Mint azt Bartis Attila a pénteki kettős könyvbemutató előtt az MTI-nek elmondta, az Amiről lehet című kötet tulajdonképpen három beszélgetést tartalmaz. Előbb ő faggatja Kemény István költő-írót, majd ő lesz az interjúalany, először mint író, majd mint fotográfus.

"2003-ban merült fel az ötlet egy kocsmában. El is kezdtük, de abbamaradt. Csak akkor mertük elhinni, hogy a könyv valósággá válhat, amikor a Litera.hu irodalmi portál felkérésére elkészültünk egy hosszabb beszélgetéssel" - idézte fel a kezdeteket A nyugalom című regény szerzője.

Bartis Attila ugyanakkor úgy vélte: azáltal, hogy barátként tették fel egymásnak a kérdéseket, olyan témákról is őszintén diskurálhattak, amelyekről egy újságíróval nem biztos hogy beszéltek volna.

Az Amiről lehet nem hagyományos életútinterjú, hanem két barát húsz éve zajló eszmecseréje - hangsúlyozta Bartis Attila. "Mindkettőnknek szüksége volt egy olyan formára, amelyben elmondható olyasmi is, ami se versbe, se egy regénybe nem talál helyet. És erre a legalkalmasabb a beszélgetés. Tulajdonképpen évek óta ugyanezekről a dolgokról beszélgetünk, így számunkra az volt a kérdés, hogy tudunk-e frissek lenni, újat mondani. És nemcsak a leendő olvasónak, hanem egymásnak is" - mutatott rá az író, hozzátéve: a kötet terjedelmét tekintve "igazságtalan" lett, hiszen sokat beszélgettek a fotográfiáról.

A csöndet úgy című fotónapló Bartis Attila 2005 és 2008 között mobiltelefonnal készült képeiből állt össze. "A kötetben jobb híján naplóképeknek nevezem a fotókat, hiszen egy nagyon személyes történet olvasható ki belőlük" - jegyezte meg a szerző, aki szerint a könyvet - bár kizárólag képeket tartalmaz - nehéz egyértelműen fotóalbumnak nevezni, amit jól mutat az is, hogy sok könyvesboltban a szépirodalom kategória alá sorolták.

"A mobiltelefont, mint eszközt, nem előre megfontolt szándékkal választottam, hanem egyszerűen adta magát. Sokáig szinte kizárólag műteremben fényképeztem egy nagyformátumú géppel. Aztán beleszerettem a mobiltelefon képeibe.

Pocsék felbontású fotográfiákról van szó, hiszen a készülék egyike volt az elsőknek, amivel fényképezni lehetett. És valamiért olyankor is képes voltam elővenni, amikor egy rendes fényképezőgépet aligha vettem volna a kezembe" - mondta, hozzátéve, hogy a kötet azért csak négy évet fog át, mert addig bírta a készülék.

"Később próbálkoztam egy másikkal, de kiderült, számomra ez a munka lezárult" - mesélte.

Mint fogalmazott, a homályos, "maszatos" képek "különleges aurája" fogta meg. "Olyanok, mintha a gyerekkori gépemmel, a Pajtással fényképeztem volna őket, de mégsem nosztalgikusak" - magyarázta.

Péntek este a képekből kiállítás is nyílik, Bartis Attila szerint azonban a tárlat inkább csak kísérőesemény a könyvbemutatóhoz. "Számomra ezen képek igazi megjelenési formája a könyv. Ezért egy két nagyítástól eltekintve maga a könyv lesz képként használva, különböző képpároknál kinyitva ebből szeretném rendezni a kiállítást" - árulta el Bartis Attila.