bezár
 

zene

2011. 01. 29.
Mario Lanza tenor 90 éve született
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Mario Lanza, a múlt század első felének legnagyobb tenorja január 31-én lenne 90 éves. Élete egy szélsőséges fordulatokban bővelkedő Shakespeare-tragédiára hasonlít: a szegény külvárosi gyerek az operaszínpadok tündöklő csillaga, népszerű filmsztár lesz, majd elbukik és összetörve hal meg idegenben.

prae.hu

Alfredo Arnold Cocozza olasz bevándorlók gyermekeként látta meg a napvilágot Philadelphiában. Ötéves korától énekelt, de nem képezhette magát: az iskolából kimaradt és a családi boltban dolgozott. Aztán az első meseszerű fordulat: egy maghallgatáson annyira lenyűgözte a zsűrit, hogy ösztöndíjat kapott egy elit iskolába. 1942-ben énekelt először operaszínpadon, immár Mario Lanzaként.

A második világháború alatt a légierő művészeti alakulatával járta a frontot, leszerelése után egy bajtársa húgát vette el. A fiatal tenor ezután is lázasan képezte magát, s rádióműsorokban, koncerteken tett szert népszerűségre. 1947. augusztus 28-án aztán egyik fellépésén ott ült a nézőtéren Louis B. Mayer, az MGM filmstúdió mindenható elnöke is, aki ott helyben szerződtette a hatalmas hangú és jóképű fiatal tenort. Lanza első filmjének forgatása előtt még a New Orleans-i operában Pinkertont adta a Pillangókisasszonyban - az operasztárok által istenített tenor életében összesen kétszer énekelt a színpadon.

Már első filmje után a közönség kedvence lett, de az 1951-ben bemutatott A nagy Caruso addig elképzelhetetlen magasságokba röpítette. Lanza elképesztő átéléssel és muzikalitással személyesítette meg gyermekkora bálványát, abban az évben ez volt a világ legjobban jövedelmező filmje. Lanza szupersztár lett: turnéján rajongók ostromolták, arcképe mosolygott a Time magazin címlapján, ő lett az első, aki a klasszikus és a pop kategóriában is aranylemezt kapott. Hajlékony, jellegzetes olasz tenorja a szakmát is elbűvölte, a közismerten kritikus Toscanini tőle szokatlanul így jellemezte: "az évszázad hangja".

Csillaga amilyen gyorsan felemelkedett, olyan gyorsan le is áldozott. 1954-ben vitába keveredett A diákherceg című film rendezőjével, aki kifogásolta a porosz herceg szerepéhez nem illő szenvedélyét éneklés közben. A feldühödött Lanza a szóváltás végén közölte: amíg nem cserélik le a direktort, nem veszi fel a munkát. A stúdió bírsággal és szilenciummal sújtotta Lanzát, a szerepet pedig másra osztották (igaz, a rendezőt is lecserélték.) A botrány után már nem keresték a producerek, vagyona megcsappant, bánatában inni kezdett és meghízott.

1957-ben Olaszországba költözött és mindent újra kezdett. Két filmet forgatott, turnéin ismét tombolva ünnepelték, s hangja is visszajött, egy római előadáson az opera 260 tagú kórusát és zenekarát is túlénekelte. Tele volt tervekkel, amikor 1959 szeptemberében kórházba került és október 7-én, alig harmincnyolc éves korában meghalt.

Lanza rövid karrierje során is maradandót alkotott. Példaképének tekinti korunk szinte minden nagy tenorja, de csodálta Elvis Presley is. José Carreras bevallotta: A nagy Caruso című film indította el énekesi pályáját, Maria Callas pedig élete legnagyobb hibájának nevezte, hogy nem énekelt együtt a legcsodálatosabb tenor hanggal, amit valaha is hallott.
nyomtat

Szerzők

-- MTI/PRAE --

MTI


További írások a rovatból

Világsztárok a Budapest Jazz Clubban: Oz Noy Trio
Haydn out, Muse in – múzsadilemmák
Händel: Alcina. Marc Minkowski felvétele
A Pécsi Jazz Napok négy koncertjéről

Más művészeti ágakról

Lichter Péter: Frankenstein eksztázisa – A found footage filmek és videóesszék formavilága
színház

A MáSzínház KÖT-EL-ÉK – „Okos lány, túlteszi magát rajta!” előadásáról
art&design

Vetlényi Zsolt FOLYÓÍRÁS című kiállításának kritikai szemléje
Kritika Nagy Gabriella Elviszlek Amerikába című regényéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés