Az irodalomtörténész az MTI-nek felidézte: többször rajzolta fel Rába György életútját, és ezek egyikében a "ma élő legnagyobb költőnek" aposztrofálta gyűjteményes kötetének megjelenésekor.

"Nemcsak mint költőt szerettem, hanem mint kollégát is, hiszen irodalomkutatóként évtizedekig közös témánk volt: Szabó Lőrinc" - mondta Kabdebó Lóránt. Hozzátette: sok mindenben nem értettek egyet, de szakmai nézeteltéréseinket mindig a legbarátibb, legkollegiálisabb egyetértésben tudták megvitatni.

Kiemelte, hogy Rába György Szabó Lőrincről írott kismonográfiája meghatározó volt a költő munkásságának befogadás-történetében. "Később Babits Mihály lett a fő kutatási témája, és az egyik legfontosabb Babits-kutatóként élt közöttünk" - idézte fel Kabdebó Lóránt Rába György irodalomtörténeti munkásságát.

Rába György lírája több szálon kapcsolódott a legújabb európai és világirodalomhoz. "A hagyomány méltatója, ismerője, elemzője saját verseiben gyökeresen új megoldásokat alkalmazott. Sokan nehezen értették meg, de ha egyszer versei kinyíltak és minden dimenziójuk felfoghatóvá vált az olvasó számára, érezhetővé vált, hogy egyszerre képes indulati és értelmi szinten is megragadni a létezést" - fogalmazott a kutató.

Turczi István költő az MTI-nek elmondta, hogy 1995 nyarán ismerte meg Rába Györgyöt, a Parnasszus folyóirat indítása kapcsán. Kiemelte a költő Szép hűtlenek című kötetét, amely Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád versfordításairól szól. Mint felidézte, Rába György első verse a Nyugat folyóirat utolsó számában jelent meg 1941-ben.

"Elmesélte nekem, hogy nem ismerte személyesen Babitsot, már csak a temetésére tudott elmenni. Később őt is felkérték a hagyaték gondozására, és 1949-től egyre jobban beleásta magát Babits Mihály életművébe" - idézte fel Turczi István. Megemlítette, hogy Rába György öt olyan személyt nevezett meg, aki nagy hatással volt indulására: Rónay Györgyöt, Végh Györgyöt, Thurzó Gábort, Mándy Ivánt és Szabó Zoltánt. "És nagyra becsülte Lator Lászlót is" - tette hozzá.

Rába György rendszeresen publikált a Parnasszusban, az utolsó éveket leszámítva. "Szó volt róla, hogy Giacomo Leopardi néhány fordítását nálunk közli majd, sajnos erre már nem került sor" - tette hozzá Turczi István. Arra is kitért, hogy nagy hatással volt rá Rába György költészetének szikársága, gondolati tömörsége. "Hihetetlen szigorúan bánt a szavakkal, többször átszűrte magán a verseit. Büszke lehet az a folyóirat, amelyik közölhette őt" - hangsúlyozta.

Az elhunyt költő a budapesti egyetemen magyar-francia szakon szerzett oklevelet 1948-ban. 1949-től középiskolában tanított Budapesten, 1957-től 1982-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa volt, 1983-1987-ben pedig a Modern Filológiai Társaság alelnöke. Versei, kritikái 1941-től jelentek meg különböző lapokban, így a Nyugatban és a Magyar Csillagban; egyik szerkesztője volt az Újhold című folyóiratnak.

Értékes a Nyugat első nemzedékének fordítóiról szóló monográfiája, amely A szép hűtlenek címmel jelent meg. Foglalkozott Babits, Ady, Szabó Lőrinc és József Attila munkásságával. Főként olasz irodalmárok műveit fordítja magyarra, és ő szerkesztette az Olasz költők antológiáját. Kutatási területe a magyar műfordítás-történet, a Nyugat-kutatás, az avantgárd és a kortárs magyar líra és próza volt. 2007-ben a Magyar Írószövetség örökös tagjává választották.

1983-ban kapott József Attila-díjat, 1993-ban Széchenyi-díjat. Kossuth-díjat 2008-ban vehetett át "a nyugatos hagyomány egyik képviselőjeként, a tradicionális és modern költői nyelv megújításában elért eredményeiért.