Sághy Gyula az MTI-nek elmondta: az alkotás gyerekkorától haláláig mutatja be Kállai Ferenc életét.

"A film egy része szülőhelyén, Gyomaendrődön játszódik, ahol megtaláltam az egyetlen még élő osztálytársát. Még két szakértőt vettem igénybe a filmhez, a színház és filmművészeti egyetemen könyvtárosa, Galaba Irén a filmes emlékeit idézi fel, Borsos Zsuzsa színháztörténész pedig pályafutása legjobb előadásait kommentálja" - magyarázta a filmrendező.

Mint fogalmazott, úgy érzi, mindent beletett a filmbe, bár egy mélylélektani beszélgetést már nem tett lehetővé Kállai Ferenc betegsége. Sághy Gyula szerint az alkotás mégis vidám lett, mert számos humoros részletet felelevenítettek, beszélgettek nőkről, borról, de főleg színházról.

A filmet 2008-ban forgatta, de a befejezés 2009-ig elhúzódott.
"A színházszeretet készíttette velem ezt a filmet. Szerencsére még sikerült beszélni Iglódi Istvánnal is, a Kossuth-díjas színész-rendezővel, a Magyar Színház igazgatójával is, aki a Döglött aknákat rendezte. Ebből hat percet be is vágtam a filmbe" - tette hozzá. Szerinte tanulság is ez a film, hiszen ha egyszer valakit a Nemzet színészének választanak, kötelességeik vannak vele szemben, és nemcsak anyagi értelemben.
A rendező elmondta, hogy nagyon nehéz volt előteremteni a filmhez szükséges összegeket, végül a gyomaendrődi önkormányzat és a kulturális tárca támogatásából sikerült befejeznie a munkálatokat.

A 67 perces dokumentumfilmben szerepel Szakonyi Károly író, akinek az Életem, Zsóka! című színművében, egyik első színházi sikerében szerepelt Kállai Ferenc is. A filmbemutató előtt Szakonyi nyitotta meg a színész legemlékezetesebb színházi alakításaiból összeállított fotókiállítást, amelyen az író néhány személyes tárgya is megtekinthető. Az író felidézte a színész pályafutásának főbb állomásait, például azt, hogy 1946 novemberében Rómeóként állt a közönség elé.

"1948-ban lett a Nemzeti Színház tagja, és ha változott is közben a színház neve, a Blaha Lujza téri társulat örökös tagja maradt. Itt érett be művészete: jöhettek tragikus, komikus, groteszk alakítást kívánó szerepek, a maszkok mögött ott volt az életben hívő ember, akárhogyan teltek is az évek. Nézem a szerepeiről készült fotókat. Megfigyelhető az átélés teljessége: mintha megmozdulna a fotókon, mintha újra hallanánk a hangját" - fogalmazott Szakonyi Károly, aki Kállai arcjátékának részletességét Dürer portréihoz hasonlította.

Őze Áron, a Pesti Magyar Színház igazgatója beszédében felelevenítette: Kállai Ferenctől sok segítséget kapott a színház és ő maga is.
"Feri bácsitól kapta ez a színház a legtöbb támogatást. Őt nem érdekelte, mi a színház neve, logója, ő ennek a színpadnak volt a tagja" - mondta az igazgató.

A megnyitón megjelent Gyomaendrőd polgármestere, Várfi András is, aki elmondta, hogy a filmet a település várossá avatásának 20. évfordulója alkalmából készítették. "A film egyes részei már szállóigévé lettek Gyomaendrődön" - tette hozzá, majd reményét fejezte ki, hogy méltó emléket állíthatnak majd a jövőben Kállai Ferencnek, a város díszpolgárának.