A Magyar Vadak nevüket a fauve-októl, a francia festészet XX. század eleji kezdeményezésétől kapták. A mostani brüsszeli kiállítás kurátorai - Rockenbauer Zoltán és Barki Gergely - múzeumoktól, magángalériáktól és magángyűjtőktől kölcsönözték az alkotásokat. Boromisza Tibor, Berény Róbert, Czóbel Béla, Dénes Valéria, Galimberti Sándor, Huszár Vilmos, Iványi Grünwald Béla, Márffy Ödön, Perlrott Csaba Vilmos, Rippl-Rónai József, Tihanyi Lajos és Ziffer Sándor képei a fauvizmus mellett sajátos közép-európai gondolkodást tükröznek.

A tárlatot mintegy "kulturális átvezetésnek" szánják a jelenlegi belga EU-elnökségből a 2011. január 1-én kezdődő magyar elnökségbe.
A kiállítást megnyitó Szőcs Géza kulturális államtitkár az esemény előtt magyar újságíróknak elmondta: a tárlat meggyőző lenyomata annak a folyamatnak, amely mintegy száz éve kezdődött és a művészi látásmód megváltozásaként jellemezhető. Hozzáfűzte: ezekből a képekből az is kiderül, hogy a magyar művészek a korral teljes mértékben együtt haladó, olykor azt még meg is előző szerepet játszottak.

"Önmagunknak is kellene, de a Nyugatnak feltétlenül ideje volt megmutatni, hogy a magyar festészet olyan üzeneteket volt képes megfogalmazni az elmúlt száz évben, amelyek díszére válnak az európai kultúrának" - jelentette ki az államtitkár.

Az MTI kérdésére Szőcs Géza kitért arra, hogy a magyar EU-elnökség alatt a magyar kulturális programok "zászlóshajója" az 1811-ben született Liszt Ferenc zeneszerzőnek szentelt ünnepi év "egész kontinensen átívelő" rendezvénysorozata lesz.

A Magyar Vadakként ismertté vált művészek fiatalon, a XX. század első évtizedében Párizsban képezték tovább magukat. Körükben a legkedveltebb intézménynek a Julian Akadémia számított, de az akadémiai tanulmányoknál is fontosabb volt számukra, hogy a kis galériákban, Ambroise Vollard műkereskedésében vagy a műgyűjtő Gertrud Steinék szombati szalonjában a legfrissebb irányzatokkal ismerkedhettek meg. A legnagyobb hatást Henri Matisse és köre, a fauve-ok (Vadak) tették rájuk. A Vadak elnevezés Louis Vauxcelles műkritikustól származik.

A magyar festők 1905-től rendszeresen szerepeltek a Salon d'Automne és a Salon des Indépendants kiállításain. A francia fauve-okkal egy teremben állított ki Czóbel, később Berény is. Matisse 1908-ban nyitotta meg a saját akadémiáját, tanítványai közé tartozott például Perlrott.
Míg alkotásaikban igen sok közös vonást lehet felfedezni, a Magyar Vadak sohasem tömörültek egyetlen közös csoportba, és magukat sem nevezték ezen a néven. Magyarországon 1906-tól több fauve központ is működött a Párizst járt festők hatására. A legnagyobb közép-európai festőtelepen, a nagybányai szabadiskolában "neósoknak" nevezték őket, a neoimpresszionista szót rövidítve. A kis Duna-menti településre, Nyergesújfalura, Kernstok Károly birtokára főként budapesti festők - köztük Czóbel, Márffy - jártak. Ezt a helyszínt tekinthetjük az első magyar avantgárd csoport, a Nyolcak szellemi bölcsőjének.

A művészettörténeti szakirodalomban kevéssé ismert, hogy a XX. század eleji modernista törekvések kibontakozása szempontjából a párizsi és a magyarországi műhelyek mellett Belgium is fontos szerepet játszott. Bár nem szervezett keretek között tették, a Párizsban tanuló fiatal magyar művészek közül a század első évtizedében sokan jártak festeni Bruges-be, Zeebrüggébe és Ostendébe. Közülük az "úttörő" Rippl-Rónai volt, aki 1901-ben hosszabban időzött Belgiumban.

A Magyar Vadak fejlődésében Bruges igen fontos helyszínnek számított, leginkább Czóbel és Márffy egyéni stílusának kialakulásában játszott szerepet.