Jeff Allen, a Nemzetközi Műemlék Alapnak dolgozó konzervátor a romoknál tett látogatásai egyikén a domboldalon megállva úgy vélekedett, hogy "mindez egyelőre feltáratlan, pedig nagy lehetőségek rejlenek ezen a helyen... Például fel lehetne tárni az egész város utcaszerkezetét."

A jelenlegi iraki realitásokat figyelembe véve addig még egész biztosan évek telnek el. De a 2003-as amerikai invázió óta először, több évnyi oda nem figyelés és erőszak után az archeológusok és konzervátorok újra elkezdtek dolgozni azért, hogy megvédjék, sőt helyreállítsák Babilon egyes részeit és más ősi mezopotámiai romokat. Hosszú idő óta először új ásatásokba fogtak, többnyire titokban, hogy ne keltsék fel a változatlanul komoly veszélyt jelentő műkincstolvajok figyelmét.

A Nemzetközi Műemlék Alap az iraki állami örökségvédelmi hivatallal karöltve konzervációs tervet készített annak érdekében, hogy megakadályozzák Babilon agyagtéglás romjainak további romlását, és ellensúlyozzák az idő, illetve a Szaddám Huszein volt elnök elrendelte propagandacélzatú és régészeti szempontból kétes értékű újjáépítési munkák hatását.

Tavaly novemberben az amerikai külügyminisztérium bejelentett egy kétmillió dolláros adományt, amelynek célja a legfontosabb romok megőrzése. Közéjük tartozik a Marduk és Adad babiloni istenek kedvenc állatainak domborműves ábrázolásával díszített Istár-kapu alapja, amelyet Nabú-kudurri-uszur apja, Nabú-apal-uszur építtetett az i.e. VI. században. (Magát a híres kék mázas kaput, amelyet Nabú-kudurri-uszur parancsára emeltek, már a XX. század elején kiásták, majd újra felállították a berlini Pergamon Múzeumban.)

A cél Babilon és más lelőhelyek - a déli Ur és az északi Nimrud - előkészítése tudósok, kutatók és turisták remélt jövőbeli rohamára, amely csaknem olyan mértékben járulhat hozzá Irak gazdasági újjászületéséhez, mint az olaj.

Amerikai adomány

A Babilon-projekt Irak legnagyobb és legambiciózusabb vállalkozása, amely jelzi az ősi város hírét és hatását az ország modern politikai és kulturális örökségére.

"Ez a legjelentősebb programunk, és egyben az első is - mondta a The New York Timesnak Kaisz Husszein Rasid, az állami örökségvédelmi hivatal vezetője. - Azt akarjuk, hogy modellül szolgáljon más lelőhelyek számára is."

A feladat azonban óriási, és a lelőhelyet számos veszély fenyegeti. Néhány, a Huszein-korszakban elvégzett rekonstrukció következménye visszafordíthatatlan. Az amerikai invázió és az azt követő vérontás megszakította a régészeti és állagmegőrzési munkákat az egész országban, és a romok azóta is pusztulnak, vagy ami még rosszabb, műkincstolvajok dúlják fel őket.

Az amerikai hadsereg támaszponttá változtatta Babilont. Később lengyel csapatok állomáshelye lett, és bár 2004-ben visszakerült az állami örökségvédelmi hivatal felügyelete alá, a katonai jelenlét maradványai még mindig ott éktelenkednek.

A talajvíz beszivárgása az agyagtéglákba - párosulva egy modern betonút építési munkálatainak és a több mint egy évszázaddal ezelőtt Robert Koldewey német régész irányításával végzett ásatásoknak az eredményeivel - már elpusztította az Istár-kapu alapzatán lévő 2500 éves tégladomborművek egy részét. "Csak belülről törődtek az Istár-kapuval, tekintettel az ide látogató vezetőkre és hírességekre. A külső rész katasztrofális" - fejtette ki az alapzaton dolgozó Mahmud Bendakir építész azokra a hivatalos személyekre utalva, akik Szaddám Huszein uralma idején a műemléket felügyelték.

Az Egyesült Államoktól kapott adományból fedezik majd a víz elvezetését a kapu alapjától, amely több méterrel a talajszint alatt található. Hasonló munkálatokat terveznek két babiloni templomban, a Ninmakhban és a Nabu-sha-Karéban is, amelyek a legépebben megmaradt romok, bár szintén megszenvedték az eróziót és a modern téglákkal végrehajtott ártalmas restaurációt.

"Nehéz megmondani, melyik árt jobban, de a kettő együtt majdnem végzetes a műemlékek megőrzése szempontjából" - húzta alá Jeff Allen.

A rekonstrukciót végző amerikaiak felújították a lelőhelyen lévő modern múzeumot és az Istár-kapu modelljét, amely évtizedeken keresztül bejáratul szolgált a látogatóknak. A múzeumban található a lelőhely egyik legértékesebb relikviája, egy oroszlánt ábrázoló mázas tégladombormű, egyike annak a százhúsznak, amely a város felvonulási útvonalát szegélyező falat díszítette.

A 2003-ban bezárt múzeumot hamarosan újra megnyitják. A létesítmény új biztonsági berendezéseket kapott, és már folynak a tárgyalások arról, hogy a bagdadi Nemzeti Múzeumból visszakerül oda néhány ősi babiloni emlék.

Az iraki vezetésen belül már tárgyalnak Babilon sorsáról, és műemlékvédelmi vezetők vitatkoznak a helyi hatóságokkal arról, hogy mikor nyissák meg a lelőhelyet a látogatók előtt, miként használják ki a turizmus érdekében, ami egyelőre inkább csak vágy, mint realitás.

Már arról is heves viták zajlanak, hogy a belépődíjak a műemlékvédelmet vagy a helyi közigazgatást gazdagítsák...