Főleg grafikákat, többnyire sokszorosított lapokat, kevesebb festményt, plasztikát és vagy kéttucat fotót. Az grafikák magas kikiáltási ára elriasztotta a vásárlókat. Sok vissza is maradt belőlük.

Amit elvittek, azt is kikiáltási áron. A többi műfaj darabjait sem hozták lázba a közönséget. Csak induló áron, vagy azt egy kicsit meghaladva vásároltak. Nem így a vételi megbízással és a telefonon licitálók.

Ők kitartottak, és ha akadt versenytárs, megadták a magasabb összegeket.

Sipos Dániel a galéria tulajdonosa el is mondta az MTI-nek, hogy az érdeklődők Németországból, Franciaországból, Olaszországból jelentkeztek be. Külföldiek voltak a telefonos vevők is. Jól jártak, mert a nemzetközi áraknál jóval alacsonyabban jutottak hozzá kortárs művekhez, fotókhoz.

Az első jelentős leütést, 550 ezer forintot Walter Dexel geometrikus kompozíciójának szitanyomatáért adták. Ugyanennyiért vitték el Aurelie Nemoursnak, a geometrikus absztrakt egyik legjelesebb képviselőjének szitanyomatos kompozícióját, 460 ezerről indítva.

Ismét külföldi tulajdonoshoz került két Kádár Béla kép. A Testvérek című tempera egy licitlépcsővel emelkedett és 4, 2 millió forintért kelt el. Míg egy lovast és gyerekeket ábrázoló szénrajz 900 ezer forintról 1,2 millióra jutott. Egy 1972-es olajképet Günter Gritznertől 800 ezer forintról 1,1 millióra verték fel. A szürrealista mester több sokszorosított lappal is képviselve volt, azokból is vettek, 100 ezer forint körüli áron.

A legmagasabb összeget, a német expresszionista William Wauer kisplasztikájáért adták. A lendületes korcsolyázó figura 6,5 millióról indult és 9 millióért vitte el egy telefonos licitáló. A magyar származású Étienne Beothy patinázott bronz plasztikájáért rövid küzdelem után megadták az 1,1 millió forintot.

André Kertész és Martin Munkacsi fotóit mind egy szálig megvették. De csak kikiáltási áron mentek el az olyan ismert, sokszor reprodukált fényképek is, mint Kertésztől a Mondrián pipája, vagy a Szatírikus táncosnő, Munkácsitól az Akt napernyővel, vagy a hollandiai sajtpiac. Egyedül az 1926-os, André Kertész Fekete macska szoborral és újsággal című vintázs fotóért adtak 1,3 millió helyett 1,5 millió forintot.
Noha az anyag csaknem kétharmada megmaradt, Sipos Dániel nem keseredett el. Már meghívta közönségét a 2011-es, májusi árverésére.