A Colosseum történetének ismerői persze tudhatják, hogy ez az a zenekar, amely esetében semmi nem állítható teljes bizonyossággal. Az együttes túlélte az egyik alapító tag, a szaxofonos Dick Heckstall-Smith 2004-es halálát, ami után a dobos Jon Hiseman felesége, Barbara Thompson állt színpadra, hogy újra teljes legyen a hangzás.

A banda aktuális felállásán amúgy is hagyott nyomot az idő múlása, de a doboknál és a billentyűk mögött még mindig azok ülnek, akik már az eredeti Colosseum-hangzás kimunkálásában részt vettek. A Budapesten színpadra lépő társaság a következő lesz: Chris Farlowe (ének), Barbara Thompson (szaxofon), Dave Greenslade (orgona, vokál), Dave "Clem" Clempson (gitár, vokál), Mark Clarke (basszusgitár, vokál) és Jon Hiseman (dob, ütőhangszerek).

Hivatalosan a Colosseum akkor alakult meg, amikor 1968-ban Jon Hiseman, Dick Heckstall-Smith és a basszusgitáros Tony Reeves triója John Mayall Bare Wires című albumának stúdiómunkálatai közben annyira összecsiszolódott, hogy együtt maradt. Hisemanék a bluest a dzsesszel és a rockkal akarták társítani.

Első, 1969-ben kiadott lemezük, a Those Who Are About to Die Salute You egyszerre talált utat a rajongókhoz és a kritikusokhoz. Az album nemcsak egy addig nem hallott fúziós zenei élménnyel szolgált, hanem a lebegő, pszichedelikus hangzások addig ismert világát is jelentősen kitágította. Gyors egymásutánban négy újabb korongot készítettek, aztán egy 1971-es turnét követően a Colosseum feloszlott. Hiseman új tagokkal 1976-ban létrehozta a Colosseum II nevű formációt, amely továbbra is a dzsessz és a rock határán mozgott, egy olyan gitárossal, mint Gary Moore. A Don Airey billentyűs játékával is gazdagodó hangzás eredménye lett az 1976-os Strange New Flash, majd az 1977-es Electric Savage és a War Dance.

A Colosseum II azonban szintén kimúlt három év után. Egy kölni fellépés lehetőségével élve aztán a csapat 1994-ben újra összeállt és azóta is működik. A zenekar 1995-ben jutott el először Magyarországra.

A régi-új Colosseum albumai (Breads and Circuses, Tomorrow's Blues, Nightriding) változatlanul kiforrott alkotások. Napjainkra sok minden változott a fúziós zenében, de a dzsesszes improvizációkban leggazdagabb alakzatokat még mindig a Colosseum építi fel a koncertszínpadokon.

A mostani európai búcsúturné zenei anyagát a hírek szerint egy élő album is megörökíti majd, amelyen talán a 2010-es budapesti improvizációk hangulata is visszaköszön majd.