A múzeumban tartott emlékrendezvényen felszólalók arra figyelmeztettek: ébernek kell lenni, emlékezni és emlékeztetni kell, hogy soha többé ne fordulhasson elő: egy várost fal szel ketté, és választja el több évtizedre a lakosait, a menekülni próbálók pedig az életükkel fizetnek.

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, a rendezvény házigazdája arról beszélt: a Berlint megosztó határt megszokni nem lehetett, de azzal együtt kellett élni. Emlékeztetett arra, hogy családok, barátságok, szerelmek estek szét miatta. Mint mondta, Berlin azonban okos város, amely "nem elfed, hanem felfed, kibeszéli sebeit".

Márai Sándor írót idézve Berlinről azt mondta: "odavágyik az ember". Elmondta, úgy látja, Berlin, egyesülése után Európa középpontjává vált, és a derűs, a tehetségeket megbecsülő város ma "ma jobb, mint a 20-as években".

A fal leomlását úgy jellemezte: "vér nélkül, a szavak és az akarat erejével ledőlt a XX. század történelmének egyik leggyűlöltebb szimbóluma, és atomjaira hullott a kommunizmus, újra összeállt az, ami szétválasztatott". Közös felelősségünk - hangoztatta -, hogy kontinensünkön soha többé ne fordulhasson elő olyan égbekiáltó gyalázat, mint például amikor egy meglőtt német fiatal a fal tövében hosszú ideig vívta haláltusáját, mert senki nem merte megközelíteni.

Budapest képviseletében Csomós Miklós főpolgármester-helyettes a berlini fal és a trianoni döntés között párhuzamot vonva arról beszélt: ha egy nemzet megérti saját tragédiáját, megérti másokét is. Arra mutatott rá, hogy a berlini fal a német nép tragédiáján túl jelképe lett Európa megosztottságának, a német újraegyesítés pedig elhozta Európa újraegyesítését is.

Felidézte a páneurópai pikniket, amikor több száz német hagyhatta el Magyarországot Ausztria felé. E tettükkel a magyarok emelték ki jelképesen az első követ a berlini falból; ezt is jelképezi a Terror Háza előtt átadott berlini faldarab - mondta.

Németh Miklós akkori miniszterelnök a határnyitás előzményeiről, előkészületeiről, a "rákészüléséről" beszélt, arról, hogy tudták, más megoldás nincs, ám nem akartak fejjel a falnak rohanni, nem akarták, hogy vér folyjon.

A fal leomlásának 20. évfordulóján rendezett múlt évi berlini ünnepséget felidézve felrótta a magyar médiának, hogy miközben az egész világ ünnepelt, és élőben közvetítette az eseményt, a magyar televíziók és az írott sajtó alig adott hírt minderről.

"Ha mi nem tanuljuk meg önmagunkat becsülni és (...) büszkének lenni, akkor itt írott malaszt fog maradni mindenféle papolás összefogásról, nemzeti egységről és egy új ország felépítéséről" - hangoztatta a volt miniszterelnök, akinek szavait a jelenlévők hangos tapssal értékelték.

A volt kormányfő arról is beszélt, sokan kaptak már elismerést a határnyitásban betöltött szerepükért, ám úgy látja, az a határőr, Gulyás Károly is elismerést érdemelne, aki - mint mondta - nagybetűs "Emberként" egy, a határon át menekülő anya után vitte a futás közben elvesztett gyermekét.

A magyar kormány nevében Balog Zoltán államtitkár azt mondta, mindig szükség van olyan emberekre, akik soha nem fogadják el az embereket és világokat elválasztó falakat. Mint mondta, ezek az emberek a fejükben és a szívükben soha nem fogadják el a megosztottságot. Az együttműködést akadályozó falakat el kell bontani - hangoztatta -, ám lehetnek olyan falak is, amelyekre szükség van, de ezeken a falakon is mindig kellenek kapuk, amelyeken át lehet járni.

Hans Kaiser, a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi képviseletének vezetője beszédében kiemelte: a Magyarország bátorságát bizonyító határnyitás, majd a "szörnyű szégyenfolt", a berlini fal ledőlése vezetett el Németország újraegyesítéséhez, ami végső soron Európa egységét is megteremtette.

A "szégyenteljes építmény" kettéválasztott egy várost, gyermekeket szakított el a szüleiktől, testvéreket és szerelmeseket egymástól. Mint mondta: egy humánus értékek iránt elkötelezett állam nem építette volna fel a falat, ezért is volt nyilvánvaló, hogy nem maradhatott fenn örökké.

Hans Kaiser külön üdvözölte Németh Miklós volt miniszterelnököt, aki - mint kifejtette - döntő mértékben hozzájárult a berlini fal eltűnéséhez.
Eberhard Diepgen, Berlin egykori kormányzó polgármestere hangsúlyozta: emlékezni kell arra, mire képesek az emberek, "ébernek kell lennünk", hogy ne történhessen meg ismét olyan esemény, mint a fal felépítése. Úgy fogalmazott: a berlini fal nemcsak azt az embertelenséget szimbolizálja, amely sohasem térhet vissza, hanem az emberek erejét is, hogy nem nyugodtak bele a történtekbe, hogy a forradalom és a szabadságvágy ereje töretlen.

Dagmar Schipanski, a türingiai parlament volt elnöke elmondta: a határ az "elzárt társadalom" jelképe volt, a Nyugattól, a vasfüggönyön túli életről szóló információktól való elszigeteltség szimbóluma. Kelet Európa és az NDK népeinek "hihetetlen érdeme", hogy lebontották ezt a "halálos határt", rendkívüli tapasztalat, hogy az emberek maguk vívták ki szabadságukat - emelte ki.

Helmuth Frauendorfer, a berlin-hohenschönhauseni emlékhely (egykori Stasi-börtön) igazgatóhelyettese elmondta: mielőtt a múlt szerdán elhozták a berlini fal darabját, melléállt, és nagyon kicsinek, tehetetlennek érezte magát. Mindenkiben ilyen érzés volt, aki kommunista diktatúrában élt - emelte ki. Hozzátette: a változáshoz elsősorban a polgárokra volt szükség, akik megfosztották hatalmuktól a kommunista vezetőket.