zene
2010. 10. 02.
Manic Street Preachers: remek lemez sztárközreműködőkkel
Az előzőnél poposabb, de remek anyagot rögzített tizedik stúdióalbumára napjaink egyik legfontosabb brit rockzenekara, a Manic Street Preachers; a napokban megjelent Postcards from a Young Man című lemezen John Cale, Ian McCulloch és Duff McKagan is közreműködött.
A fülbemászó, dallamos rockzenéjéről ismert walesi csapat tavaly a Sziget fesztivál közönségét is meghódította. Akkor a 2009-ben megjelent Journal For Plague Lovers című CD-t mutatták be, amelyen 1995-ben meghalt korábbi társuk, Richey Edwards hátrahagyott szövegeit párosították posztpunkos zenével.
"Soha nem tudnék olyan sötét mélységekbe menni, mint Richey. Talán az én szövegeim szociálisabbak, politikusabbak, ha úgy tetszik, jobban fogyaszthatóbbak az átlagember számára. Az első nagy sikerünk, a Motorcycle Emptiness szövegét egyébként együtt írtuk" - mondta a Sziget-koncert előtt az MTI-nek adott interjúban Nicky Wire, a Manic basszusgitárosa.
Nos, Richey szövegei elfogytak, a Manic Street Preachers pedig új albumán visszatért a könnyedebb, poposabb zenékhez és szövegekhez, amelyek a 2007-es Send Away the Tigers című albumukat is jellemezte. Nehéz eldönteni, melyik a zenekar igazi énje, mert mindkettőben nagyon otthonosan mozognak.
"Megint igazi rádióbarát slágereket akartunk csinálni" - mondta James Dean Bradfield énekes-gitáros a lemez megjelenése előtt a New Musical Expressnek. Az album valóban könnyen fogyasztható, miközben élvezetes hallgatni; tipikusan az a zene, amit az ember az autójában felhangosít.
Bradfield vokálja ismét erőteljes a magas tartományokban is, különösen a kislemezre először kimásolt (It's Not War) Just the End of Love-ban és a címadó Postcards from a Young Man-ben. Szokatlan, hogy Nicky Wire is énekel egy számot (The Future Has Been Here 4 Ever), a dobos Sean Moore trombitál, és az egész albumot feldobja a három sztárközreműködő: egy-egy dalban Ian McCulloch, az Echo and the Bunnymen frontembere, John Cale, a Velvet Underground egykori tagja, valamint Duff McKagan is játszik, aki a Guns n' Roses basszusgitárosaként szerzett hírnevet magának.
A Sony Music által kiadott Postcards... hangzását vonósok és gospel kórus teszi teljessé. Az albumot a Manic Street Preachers saját stúdiójában, a dél-walesi Cardiffban rögzítette Dave Eringa producerrel, valamint Loz Williamsszel, aki korábban billentyűsként már több Manic-lemezen feltűnt. Az album borítóján Tim Roth, a Tarantino-filmekből (is) ismert brit színész látható, amint egy polaroid fényképezőgéppel éppen fotóz.
A több mint húsz éve alakult Manic Street Preachers egykor botrányzenekar volt, mára kissé lehiggadt, de a meghökkentés továbbra is része tárházuknak, miközben milliókat adnak el albumaikból. Legnagyobb sikereik: Motorcycle Emptiness, A Design for Life, If You Tolerate this Your Children Will Be Next. Az együttest mindig is balos zenekarként tartották nyilván szövegeik és egyéb megnyilatkozásaik alapján. 2001-ben Kubában adtak koncertet és személyesen is találkoztak Fidel Castróval.
"Soha nem tudnék olyan sötét mélységekbe menni, mint Richey. Talán az én szövegeim szociálisabbak, politikusabbak, ha úgy tetszik, jobban fogyaszthatóbbak az átlagember számára. Az első nagy sikerünk, a Motorcycle Emptiness szövegét egyébként együtt írtuk" - mondta a Sziget-koncert előtt az MTI-nek adott interjúban Nicky Wire, a Manic basszusgitárosa.
Nos, Richey szövegei elfogytak, a Manic Street Preachers pedig új albumán visszatért a könnyedebb, poposabb zenékhez és szövegekhez, amelyek a 2007-es Send Away the Tigers című albumukat is jellemezte. Nehéz eldönteni, melyik a zenekar igazi énje, mert mindkettőben nagyon otthonosan mozognak.
"Megint igazi rádióbarát slágereket akartunk csinálni" - mondta James Dean Bradfield énekes-gitáros a lemez megjelenése előtt a New Musical Expressnek. Az album valóban könnyen fogyasztható, miközben élvezetes hallgatni; tipikusan az a zene, amit az ember az autójában felhangosít.
Bradfield vokálja ismét erőteljes a magas tartományokban is, különösen a kislemezre először kimásolt (It's Not War) Just the End of Love-ban és a címadó Postcards from a Young Man-ben. Szokatlan, hogy Nicky Wire is énekel egy számot (The Future Has Been Here 4 Ever), a dobos Sean Moore trombitál, és az egész albumot feldobja a három sztárközreműködő: egy-egy dalban Ian McCulloch, az Echo and the Bunnymen frontembere, John Cale, a Velvet Underground egykori tagja, valamint Duff McKagan is játszik, aki a Guns n' Roses basszusgitárosaként szerzett hírnevet magának.
A Sony Music által kiadott Postcards... hangzását vonósok és gospel kórus teszi teljessé. Az albumot a Manic Street Preachers saját stúdiójában, a dél-walesi Cardiffban rögzítette Dave Eringa producerrel, valamint Loz Williamsszel, aki korábban billentyűsként már több Manic-lemezen feltűnt. Az album borítóján Tim Roth, a Tarantino-filmekből (is) ismert brit színész látható, amint egy polaroid fényképezőgéppel éppen fotóz.
A több mint húsz éve alakult Manic Street Preachers egykor botrányzenekar volt, mára kissé lehiggadt, de a meghökkentés továbbra is része tárházuknak, miközben milliókat adnak el albumaikból. Legnagyobb sikereik: Motorcycle Emptiness, A Design for Life, If You Tolerate this Your Children Will Be Next. Az együttest mindig is balos zenekarként tartották nyilván szövegeik és egyéb megnyilatkozásaik alapján. 2001-ben Kubában adtak koncertet és személyesen is találkoztak Fidel Castróval.