Parunt hétfőn a Zágrábtól északra fekvő Stubicke Toplice rehabilitációs intézetében érte a halál, valószínűleg tüdőembóliát kapott.

Meghalt a legenda - így kommentálták Vesna Parun halálhírét a horvát lapok. Hosszú évek óta súlyos betegséggel küzdött, de elméje ragyogó volt és aktivitását jelzi, hogy nyáron üdvözlő verset írt a dél-afrikai futball-világbajnokságon résztvevő csapatoknak.

A költeményt a Zagorje megyei újság még a VB kezdetekor közölte, és az országos napilap, a Jutarnji List a költőnő halálhírére most ismét lehozta. Valószínűleg ez Vesna Parun utolsó verseinek egyike.

Munkásságának 60 éve alatt több mint 60 kötete jelent meg, legtöbb közülük verseskötet, de írt prózát és drámát is. Lírájának központi témája a szerelem, a munka és a bátorság volt, de írt sok gyermekverset és szatirikus alkotást is, bírálva a hatalom visszásságait, a korrupciót. 85. születésnapján egyetlen pártból sem köszöntötték.

Verseit lefordították több nyelvre, köztük bolgárra, németre, lengyelre. Külföldön 15 kötete jelent meg és antológiákba is beválogatták verseit. Utolsó verseskötete tavaly jelent meg Horvátországban Asinkroni odabir címmel.

Vesna Parun 1922-ben született az Adriai-tengeren található Zlarin szigetén, Sibenik közelében. 1940-ben érettségizett Splitben, majd Zágrábban, a bölcsészkaron tanult tovább. Később csak filozófiát hallgatott, de soha nem diplomázott, mert közbejött a II. világháború, egy szerencsétlen szerelem, majd férjhez ment Bulgáriába, ott élt 1962 és 1967 között. Válása után azonban visszatért Zágrábba. A Stubicke Toplice-i vasútállomáson, a 70-es években ismerte meg - ahogy ő mondta - élete nagy tanítómesterét, Magdicát, a koldusasszonyt, akivel végig tartotta a kapcsolatot.

Tagja volt a Horvát Tudományos Akadémiának, irodalmi munkásságát több kitüntetéssel, köztük életműdíjjal ismerték el. Ahogy a horvát irodalmi, művészeti élet vezető személyiségei, köztük Luko Paljetak költő vagy Arsen Dedic zeneszerző, előadóművész a lapoknak nyilatkozta: Vesna Parun volt az első nő a horvát irodalomban, aki az írásnak és az írásból élt.