A Csőcseléktől a Filléres operáig

Az 1920-as évek végén a Weimai Németországban egy gyárigazgató fiából lett író is felfigyelt John Gay 1728-as Koldusoperájára, és Csőcselék címmel hozzálátott az átdolgozásához.

Bertold Brecht ekkor már egyre ismertebb volt a német színházi-irodalmi körökben: több darabját bemutatták, versei, tanulmányai jelentek meg, de még mindig szűkösen, kiadók előlegeiből éldegélt berlini albérletében.

A polgári rendszerrel en bloc elégedetlen Brecht számára – aki az alábbi mondatokat ezekben az években jegyezte fel – Gay „alvilági” témája éppen jókor jött: Az igazság ábrázolása nehéz feladat. Maguk az írószolgák is felismerték, hogy a viszonyok tarthatatlanok, hogy a rendszer kimerült és csődöt mondott. De milyen a rendszer? Nehéz ezt ábrázolni. A puszta rokonszenvtüntetés nem elegendő.

Így készült...

1928-ban Ernst Josef Aufricht, a berlini Theater am Schiffbauerdamm igazgatója új darabot keresett a színház megnyitására, s több próbálkozás után eljutott Brechthez, aki hét jelenetet mutatott meg neki készülő Gay-átiratából. Aufricht szerint már a Brecht által elmondott történet is színpadért kiáltott, s amikor megkapta a kéziratot, az írás szemtelenségében és száraz vicceiben egy új stílus jelentkezését látta, ezért elhatározta, hogy a Csőcselékkel fogja megnyitni a színházat.

Brecht közölte vele, hogy a darab zeneszerzője Kurt Weill lenne, aki már az 1927-ben bemutatott Mahagonny című daljátékban is alkotótársa volt. Miután Brecht és Weill megegyeztek a színházzal, a francia riviérára utaztak, hogy befejezzék a darabot.

Mire elkészültek, a cím Csőcselékről Die Dreignroschenoper-ra, vagyis háromgarasos operára változott. (Brecht darabja Magyarországon leginkább Koldusoperaként ismert, de játszották Háromgarasos operaként is, a legújabb fordításban pedig Filléres opera lett a címe, Miskolcon is ezzel a címmel játszották).

Az 1928-as ősbemutató

1928 augusztus elején megkezdődött az egy hónapos, meglehetősen zaklatott, problémákkal teli próbaidőszak – a Koldusopera ősbemutatójáról Auufricht is részletesen beszámol visszaemlékezésében -, majd eljött a bemutató napja.

A szereposztásnál egyébként a magánéletnek is jutott némi szerep: Weill felesége, Lotte Lenya kapta Kocsma Jenny szerepét, Brecht leendő feleségének, Helene Weigelnek pedig a bordélyház madámját kellett volna játszania, de betegsége miatt végül nem lépett színpadra.

A premierközönség kezdetben meglehetősen fagyosan fogadta a színpadi eseményeket, de a bemutató végül viharos siker lett, s hamarosan mind Brecht, mind Weill számára meghozta a nemzetközi elismerést is. A Filléres operát azóta a világ minden színpadán játsszák, Brecht szövegeiből szállóigék, Weill songjaiból slágerek lettek. Egy 18. századi színházi sikertörténet tehát új hangszerelésben kétszáz év múlva is sikertörténetként folytatódott.

Brecht – aki mindig is szívesen használt forrásként más műveket – Gay Koldusoperájának cselekményvázát, a főbb karaktereket, sok esetben még a neveket is megtartotta, a szöveget azonban szinte teljesen „brechtizálta”, és egy friss, kortárs adaptációt hozott létre.

Brecht ideeológiát romboló parabolatípus-nak nevezte, így a Filléres operát egy példázat színpadi hangszerelésének is tekinthetjük: a bűnözők nyílt és a meggazdagodott „tisztességes” polgárok leplezett rablása között legfeljebb módszerbeli különbség van, a lényeg ugyanaz. Ha piti bűnöző vagy, a törvény szigora lecsap rád, ha nagyban játszol, a hatalom nemcsak szemet huny ügyeid felett, de még támogatni is fog...

