Az egykori tanítónő 1975-ben meggyilkolt fiát hat évvel később követte: 90 évesen, 1981 februárjában hunyt el.

Lakása egyik fiókos szekrénye őrizte azokat a füzeteket, melyeket egykor az olasz általános iskolák ötödik osztályaiban használtak. Colussi huszonegy füzetet írt tele sűrű kézírással: családregényt alkotott, amelyet Pasolini unokatestvére és egyetlen örököse, a rendező filmjeiben is fel-feltűnő Graziella Chiarcossi talált meg.

Az Archinto kiadónál megjelent kötet az Il film dei miei ricordi (Emlékeim filmje) címet kapta. A történetet Susanna Colussi az ötvenes években kezdte el írni, amikor már Pier Paolóval a római Monteverde negyedben élt, és a hetvenes évek elején fejezte be.

Mint azt Chiarcossi a könyv bevezetőjében írja, Susanna nem kötötte fia orrára, min dolgozik. Pasolini azonban ismerte édesanyja irodalmi tehetségét. Colussi regényének epizódjai Pasolini La meglio gioventu (1954) című művének oldalait idézik.

A regény Susanna Colussi szülőfalujában, a Friuliban található Casarsa della Deliziában játszódik. Amikor Pier Paolo hétéves volt, a Pasolini család is ideköltözött, majd a nyári vakációk helyszíne volt Casarsa.

Az apró települést maguk a Colussi-ősök alapították, akik generációkon át itt élték le életüket. Róluk szól Pasolini édesanyjának regénye. "Tud mesélni, ismeri a narráció ritmusát, a villámgyors portré és a párbeszéd tehetségével is áldott....Susanna ezzel a könyvvel megérdemli, hogy kilépjen fia árnyékából" - írta a Corriere della Sera napilap könyvkritikusa, Paolo Di Stefano.