes emlékének örökké aktív tagjai.

Hobo Blues Band: Hosszúlábú asszony

Legyen az a Hendrix-átiratában elhíresült, de a HBB által még jobban átdolgozott, duettben énekelt „egy csavargó balladája” (Hey Joe), a viharban születettek fájdalmasan szép líraija (Közép-európai Hobo Blues II), a „legfeketébb hangú fehér énekes” csattanós szerelmes meséi (Hosszúlábú asszony), vagy a tánczenétől a jazzes gitárszólókon keresztül a rock opera stílusán mindent felölelő, vizionárius és mai napig előremutató Vadászat lemez (és annak 2008-as felújított repríze, a Bolondvadászat). Méltatásra nem szorul, emlékezésre viszont igen, amihez a 90-es évekbeli felállás – Hobo (ének), Tátrai Tibor (gitár), Póka Egon (basszusgitár), Solti János (dob), közreműködik Deák Bill Gyula (ének) és Hobo mostani munkatársa, Madarász Gábor (gitár) – húzza az elgondolkodtató és önfeledt talpalávalót.

Hobo Blues Band: Rolling Stones blues

A hatalmas érdeklődésre való tekintettel a zenekar nem is egy, hanem két koncerttel búcsúzik, ugyanis a február 12-ei előadásra már majdnem minden jegy elkelt. Hogy senki ne maradjon le, február 11-én is önálló előadást tart a HBB, ami a zenekar számára kiváló apropót nyújtott, hogy a terjedelmes életműből tovább szemezgetve bővítse a repertoárt. A műsor csak nagyjából fog megegyezni a két estén, akadnak olyan dalok, melyek csak pénteken vagy szombaton hangzanak majd el – így aki bírja, utoljára még kétszer is „lemehet kutyába”.

Hobo Blues Band: Nem lehet két hazád

Aggódni persze nem kell, Hobót még „mindig gyötri a rohadt rock’n roll”, új zenekarával és Madarász Gáborral 2009-ben legszebb tradíciójához hű, mégis korszerű, harapós lemezzel (Circus Hungaricus) építgette tovább szólópályáját. A HBB viszont búcsúzik, itt az idő, hogy még egyszer, utoljára meghallgassuk az HBB-lemezerdő legemlékezetesebb meséit – de ki lehetne alkalmasabb a koncert felkonferálásánál, mint a bohóc, a bolond, a csavargó, A Hobo? Íme, a búcsúperformanszra szóló hivatalos invitálás:

Búcsúlevél

„Hát eljöttem utoljára, hogy előadjam számomat.

De üljünk asztalhoz előtte!

Fáradtak és szomorúak vagyunk,

Mégis nyugodtan és mosolyogva beszélgessünk.

Mi történt veled?

Mi történt veletek mostanában?

Tegyük le fegyvereinket!

Védtelenségünk legyen büszkeségünk!

Régi lovagok esküje, hol vagy?

Ez már nem a hősök kora, sem a bolondoké.

Nézzünk egymásra! Ne hajtsuk le fejünket!

Ilyenek vagyunk. Látod, nem is olyan szörnyű.

Ars bluesica, 1983

Vége felé közeledik 42 éve kezdődött ámokfutásom. Eljött az ideje rendezni és befejezni a dolgokat. Írtam dalszövegeket, könyveket, monodrámákat, színdarabot, csináltam lemezeket, előadóesteket, részt vettem filmekben, játszottam zenekarban, színdarabokban, énekeltem mások lemezein, de ami a legfontosabb, ötezer fellépésen vagyok túl. Pályám leghíresebb lépése a Hobo Blues Band megalapítása volt 1978-ban. Tervek és célok nélkül, saját örömömre hoztam össze a csapatot. Nem gondoltam hosszú pályafutásra, munka melletti, szombat esti zenekarnak indultunk. Fekete bluest és fehér rock and rollt játszottunk, kiegészítve pár verssel. A közönség igénye és kihívása megváltoztatta hozzáállásomat, saját dalok sorozatát kezdtük írni, majd lemezeket is csináltunk. Akkor 33 éves voltam, most, az utolsó koncerten 66 leszek, a zenekar pedig feleennyi. Sok csodálatos és néhány keserű évet töltöttem el itt, sok-sok zenész társaságában, a közönség érdeklődése és kifogyhatatlan türelme kíséretében.

A zenekar legnagyobb egyéniségeinek évtizedek óta saját útjai vannak, többüknek nagyon sikeres. A régi banda újbóli összehozására tett kísérletek 2009-ben mindannyiunk más elfoglaltságai miatt sikertelenek voltak, nekem pedig ma sincs kedvem a nosztalgiázásra. Ezért úgy döntöttem, hogy ennek a rögös, de gyönyörűséges útnak legyen szép a vége. A HBB 30. születésnapján, 2008-ban tizenöten léptünk fel, a koncert igyekezett átfogó képet adni a három évtized munkásságáról. Ezt nem akarom megismételni. Most a számomra leginkább meghatározó muzsikusokat kértem fel. Sajnos, Fuchs Laci már nincs köztünk.

Megkerestem Póka Egont, Solti Jancsit, Tátrai Tibit, indoklásommal együtt elmondtam nekik a búcsúkoncert ötletét, amit ők jó szívvel megértettek és elfogadtak. A 66-os és 33-as számok összecsengése pedig kézenfekvővé tette a dátumot. Vendégként meghívtam Deák Bill Gyulát, akivel majdnem 6 évet töltöttem a HBB-ben és Madarász Gábor gitárost, akivel az utóbbi időben dolgozom. Így ezen az estén együtt lesz zenészmúltam és jelenem. De jövőm is. (Ha még van.)

Hát mégegyszer és utoljára nekirugaszkodunk, hogy felidézzük legkedvesebb dalaink egy estébe beleférő részét és elbúcsúzzunk egymástól és Önöktől.

Szeretettel vár Mindenkit a Hobo Blues Band és Hobo!

Piliscsaba, 2010.10.09.”

Halj meg és nagy leszel: Hobo Blues Band búcsúkoncert

2011.02.11-12., Papp László Budapest Sportaréna, 19.30

Jegyárak:

Ülő 1: 12.500.-

Ülő 2: 9.900-

Ülő 3: 7.500.-

Ülő 4: 5.900.-

Ülő 5: 4.900.-

Álló: 6.900.-