A kolumbiai festő művészete ugyanabban a mágikus realizmus kifejezéssel illetett világban gyökerezik, mint honfitársáé, Gabriel García Márquez íróé - hívta fel a figyelmet a kiállítás csütörtöki megnyitóján Szőcs Géza.

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára úgy vélte: Botero narratívájának egyik kulcsszava a hallucinatív szuggesztivitású fantázia, a másik a sűrítettség.

Mint Baán László főigazgató a megnyitót megelőző sajtótájékoztatón emlékeztetett, a Szépművészeti Múzeum "ünnepi napokat" él, hiszen a múlt héten nyílt meg Londonban a gyűjteményének kincseit bemutató, Leonardótól Schieléig című nagyszabású tárlat, valamint a Szépművészetiben a Gustav Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei című kiállítás.

"Most egy olyan kortárs mester munkásságába nyerhetünk bepillantást, aki immár klasszikussá érett" - méltatta Fernando Boterót a főigazgató, akinek egyben köszönetet is mondott, mert a Budapesten bemutatott anyagot a művész saját gyűjteményéből kölcsönözte.

Dragon Zoltán, a tárlat kurátora elmondta, a többnyire az elmúlt húsz évben keletkezett műveket nem kronologikus, hanem tematikus rendben helyezték el. A kiállítás fő egységei felvonultatják Botero parafrázisait, az emberi gyarlósággal, bűnnel foglalkozó munkáit, a mindennapi életet: a bikaviadalt, a cirkuszt ábrázoló alkotásait, valamint portréit, csoportképeit.

A tárlat rendezőelve a játékosság - hangsúlyozta a kurátor, hozzátéve: annak köszönhetően, hogy a Botero-művek a Szépművészeti Régi Képtárában kaptak helyet, és a termekben "ottfelejtették" néhány korábbi festő alkotását is, a különböző korokból származó műtárgyak kapcsolatba léphetnek egymással.

Műveinek rendhagyó környezetét Fernando Botero is rendkívül érdekesnek találta. "A korábbi mesterek műveinek +megismétlésével+ az ember saját gyökereinek mélyére tud hatolni" - szólt klasszikusokat, például Raffaellót, van Eycket vagy Velázquezt feldolgozó parafrázisairól.
Botero azonban az egyéni hang fontosságára is figyelmeztetett, hozzáfűzve: a volumen, a tömeg festőjének tartja magát.

"A XX. század festészetéből hiányzik a tömeg, engem azonban éppen ez vonz, a tájakban, csendéletekben is ezt keresem" - vallott ars poeticájáról.

Mint szobrairól a művész elmondta, sokáig kísérletezett alakjainak plasztikus megformálásával, míg a hetvenes évek közepén kizárólag a szobrászatra koncentrálva elsajátította a mesterséget. Leonardo és Michelangelo idején a festők egyben szobrászok is voltak - idézte fel előképeit a Firenzében éveket eltöltő Fernando Botero.

Elmondása szerint elsősorban az élet szépségeit, színeit kívánja megörökíteni, nem tudta azonban megkerülni a Kolumbiában dúló erőszak, drogháborúk témáját, így a kilencvenes években száznál is több képet szentelt ezeknek. Néhány esztendeje pedig az amerikai őrök által az iraki Abu Graib börtönben folytatott kínzások, a háború jelszavainak álszentsége háborította fel annyira, hogy sorozatot készítsen az eseményekről.

Az MTI kérdésére válaszolva Dragon Zoltán közölte: a budapesti tárlat ezeket a témákat nem idézi fel, mert elsősorban Botero művészetének játékos, derűs oldalára kívánták helyezni a hangsúlyt. A mester képeinek hátterében sokszor korábbi festményeinek részletei is feltűnnek, vagy ellenkezőleg: egy-egy művének hátterét a művész olykor külön is megfesti - hívta fel a figyelmet az alkotó egyik gyakorta alkalmazott eszközére.

Fernando Botero pénteken 13 órakor dedikálja a kiállítás katalógusát a Szépművészeti Múzeumban. A kolumbiai mester tárlata január 23-ig látogatható, majd a múzeum februártól bezár, hogy megkezdődhessen az új térszint alatti szárny építése.