J. W. Goethe természettudományos munkásságában a németül először 1810-ben kiadott Színtan hasonló jelentőséggel bír, mint irodalmi művei között a Faust. „Mindazt, amit költőként alkottam, nem sokra tartom. Kiváló költők éltek koromban, még kiválóbbak előttem, s hasonlóan kiválók fognak élni utánam. De hogy századomban a színtan bonyolult tudományában én vagyok az egyetlen, aki tudja az igazat, erre büszke vagyok, és ezért sokak fölött állónak érzem magam.” – vélekedett művéről az idős Goethe.

A budapesti Goethe Intézet a Magyar Goethe Társasággal és több magyar szervezettel, valamint neves művészekkel és tudósokkal együttműködve kiállításokkal, kísérletekkel, előadásokkal, konferenciával és beszélgetésekkel ünnepelte a „Színtan” megjelenésének 200. évfordulóját. A rendezvénysorozat záró eseménye a mű legfontosabb, úgynevezett didaktikai részének teljes magyar kiadása Hegedűs Miklós fordításában és a Genius Kiadó gondozásában.

November 22-én Hegedűs Miklós festő-fordító és Mélyi József művészettörténész beszélget Goethéről és a Színtanról Design Terminálban, ahol november 28-ig láthatók a Színtan témájában meghirdetett nemzetközi pályázat, a GOETHEORIE legjobb alkotásai. A pályázatra beérkezett mintegy 130 munkából készült a Graphifest keretében látható kiállítás és annak különleges katalógusa, melynek borítóján a nyertes alkotókhoz társított Pantone -színkód a nyertes alkotók neveiből egy matematikai algoritmus alapján vezethető le.