Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába járt, ahol többek közt Hofi Géza, Sas József és Sztankay István volt az évfolyamtársa. Húszévesen kapta meg diplomáját, ezután a békéscsabai, majd a kecskeméti társulathoz szerződött. 1960-tól kisebb megszakításokkal a Vidám Színpad tagja volt, de rendszeresen fellépett a Mikroszkóp Színpadon is.

Vidéken mindent játszott, de fő szerepköre a táncos-komikusi volt. Miután a fővárosba szerződött, villámtréfákban, apró jelenetekben és rövid magánszámokban lépett fel. Rendkívül népszerű, sokat foglalkoztatott színész lett, nevéhez számos humoros szerep és paródia fűződött, színházában többször konferált is.

Jeleneteket, könyveket, tárcákat, csípős krokikat írt, egy időben még a szinte lehetetlennel, a kormánypárti humorral is megpróbálkozott, amikor 1992-93-ban elvállalta a Lúdas Matyi főszerkesztői posztját.

Azt vallotta, hogy a humor csak akkor ér valamit, ha magas irodalmi igénnyel művelik. Paródiái találóak voltak, de sohasem bántóak. Az Országos Rendező Iroda "haknibrigádjával" járta az országot, és azok közé a művészek közé tartozott, akik ezeken a fellépéseken is a maximumot nyújtották.

Thália igazi papjának tartotta magát, művelt volt és olvasott, a magyar színháztörténetben tájékozott. Pályatársaitól sem szégyellt tanulni: a Latabároktól elleste poentírozó technikájukat, de magáévá tette színpad- és hivatásszeretetüket is.

A televízió egyik legtöbbet foglalkoztatottabb színésze volt, ő vezette az Idesüss műsorajánlót, rövid ideig a Parabolát is. Aki a Foxi Maxi kalandjain nőtt fel, tudja, hogy ő adta a hangját Kandúr Bandinak, a Zsebtévében pedig ő volt a Hiszékeny úr, akit Hakapeszi Makinak rendre sikerült megtréfálnia.

A rendszerváltás után aktívan politizált, jobboldali, konzervatív nézeteit számos fórumon hangoztatta. Politikai szerepét szó szerint a szívére vette, aztán meg abba betegedett bele, hogy súlyossá vált betegsége miatt nem léphet színpadra. Mindössze hatvanöt évesen, 2001. május 11-én halt meg szívroham következtében.