A Kovács Margit (1902–1977) életművébe betekintést engedő gyűjtemény 1973-ban nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A múzeumnak, amely közel két évtizeden át Magyarország egyik leglátogatottabb közgyűjteménye volt, a XVIII. században épült sóház – később postakocsi-állomás, majd a Vastagh család lakóháza – ad otthont. 1979-ben új szárnnyal bővült az épület, itt az első állandó kiállítás szinte változatlan megtartása mellett Kovács Margit művészeti hagyatékát állították ki.

A tárlaton 1979 óta néhány kisebb felújításon kívül nem történt jelentős változtatás. A múzeum menedzsmentje ezért célul tűzte ki a meglévő múzeum új épületrésszel történő bővítését, a kiállításnak a XXI. századi muzeológiai elvárásoknak megfelelő felújítását, látogatóbarát múzeumi attrakciók, interaktív információs szolgáltatások bevezetését és többnyelvű tájékoztató rendszer kiépítését.

Az áttörést egy 2008-ban benyújtott pályázat hozta. A közel 110 négyzetméteres – Kocsis József Ybl-díjas építész tervei alapján készült – új épületszárnyban helyet kapott a mosdókon és a múzeumi bolton kívül az emeleten egy interaktív 3D vetítésre alkalmas előadóterem is, melyben megidézik Kovács Margit személyét: a falakat a művészről készült portréfotók díszítik. A teremben egy 3D-s digitális program segítségével a látogatók maguk forgathatják körbe a művek virtuális képét, s ezzel a művek eddig rejtve maradt értékeit is felfedezhetik.

Az új épület akadálymentes, az emeletre személyfelvonóval is fel lehet menni, az udvaron helyeztük el a mozgássérültek számára kialakított mosdót. A kiállítás utolsó termében – kerekes székről is elérhető magasságban elhelyezett – műtárgymásolatok alkalmazásával vakok és gyengén látók számára „tapintható tárlat”-ot alakítottak ki, mely azonban minden látogatónak különleges élményt nyújthat.