Bár Ian Fleming csak negyvenes évei közepén kezdett el írni, és alig 56 évesen el is vitte a napi hetven cigaretta, házasságának válsága és a munkájával kapcsolatos stressz, írói karrierje egyetlen évtizede alatt James Bond kalandjainak 14 epizódját írta meg, ezeket 36 nyelvre fordították le és csak haláláig 50 millió példányt adtak el belőlük. A sorozatot Fleming halála után három szerző is folytatta, sőt születése századik évfordulóján újabb Bond-regény jelenik meg, de egyikük sem ért el hozzá hasonló sikereket.

Ian Fleming művei huszonkét film alapját szolgáltatták, a legendás titkosügynököt megszemélyesítette Sean Connery, Roger Moore és Pierce Brosnan is. Mint Réz András filmesztéta az MTI-nek nyilatkozva elmondta, a James Bond-sorozaton keresztül a kulturális és politikai változások mellett a férfieszmény változása is jól követhető. 

Míg Sean Connery egy gyengédség nélküli "brutális macsó" volt, addig Roger Moore "egy kimondottan nőies, kifinomult figura", Pierce Brosnan pedig "már egyenesen egy divatfi elképesztő cuccokkal és hihetetlen sminkkel". A filmesztéta úgy látja, a legutóbbi 007-es ügynök megformálója, Daniel Craig visszatérést jelent a kezdetekhez. Karaktere, izomzata, arca hihetetlen közel áll Sean Conneryéhez - vélekedett Réz András.

Az esztéta rámutatott arra is, hogy a filmsorozat kikacsint a politikai változásokra: ahogy változtak a hatalmi, politikai viszonyok, úgy változtak a James Bond-történetek, és ennek megfelelően az ellenségképek is. Míg a 60-as években a fő ellenség a "sárga veszedelem", később a Szovjetunió, majd a médiabirodalom válik ellenféllé, végül pedig mindenféle terroristák jelennek meg és a világhatalmak tehetetlenül szemlélik, milyen azonosíthatatlan erők mozognak a háttérben.

A 007-es ügynök történeteiből a világban zajló technológiai változások is leképezhetők: míg kezdetben az űrhajózás volt a fő kérdés, később már megjelent a mobiltelefon, majd a világháló. Az esztéta azonban óvott "az információs James Bond" megszületésétől, amely véleménye szerint meggyilkolná a sorozatot. "A 007-es ügynöknek fizikailag is jelen kell lennie, nem lehet hacker, ütnie kell, és őt is meg kell ütni" - hangsúlyozta a filmesztéta, megjegyezve, hogy "az öngyilkosság egy nagyon fájdalmas módja lenne, ha a hacker-James Bond megjelenne".

Egyelőre azonban - az első Bond-filmre való utalások, gesztusok révén kissé retróra sikeredett Casino Royale-ból, az annak folytatásaként beharangozott, november elején mozikba kerülő új Bond-filmből, vagy a most megjelenő új regényből ítélve - ez a veszély nem fenyeget, a 007-es ügynök alapvetően marad, aki volt. 

Hogy kiről mintázta James Bondot Fleming, arról egyébként ma is sokan vitatkoznak, de egészen biztos, hogy a kémből lett író saját életéből merítette a legtöbb ihletet. A hasonlóság nagyon is feltűnő: az előkelő származás (Fleming egy földbirtokos képviselő fia, dúsgazdag bankár unokája volt), az etoni iskola (ahol szellemi és fizikai képességeivel is kitűnt), a sárm és elegancia, a szép nők szeretete mindkettejükre jellemző volt.

Fleminget, akinek Etonból nőügyei miatt távoznia kellett, és aki először a Reuters hírügynökségnél dolgozott, majd az üzleti életben próbált vagyont szerezni, 1939-ben, a világháború előestéjén szervezte be a titkosszolgálat. A haditengerészeti kémfőnök személyes asszisztense lett 17F fedőnéven.

Veszélyes küldetéseket hajtott végre, kommandót vezetett ellenséges területen, miközben mindig nála volt kedvenc fegyvere, egy könnygázzal töltött golyóstoll. Írói tehetsége ekkor még csak abban nyilvánult meg, hogy két nap alatt megszövegezte a CIA elődje, az OSS alapokmányát és tervet dolgozott ki (Goldeneye elnevezéssel) Gibraltár védelmére.

A háború után Jamaicán építette fel Goldeneye névre keresztelt házát, s élte tovább édes életét. Akkor kezdett csak írni, amikor 44 évesen egy férjezett asszonnyal folytatott viszonya révén apa lett, és meg kellett komolyodjon. Így született meg Őfelsége 007-es számú titkosügynöke, aki nemcsak Fleming életét változtatta meg, de a modern tömegkultúrát is.