A soknemzetiségű, akkor Magyarországhoz tartozó Szenttamáson született 1941-ben. Gimnáziumi tanulmányait Újvidéken végezte, majd az itteni egyetem magyar szakán tanult tovább, később pedig elvégezte a belgrádi egyetem filozófia szakát is.

Újságírói pályáját újvidéki ifjúsági lapoknál kezdte, 1971-től a Magyar Szó Kilátó című irodalmi mellékletét szerkesztette, 1984 és 1987 között a belgrádi Politika színházi kritikusa is volt. 1965 és 1967, valamint 1968 és 1971 között az Új Symposion és az újvidéki Polja, 1987 és 1989 között a zágrábi Prolog szerkesztőbizottsági tagja. 1980-ban az Újvidéki Televízióhoz került, tíz éven át dramaturg, majd 2002-ig irodavezető volt. 2002 óta szabadfoglalkozású író, a Szépírók Társaságának tagja, publicisztikai írásai itthoni lapokban is megjelentek.

Majdnem minden műve, regényei, esszéköteteinek is nagy része Újvidékhez kötődik, ahogy egy interjúban megfogalmazta: "Mindig a város bűvöletében éltem. Itt küzdöttem és vitatkoztam, éltem meg kudarcaimat és sikereimet. Újvidék volt szellemi nyugtalanságom színhelye". Első regénye, a sok vitát kavart Egy makró emlékiratai című is az újvidéki Forum Kiadónál jelent meg 1967-ben. A pesszimistának bélyegzett mű, ahogy egy kritikus írta róla "az örökös kételkedés, a hitetlenség, az illúzióvesztés regénye", amely a hatvanas évek Jugoszláviájában élő fiatalok sorsán keresztül mutatja be a társadalmi beilleszkedés képtelenségét.

1969-ben jelent meg első elbeszéléskötete Szitkozódunk, de szemünkből könnyek hullanak címmel, majd 1975-ben esszéi, A vers kihívása címmel. Első drámakötete, a Judit 1989-ben szintén a Forum Kiadónál jelent meg.

Az író saját bevallása szerint az Egy makró mellett három másik művére a legbüszkébb: az 1984-es Áttüntetések című regényére, amelynek hősei is az elveszett lényeget keresik az idő mindent alakító munkája ellenében, a 2000-es Exterritórium című dokumentumregényére, amely Újvidéken, az 1999-es NATO-bombázások idején született, s a 2003-ban megjelent Hontalan esszék című kötetére.

Műveiben, regényeiben, esszéiben, publicisztikájában egyaránt gyakorta foglalkozik a mellőzöttek sorsával, a kettős vagy többes identitás kérdésével. Írásai többek között angol, német, szlovén, holland és albán nyelven is megjelennek, s minden könyvét szerbre is lefordították.

Munkásságát több rangos díjjal jutalmazták, 1995-ben Déry-díjat kapott, 2001-ben az Év könyve elismerést vehette át az Exterritóriumért, 2003-ban Füst Milán-díjjal, 2005-ben Pulitzer Emlékdíjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki, 2004-ben megkapta Újvidék város Februári díját. 2009-ben Kossuth-díjat kapott irodalmi munkásságáért, azokért az írásaiért, amelyek a kisebbségi vajdasági lét megragadó, epikus felidézését egyesítik a politikai gondolkodó elmélyült és szenvedélyes érvelésével.

Végel László 2005-ben magyar állampolgárságot kapott.