A kiállított művek azért különlegesek, mert Kokas-rajzot eddig sem a szakma, sem a közönség nem látott. Ő annyira festőként égett bele a köztudatba, hogy rajzairól soha nem esett szó és nem is kérdezett rá senki - mondta László Ágnes, a Kossuth Kiadó kommunikációs vezetője kedden az MTI-nek.

Egy véletlen rendrakásnak köszönhető, hogy a művész özvegye, Kokasné Kósa Judit a közelmúltban a műterem galériáján rátalált arra a hatalmas, érintetlen papírhalomra, amelyből sok száz rajz, vázlat, dokumentum került elő. A leletek döntő többsége kézi rajz: tussal, diófapáccal, ceruzával készült.

A váratlanul előkerült anyagról az özvegy először Kocsis Andrásnak, a Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatójának szólt, majd megkérte Bereczky Loránd és Rózsa Gyula művészettörténészt, hogy szakmai szempontból segítsen különválasztani a lényegest a lényegtelentől.

"Kokas azon túl, hogy zseniális festő volt, nagyon jól tudott rajzolni" - idézte fel Bereczky Loránd az MTI-nek.

Mint kifejtette, a nagy papírhalomból gouache, váli tájkép, főiskolai (1947-1952), és a pályakezdő időszakban készült alkotások kerültek elő, erős, jó művek. A művészettörténész szerint a Kokas-képek ismerőinek azért is különlegesség az anyag, mert néhány rajz előtanulmánya lehetett a később híressé vált festményeinek, például az igazán ismertté vált Asztalos című képének.

Külön pikantériája a műveknek, hogy többségük a háború utáni években születhetett, mert használt papír hátoldalára rajzolta őket a művész, például szabó kisiparosok már idejétmúlt okmányaira, és a főiskola nyilvántartásának dokumentumaira.

A XX. század egyik legjelentősebb magyar képzőművészének kikezdhetetlen tekintélye volt művésztársai és a műértők körében, akik mind úgy gondolhatták, hogy ismerik Kokas Ignác teljes életművét. Az érett Kokas ugyanis nem rajzolt, rögtön az ecsethez nyúlt, sokszor kint a természetben - mondta Bereczky Loránd.

A kiállítás március 5-ig tart nyitva a Cultiris Galériában.