Külső gyermek

írta: Fehér László
kiadja: PRAE.HU
borító: Bari Máriusz
tipográfia és tördelés: Rácz Júlia
szerkesztés: Pál Dániel Levente

PRAE.HU:
Gyakran beírod a google-be, hogy ’mi az élet értelme’?
Fehér László:
Mint minden író, én is először a Word súgójába gépeltem be a kérdést. Úgy vélem, az adott keretek közt teljesen adekvát választ kaptam…

Odabent tízig bírtam, akkor feltelepítettem a piackutató szárny egész hálózatára egy képernyővédőt, amin egy alkoholista Gandhi meg egy narancssárga tarajjal felszerelt III. Erzsébet izél Teréz anya szellemén. A háttérben sok-sok döglött tehén.

PRAE.HU:
Mikor kezdtél el írni?
Fehér László:
Nem értem a kérdést.

Az Alienátor ezzel szemben a muter tévénéző kanapéján jött a világra. A Dallas: New Beginnings szünetében, burgerreklám ment éppen. Akkoriban még húspótlékból csinálták. A böszme fejű kiskölyök rozzant elméje pedig pont azokban a hónapokban kezdett nyiladozni, amikor a vietnámi agykötős harcos kalandjait ismételték hetekig, szünet nélkül. Kis zsebfájter lett így belőle, nem meglepő, minden álma egy robbanó nyíl volt. Az oviban azzal kezdte, hogy csillagokat és sávokat vésett egy komcsigyanús, vörös hajú kiscsákó arcába egy letört nyelű homokozólapát műanyag élével. Beilleszkedési nehézségek, figyelmeztetett a doki.
 

PRAE.HU:
Mik a terveid?
Fehér László:
Fontos ez?
PRAE.HU:
Nem. Menjünk tovább.
Fehér László:
Szerintem is.

A zsákba nyúlok. Nyálkás érintés, egy doboz Camel, az alján pár lopott cigi törmelékével. Üres üveg, ezt kivágom, három olvadt Magnum a sarki automata romjaiból, és a kéz a maga professzionális borzalmával. Egy bal kéz, hűvös, halvány lében. Rezignált lemondással dekkol a vastag nejlonzacsiban, némi fenntartással a körülötte kaparászó, izzadt, kormosan proli ujjaim felé. Kicsit nagy, azt hiszem, és Flake sose viselt ilyen hülye tetkót a dagadt macskával meg a kutyával.

PRAE.HU:
Mikor szoktál írni?
Fehér László:
Gyakrabban.

Közben a többiek is előbújtak, és mire Flake tajtékzó pofája összecsattan a japcsikkal, össze-vissza hárman maradnak. Ez a betépett barom rúgással viszi a földre az elsőt, aztán kölcsönösen átrohannak egymáson. Flake tétován, szinte bocsánatkérően fordul vissza, kocog utánuk, rövid ívben lendíti a bökőt. A fehéringesek szintén, visszafordulnak, az egyiket szinte azonnal kibelezi, egy másik viszont lendületből csapja tarkón. Ide hallom, amint Flake koponyája csattan, de észre se veszi. A japcsik rosszul mozognak, a golfütő nem szamurájkard, most kiderül, és mire lerohanunk a lejtőn, a parkolóban ék alakban hevernek a hullák, kivéve hármat, akik egy csomóban, kizsigerelve gőzölögnek egy pár bakancs körül. A recés bökő újra a helyén, a hüvelyből sötét lé csöpög.

PRAE.HU:
Volt rád hatással a Moby Dick?
Fehér László:
Nem mondhatnám.

Az istálló környékén szívta a mesterséges széna szagát, és négy pár edzőcipőt, meg egy műholdas kapcsolattal belőtt gépet pakolt a motorra. Tépelődött, végül a Hondára pattant, de azért utasította Szelimet, a hercegi tekintély kedvéért hozza utána az öszvért. Kellő távolságban, ahol az állatot már nem zavarja a por. Felhúzta a török lovaglócsizmát, és kilépett a valódi ég alá.

PRAE.HU:
Szerinted hol az irodalom vége?
Fehér László:
A könyvek végén. Valahányszor végére jutok egy könyvnek, teljesen egyértelműen szembetűnik a határ valóság és irodalom között.
PRAE.HU:
Van határ?
Fehér László:
Van.
PRAE.HU:
Széles?
Fehér László:
Szerintem 1-2 mm lehet általában.