A Nemzeti idei "magyar évadának" keretében a Gobbi Hilda Színpadon műsorra tűzött darabból 2008-ban az Új Színház készített felolvasó-színházi keresztmetszetet, majd tavaly könyv formájában is megjelent.

Mint Térey János az MTI-nek elmondta, az ősbemutatón is egy némileg rövidebb változat kerül a színpadra: "úgy látszik, arra fektetek nagyobb hangsúlyt, hogy a könyv összes lehetősége valósuljon meg. A rendező, a dramaturg érthető módon arra vágyik, hogy a közönség ne unatkozzon, illetve, hogy az előadás ne legyen hosszabb két óránál. Én ezt maximálisan respektálom ebben az esetben is".

A szerző hozzátette: mint több korábbi darabjánál, most is kérte, hogy az előadást ne szakítsa meg szünet, így "a néző egyetlen zuhatagként kapja a szöveget, nem töri meg az előadás ívét a büfézés szertartása".
A Jeremiás...-ban minduntalan felbukkannak a szerző szülővárosa, Debrecen helyszínei, társadalma, kálvinizmusa. A magyar drámairodalomban nem bevett műfaj a városdráma - ismerte el Térey János, hozzátéve: nem érti ennek az okait.

"Olyan darabot szerettem volna írni, amely nem csak Magyarországon, nem csak magyarul játszható el. Egyszerűen csak egy vízfejű főváros és egy másik, vidéki város viszonyára gondoltam. Meg egyáltalán arra, hogy egy Magyarországhoz méltó országban mennyire létezhet az élet a perifériákon, és mi számít perifériának. Debrecen például nem, sőt, dinamikusan fejlődő város" - jegyezte meg az író, aki emellett hangsúlyozta, olyan települést festett, amilyen a valóságban nem létezik: Debrecenben nincs még női polgármester, ahogy metró sem.
Jellemző vonás azonban a darabban is megjelenő kálvinizmus.

"Hívő darabot szándékoztam írni egy vallás nélküli társadalomról, amilyen a miénk. A vallás Magyarországon 2010-ben inkább hivatkozási alap a politikában, mint sokak által gyakorolt spirituális tevékenység. Nem arra célzok, hogy a templomok üresen állnának, de nem hatja át az emberek viselkedését a vallás által megzabolázott eszmény" - emelte ki a szerző.

A dráma címszereplője Budapesten élő országgyűlési képviselő, szülővárosában minduntalan barátokba, volt osztálytársakba, szerelmekbe botlik, de félig már kívülálló. Térey János hangsúlyozta, műve nem életrajzi fogantatású darab, noha maga is többet élt már Budapesten, mint szülővárosában. "Azt hiszem, ez egy szeretethimnusz Debrecenhez" - fogalmazott.

Bonyolultnak látja az előadásban végig színpadon lévő Jeremiás alakját az őt megformáló László Zsolt is, aki úgy vélte, Térey valószínűleg mindent beleírt a szerepbe, amit önmagáról és a magyar értelmiségről gondol. "Főszerepet próbálni mindig nagyon hálás, de mindig megerőltető, ugyanis az adott szerző egy nem létező emberről ír. Ilyen főszereplő-esszenciák pedig az életben nem rohangálnak" - fűzte hozzá.

Az álomszerű történet szerint Jeremiás egy sztrájk miatt a metróban reked, és találkozik múltjának minden fontos alakjával, de egyedül a barátjával, a Stohl András által játszott Cucorral érzi már csak jól magát. László Zsolt elmondása szerint ez a kívülállás nem egyszerűen politikus mivoltából fakad, noha a darabban sokszor elhangzik, hogy Jeremiás országgyűlési képviselő, nagy ember lett belőle.

"Sokkal játszhatóbb az a szerző által megfogalmazott jelző, hogy Jeremiás egy nagy gyerek, egy kíváncsi ember. Sokan empátiahiánnyal vádolják, de erről szó nincs: mélyen érző ember, csak ő nem az egyes egyének, hanem az ország sorsát próbálná jobbítani, ami nem megy, mert mindig emberekbe ütközik" - elemezte szerepét.

Mint László Zsolt bevallotta, először nem tartotta színpadra valónak a darabot, mára azonban gyökeresen megváltozott a véleménye. "Már úgy érzem, küldetésünk van vele. A szó nem elcsépelt értelmében egy nagyon mély, magyar színdarab, alapvető kérdésekre kérdez rá, ami a magyarsággal kapcsolatos" - beszélt Térey drámájáról a színész.

László Zsolt mellett Nagy Jeremiás anyját Molnár Piroska, Palántát, a húgát Gerlits Réka, míg gyerekkori barátját, Cucort Stohl András alakítja; a további szerepekben Hevér Gábort, Újvári Zoltánt, Bánfalvi Esztert, Blaskó Pétert, Szarvas Józsefet, Rátóti Zoltánt, Murányi Tündét, Kelemen Józsefet, Söptei Andreát, Makranczi Zalánt, Somody Kálmánt, László Attilát, Farkas Dénest, valamint Garas Dezsőt láthatja a közönség a Valló Péter által rendezett előadásban.

A képzeletbeli debreceni metró állomásait idéző díszletet Antal Csaba, a jelmezeket Benedek Mari tervezte; a zene Melis László munkája.