Az első napon, a régi mesterek címszó alá sorolt XVI-XIX. századi művek igazi ritkaságokat, angol, francia, holland, német remekműveket tartalmaztak. Ezért magasról indultak, és egy-két kivétellel ezeken a drága kikiáltási árakon mentek el. Ekkor ütötték le a négynapos aukció legmagasabb licitjét 28 millió forinton, a francia festészet élvonalába tartozó Pierre-Athanase Chauvin méretes vásznáért, a Bacchus diadalmenetéért.

Ilyen magasságokba már nem mentek az ajánlatok a második napon, amikor XIX-XX. századi műveket kínáltak. Mednyánszky László jellegzetes, sötétbe burkolódzó tájképe, A borongós folyópart 5 millióról 7,5 millióra jutott. Egy másik drámai hangvételű vászon, Szepesi Kuszka Jenő őszi tájképe 550 ezer forintra tornázta fel magát. Pór Bertalan expresszív matrózportréját 700 ezerért kínálták, és 1,1 millióért vitték el. Megadták a 2,2 milliós kikiáltási árat Márffy Ödön pompás virágcsendéletéért, és így alapáron találtak gazdára Fényes Adolf, Ziffer Sándor, Glatz Oszkár képei is.

A meglepetést egy fiatal, Svájcban élő horvát művész, Isaak Silard műveinek fogadtatása okozta. Mindkét, élénk színes, rajzos olajképéért többen is licitáltak, míg a Hódoló angyalt 440 ezer forintról egymillióra juttatták, a Heilige Nereusért pedig 300 ezer forintot adtak.

A harmadik napon válogatott műtárgyak kerültek kalapács alá. Mint Nagyháziéknál rendesen, most is voltak tárgyak az antik Egyiptomból, Itáliából, Görögországból, sőt Indiából is. Ezeket leginkább alapáron vették meg, de egy időszámítás előtti I. évezredből való egyiptomi lábtorzóért háromszoros árat, 120 ezer forintot fizettek. Későbbi korok vallási tárgyai közül egy 1700-as évekbeli ereklyetartó feszület ment el 750 ezer forintért.

A néprajzi anyagban volt két, egyenként 2,2 millióra tartott díszes ónmázas céhkorsó. A kovács céh feliratos, 1755-re datált kancsója elment, a szabócéhé nem, pedig az is míves darab volt. Nagyot ugrott egy 1808-as stomfai bokály, 48 ezer forintról 200 ezerre juttatták.

Bútorokat nehéz manapság eladni, még az is csoda, hogy két, XVIII. századi nagy értékű szekrény 2,6, illetve 2,2 millióért gazdára talált. Egy 1800 körüli aranyozott cizellált bronzposztamens azonban 2,4 millióról 3,6 millióig szárnyalt.

Mint mindig, most is jól mentek az ezüsttárgyak a galéria negyedik aukciós napján. Egy XVIII. századi, velencei antikezüst kannáért 480 ezer forintot adtak, egy német likőrkínálóért 150 ezer forintról 380 ezer forintig tartott a licit. Egy különleges, XIX. századvégi, sodronyzománc borítású ezüstszamovár 3 milliót ért meg valakinek. A 164 darabos, múlt századi evőeszközkészletet 1,2 millióért kínálták, és 1,7 millióért vitték el.

Megvették a több tucatnyi díszüveget, díszpoharat, vázát, egy 1900 körüli Gallé-váza 380 ezerről 460 ezerre emelkedett, míg két, hasonló korú Lalique-váza 190, illetve 340 ezerért kelt el.