Kurt Weill zenéje, mely a kabarék és a jazz dallamvilágát, ritmikáját ötvözte, nagyon jól illeszkedett Brecht ironikus, groteszk humorú, olykor elég durva szövegeihez. A színpadi beszédet megszakító szólószámok, duettek, tercettek és kórusok minduntaln emlékeztették a nézőket arra, hogy ezúttal nem a megszokott operai varázsvilág elevenedik meg előttük.

Ha John Gay és Pepusch kora „operaüzemét” gúnyolta ki, akkor Brecht és Weill leginkább a romantikus nagyopera elé tartott görbe tükröt: nem véletlen, hogy az „új” Koldusoperában sokan a Wagner-kultusszal való leszámolást látják.

A Filléres opera témája később is foglalkoztatta Brechtet: előbb egy filmforgatókönyvet írt belőle, melyet a filmgyártó céggel folytatott hosszas pereskedés után 1931-ben be is mutattak, majd 1ö34-ben megjelentette a Háromgarasos regényt. A történetet – melybe rengeteg új szereplőt vont be – ezúttal a viktoriánus Angliába helyezte.

Magyarországon

A mű Magyarországi ősbemutatója 1930-ban volt a Vígszínházban, A koldus operája címmel. Rendhagyó volt ez az előadás, mert Heltai Jenő összevonta-átdolgozta John Gay eredetijét és Brecht adaptációját, a zenében pedig egyaránt felhasználták Pepusch és Weill szerzeményeit. Heltai magyarításában Jeremiah Peachum, a Koldusok barátja cég tulajdonosa például Fékom Jónás Jeremiás, koldusvajda”, Bicska Maxi pedig „Captn Johnny, haramiavezés” lett, akit Jávor Pál alakított.

Koldusopera
A Budapesti Operettszínház produkciója a Thália Színházban

A Soho legmélyén – koldusok, kurvák és bűnözők világában – Bicska Maxi (Dolhai Attila), a sármos rablógyilkos titokban feleségül veszi Jonathan Jeremiah Peachum (Balikó Tamás/Földes Tamás), a koldushálózatot működtető üzletember egyetlen leányát, Polly-t (Szinetár Dóra). A viktoriánus Anglia szolgáltatja a történelmi hátteret a meséhez, melyben a koldusok kiránya bosszút áll a bandavezéren lánya elcsábításáért.

A rablóromantikát sem nélkülöző történet különleges formában kerül bemutatásra: Bertold Brecht és Kurt Weill Koldusoperája a zenés színház egyik remekműve. Egyszerre opera, musical és operett, valamint mindezek paródiája. A készülő előadás azonban leginkább a némafilmek stílusát idézi.

Bár a darab a 20. századi avantgárd része volt, mára már klasszikus rangra emelkedett, hiszen olyan, azóta számtalanszor feldolgozott „slágerek” hangzanak el benne, mint a Cápa-dal, az Ágyú-dal vagy a Salamon-dal.

Bertold Brecht-Kurt Weill
Koldusopera
Zenés filmkockák 2 részben

Fordította: Blum Tamás
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Vezényel: Bolba Tamás, Bíró Péter

Bemutató: 2010. december 3.
Thália Színház

Szereposztás:

Peachum - Balikó TamásFöldes Tamás
Peachumné - Siménfalvy Ágota
Bicska Maxi - Dolhai Attila
Polly Peachum - Szinetár Dóra
Tigris Brown - Szabó P. Szilveszter
Kocsma Jenny - Peller Anna
Lucy - Szendy Szilvia
Smith - Csuha Lajos
Filch - Balogh Bodor Attila
Kimball tiszteletes - Kocsis Tamás
L. Mátyás - Petrisz Hrisztosz
H. Jakab - Szabó Dávid
F. Róbert - Bálint Ádám
Sz. Walter - Szerényi László
Ede - Pálfalvy Attila
Jimmy - Aczél Gergő

Közreműködik: a Budapesti Operettszínház Zenekara, Musical Együttese

Díszlettervező: Horesnyi Balázs
Jelmeztervező: Túry Erzsébet
Zenei vezető: Bolba Tamás

Rendezőasszisztens: Nagy Beáta, Angyal Márta
Koreográfus-asszisztens: Szűts Rita
Zenei munkatársak: Axmann Péter, Balassa Krisztián, Déri Judit, Mihalics János, Sági Balázs, Tóth Fruzsina

Koreográfus: Tihanyi Ákos
Rendező: Béres Attila