Az oxfordi St. Peter's College munkatársa, aki a 18. század hajnalán íródott levelek kutatója, kisfiától kapott váratlan segítséget a Swift által használt nyelv megértéséhez. "Ha épp nagy gondban vagyok egy-egy kifejezés megértésében, megkérem a hároméves fiamat, aki tökéletesen selypít, hogy mondja ki hangosan nekem" - mondta Abigail Williams.

A Journal to Stella (Levelek Stellához) című gyűjteményt alkotó leveleket Jonathan Swift két nőnek, Esther Johnsonnak (Stellának) és a vele együtt élő Rebecca Dingleynek küldte. Williams szerint az írásokat csak hangosan felolvasva lehet jól megérteni. Swift a különleges "babanyelv" kialakításakor ugyanis úgy próbálta meg a kisgyermekek beszédét utánozni, hogy az ismerős szavakban, kifejezésekben felcserélte a mássalhangzókat vagy a szavak elejéről, végéről elhagyott egyet-egyet.

Az író gyakorta találkozott a két hölggyel, de kortársai visszaemlékezései szerint soha nem maradt egyedül Estherrel, vagyis Stellával. A 18. század óta azonban makacsul tartja magát az a nézet, hogy Stella és Swift titokban házasságra lépett, de hogy el is hálták-e a házasságot, az már hosszas viták tárgya volt akkoriban. Swiftnek a pletykák szerint két nővel is volt kapcsolata, az egyik Johnson volt, a másik viszont nem Dingley, hanem egy harmadik nő volt.

Williams, aki a Cambridge University Press Swift-összkiadásához tanulmányozza a nem egyszer szexuális töltetű leveleket, azt is felfedezte, hogy az író maga húzta ki - egyfajta játékként - a legintimebb mondatokat. "Tudósok eddig úgy gondolták, a 18. századi prűd szerkesztők száműzték Swift leveleinek intim részeit, hogy megőrizzék az író jó hírnevét" - magyarázta Abigail Williams.