bezár
 

art&design

2011. 01. 29.
Vita Párizsban az anyagtalan művészet anyagi oldaláról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Kell-e számla - és milyen - ahhoz, hogy egy múzeum közpénzen megvásárolja egy kortárs művész "anyagtalan" alkotását - ez a kérdés osztja meg a francia kultúra világát a Pompidou Központ kortárs gyűjteményének egyik vitatott beszerzése nyomán.

prae.hu

Mint arról a párizsi Le Monde beszámolt, a párizsi Pompidou Központ vásárlásait tizenöt éve bíráló Fred Forest képzőművész azt követeli, hogy a múzeum tegye közzé, mennyit fizet a kortárs alkotásokért. A múzeum ugyanis szerinte túl magasra értékel egy-egy nehezen minősíthető kreációt. 1997-ben a francia államtanács már elutasította Forest panaszát: a hatóság akkor azzal érvelt, hogy a különleges múzeumi vételár közzététele beavatkozást jelentene a műalkotások piacán, destabilizálná az árakat.

Tavaly azonban a Pompidou Központ egyik újabb beszerzése annyira különös volt, hogy Fred Forest ismét támadásba lendült. Webnetmuseum.org című honlapján nyílt levelet intézett Alain Sebanhoz, az intézmény elnökéhez, és azt követelte, tegye közzé, mennyiért és milyen feltételekkel vásárolta meg Tino Sehgal brit alkotó 2007-ben született This Situation (E helyzet) című művét.

A 34 éves, indiai származású, Berlinben élő brit alkotó a kortárs művészet világában már ismert, tavaly például a New York-i Guggenheim múzeumban volt kiállítása. Csakhogy Sehgal műveinek lényege anyagtalan, inkább performansznak, előadásnak tekinthető, azokat színészek mutatják be. A This Situation Párizsban 2009 őszén volt látható a Sehgal alkotásait gondozó Marian Goodman Galériában. Az akkori szemtanúk szerint hat hús-vér színész vitatta meg a művész által megjelölt témákat, jelentős gondolkodóktól kölcsönzött idézetek alapján.

Az anyagtalan mű nem Sehgal találmánya: 1960-tól számos koncept-művész, köztük Yves Klein, illetve a minimális művészet és a land art megannyi művelője hozott létre olyan alkotást vagy performanszt, amely nem létezne képként vagy szoborként. Az alkotó csupán a címet, az összeállítást, a sorrendet, játékmódot írja le, hogy valahol mindig újra be lehessen mutatni, elő lehessen adni. Sehgal azonban ennél is tovább megy: az ő performanszainak még leírása sincs, a művész azt is megtiltja, hogy fotót, filmet, hangfelvételt készítsenek róluk, tartalmukat kizárólag szóban közli.

A This Situationt tavaly áprilisban egy közjegyzőnél lezajlott "szóbeli találkozón" szerezte meg a Pompidou Központ. Ezen az alkotó mellett Alfred Pacquement, a múzeum igazgatója, a kortárs művészeti részleg kurátora és az eladó, a Sehgal műveit értékesítő Marian Goodman Galéria képviselője vett részt. Sehgal ismertette a performansz szabályait, hogy a Pompidou Központ munkatársai saját maguk rögzíthessék azt. Korábban ugyanígy járt el más alkotásainak esetében, például amikor a New York-i Modern Művészetek Múzeuma volt a vevő - partnerei akkor is elfogadták az általa bevezetett eljárást.

Fred Forest nem is ezt kifogásolja, hanem azt, hogy - amint arról az ArtsTree online folyóirat beszámolt - a brit művész a szóbeliség elvét a végsőkig alkalmazva semmilyen garancialevélben nem áll jót alkotásának hitelességéért, kizárólag készpénzt fogad el fizetségként és számlát sem ír, nyugtát sem ad, csupán a jegyző garantálja az üzlet megtörténtét. A Pompidou Központ szerint azonban a Goodman galéria igenis adott számlát és a fizetés nem készpénzben történt, mert a francia törvényeket betartották.

Ezzel azonban nem zárult le a vita. Fred Forest szerint ha ez igaz, akkor éppen Sehgal alkotásainak központi eleme, a kizárólag szóbeli létezés elve sérült meg, azaz "súlyos intellektuális és erkölcsi csalás" történt, és ezzel szerinte a This Situation el is vesztette kereskedelmi értékét. A Goodman galéria viszont azzal érvel, hogy mégsem volt materiálisan létező számla, mivel azt emailen küldték el a Pompidou Központnak, amely az alkotást a maga részéről digitális adatbázisában tárolja, és amikor akarják, bemutatja.

Alfred Pacquement szerint maga a művész változtatott elvein, ahogy alkotásai egyre keresettebbek lettek. Hat-hét éve, amikor még 10 ezer euró (2,75 millió forint) alatt járt egy-egy anyagtalan művének ára, valóban csak készpénz cserélt gazdát, ám a Goodman galéria szerint manapság Tino Sehgal egy-egy kreációjáért már 50-100 ezer eurót (13,75-27,5 millió forintot) is megadnak a kortárs művészet világában. Ennyit pedig csak bankátutalással lehet fizetni.

Egyelőre sem a múzeum, sem a galéria sem hajlandó elárulni, végül is mennyiért cserélt gazdát a This Situation.
nyomtat

Szerzők

-- MTI/PRAE --

MTI


További írások a rovatból

Kritika a roveretói Művészet és fasizmus című kiállításról
art&design

A tizenkettedik European Remembrance Symposiumról
A teremtett „képzelet” határtalansága
art&design

Mátrai Erik AIR című kiállításáról

Más művészeti ágakról

gyerek

Válogatás a bábszínház adventi programjaiból
Oksana Karpovych: Lehallgatva című filmje a 21. Verzió Filmfesztiválon
Rich Peppiatt: Kneecap – Ír nemzeti hip-hopot!
(kult-genocídium)


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés