Eredeti neve Elisabeth Kaut, és közel ötven éve alkotta meg a híressé vált koboldot. Azóta Pumukli rádiójátékokban, televíziós sorozatban és könyvekben tűnt fel, de még - ahogy az egy igazi hírességhez méltó - bélyegen is szerepelt. Kitalálója kilencvenedik születésnapjára csak egészséget kért, és azt, hogy "mindenki olyan sokáig éljen, mint én, hogy senkit se lássak meghalni".

A stuttgarti születésű írónő családjával és barátaival szűk körben ünnepel.

Az, hogy a hozzá érkező rajongói leveleket e-mailen válaszolja meg, magától értetődő az idős írónő számára, a fényképészet mellett már jó ideje érdeklődik a digitális technika iránt is. Sok gyerek "ódivatúan" azonban még mindig aláírást kér tőle, néhányan még arra is hajlandóak, hogy kiderítsék müncheni címét, és egyszerűen csak bekopogtassanak ajtaján. "Nem tudom, az a sok ember mit kezd ezekkel az aláírásokkal" - mereng Kaut.

A népszerű gyermekkönyvszerzőt sokszor felismerik az utcán. "Olyankor örülnek, és elkezdenek nekem Pumukliról mesélni" - idézi fel ezeket az eseteket.

Pumukli és Eder mester meséjén generációk nőttek fel, nemcsak Németországban, hanem Magyarországtól kezdve Spanyolországon át Franciaországig. A rosszcsont kobold és az asztalosmester történetei még Kínát is meghódították.

A rezes kobold felett jogvita is zajlott, Kaut és a figura eredeti rajzolója, Barbara von Johnson között. Mindketten éveken át küzdöttek Pumukli "szülői jogaiért", és a vita végül odáig fajult, hogy már arról zajlott: vajon lehet-e barátnője a kis jószágnak. Barbara von Johnson engedte volna, hogy a gyerekek barátnőt adjanak Pumuklinak, Kaut viszont teremtménye sorsának alakulása feletti önállóságát látta veszélyben forogni.

Az írónő már évekkel ezelőtt alapítványt hozott létre az olvasás népszerűsítésére és a gyermekirodalom életben tartására. Mint mondja, az olvasás által nagyon sokat lehet tanulni. Ő maga korábban 16 órát dolgozott, de a tavaly megjelent életrajzi kötetében feltárta, hogy végleg letette a tollat. A fotózással viszont nem hagy fel.

"Természetesen mindig van mit csinálni. Akad annyi dolog, hogy az ember nyugodtan mondhatja, semmire sincs ideje. Persze, ha jobban megnézzük, sok időt elfecsérlünk. Nem könnyű megöregedni, de kíváncsi vagyok, mi következik.

Elég izgalmas, csak ne lenne az a kellemetlen kilátás, hogy végül eltűnik az ember" - fogalmaz.

Születésnapi ajándékot már kapott, vett magának egy elektromos járművet, amely megkönnyíti mozgását, mert gyalog már nemigen tud közlekedni. "Ebbe csak beülök, beindítom, és már suhan is" - magyarázza.