Életművét mindössze tíz év alatt alkotta meg, és csak megközelítőleg hat olyan kép maradt utána, amelyről biztonsággal állítják, hogy Giorgione alkotása. Hirtelen bekövetkezett halála megakadályozta abban, hogy néhány munkáját teljesen befejezze, így ezt a feladatot Tiziano vagy Sebastiano del Piombo végezte el helyette. A festő személyét körülvevő bizonytalanság és festményeinek hiányzó magyarázata Giorgionét a nyugati festészet legrejtélyesebb alkotójává tették.

A bizonytalanságot tovább növeli, hogy életéről nagyon keveset tudunk, azt is a manierista festő, művészeti író Giorgio Vasari Le Vite című munkájából. Hitelt érdemlő adatokat csak a 19. században felélénkülő kutatások hoztak pályájáról.

Giorgione egy kis faluban, Castelfranco Venetóban, Velence környékén született 1477-ben vagy 1478-ban. Nevét néha Zorzónak írják, ennek variációja a Zorzon, Zorzi a velencei nyelvjárás szerint. A Giorgione jelentése nagy Giorgio, amelyet akkor ragasztottak rá, amikor már elismert festő lett, de a név utal daliás termetére, szép arcára is. A hagyomány szerint szerelmes természetű ember volt, nagy kedvelője a női nemnek és a zenének.

1490 körül érkezett Velencébe, hogy Giovanni Bellinitől tanuljon, aki felfedezte tehetségét és egyre több munkát bízott rá. 1500 körül már önállósította magát, közben megismerkedett a nagy mester, Leonardo da Vinci festészetével, amely életre szóló hatással volt rá. Első ismert művei a Salamon ítélete, Mózes tűzpróbája, A három királyok imádása voltak. Tehetségének híre hamar elterjedt, így két fontos velencei megbízást is kapott. 1507 és 1508 között a Fondaco dei Tedeschi és a velencei dózse fogadótermének freskóját (amely nyomtalanul eltűnt) díszítette.

Giorgione előtt a reneszánsz festészet elsősorban egyházi és vallási témákat ábrázolt. A Castelfrancói Madonnán, amely meglehetősen konvencionális ábrázolása a trónon ülő Máriának szentekkel jobb és bal oldalán, már látszik egy új korszak születése. Kicsi, egymástól elválasztott színes pontokból épül fel, amelyet Giorgione honosított meg a festészetben és eredetileg a kéziratok díszítésénél alkalmazták. Többek között ez adja Giorgione munkáinak mágikus, megfejthetetlen ragyogását. Leghíresebb művei közé tartozik A három filozófus és A vihar.

Legszebb műveként az utolsónak alkotott Alvó Vénuszt tartják, amely a velencei iskola példaképe lett. Valószínűleg Tiziano fejezte be, aki sokak szerint Giorgione tanítványa volt.

Fiatalon, 34 éves korában hunyt el. Valószínűleg az 1510-ben kitört pestisjárvány ragadta el hirtelen. Castelfrancóban temették el.

A budapesti Szépművészeti Múzeumban látható, Ifjú képmása című műve a reneszánsz arcképfestészet kiemelkedő alkotása.